Rész
1 1| nem is emlékezem? ~Ki tudja... Mostan is gyakorta~
2 1| halkan,~Indul, - de ezt nem tudja más.~S eszébe jut, hogy
3 1| ki máshol alszik, - isten tudja hol. ~Nyár van. Fejem a
4 1| beszél.~Nincs kocsis fenn.~Tudja isten~merre, merre tér,~
5 1| fazék.~A leánya szótalan,~tudja: hallgatni arany,~arcán
6 2| néha kissé:~Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,~hogy
7 2| versailles-i kertek,~jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,~ne lássa
8 2| beteg gyereknek,~hogy meg ne tudja, élete nem élet,~és meghalt
9 2| született meg.~Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,~ha dalol
10 2| lenge báj.~Valami fáj, s nem tudja, mije fáj. ~És csupa gyász
11 2| búsan~az ódon sípokat. ~Ki tudja, mért, s ki tudja, hogy
12 2| sípokat. ~Ki tudja, mért, s ki tudja, hogy mióta?~Zenél, zenél,~
13 2| mióta?~Zenél, zenél,~s ki tudja, hova jut? ~Az ablakon lenéz
14 4| leány, vagy százezer, ki tudja?~Kik féltek a hajnal hervadás-szagától,~
15 4| megyek az éjnek,~s sírok: ki tudja, miért, miért nem?~Megsápadtam,
16 4| merengve~szállok, futok, ki tudja merre,~hol árnyak árnya
17 4| magadra szoritod,~s nem tudja senki, hogy voltál titok,~
18 7| rút~emlékeken. ~Egy se tudja,~hogy mi bántja,~mit akar? ~
19 7| ragyog kiáltó-ismerősen.~Ki tudja, merre néz, ki tudja, hol
20 7| Ki tudja, merre néz, ki tudja, hol világít~sok százezer
21 7| százezer szem közt? - nem tudja senki, ő sem. ~Öcsém, én
22 7| nyugodt, de oly setét,~ki tudja, megfordulna-e,~ha kimondanám
23 8| halk szomoruságok?~ Ki tudja, mért a fátylas gyászruha? ~
24 8| polgár, bús katona,~nem tudja, mért járt itt, soha. ~A
25 9| írja,~a második, az Isten tudja hol van,~s a harmadiknak
26 9| fejéből csörgedez a vér -~ki tudja, mér? -~bámulja őt a vén
27 9| vasút és gépkocsi, hajó,~ki tudja azt megmondani nekünk?~Még
28 9| öreg mosollyal, mint ki tudja,~hogy elrohan az élet és
29 12| Izgatott~napokon azt se tudja, hogy ki volt~az apja-anyja,
30 12| határtalan,~mély földbe van,~s ő tudja ezt a biztos, ősi bányát. ~
31 12| kihullt a dús tapasztalat.~Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,~
32 12| vartól dagadt sebünk.~Ki tudja, hogy milyen ház a mi házunk,~
33 12| azúrnak,~annak, kiről nem tudja senki, hol van,~annak, kit
34 13| bánatomban Ön megértett,~tudja, elhagyom a kedvest,~őt,
35 13| Ki tudja...~Ki tudja?... Mostan is
36 13| Ki tudja...~Ki tudja?... Mostan is gyakorta~úgy
37 13| Mit tett e közben? Isten tudja csak.~Szuszogva a szemét
38 13| szemem,~s a holnap, jaj, ki tudja, hova fú? ~Kilenc évig bőjtöltem
39 13| árnyak öbliben,~maga se tudja, hol pihen. ~Ki a dicsőség:
40 14| boldog, ki szózatát meg tudja érteni.~ Haragszik az
41 14| éves. Misztikus nő.~Nem tudja senki, hogy ki ő.~Két tág
42 14| éves. Misztikus nő,~nem tudja senki, hogy ki ő. ~1905 ~ ~
43 14| Percek, órák, napok?~Ki tudja? Láz csap által árva főmön.~
44 14| mert látja csak, s nem tudja mit jelent,~ hogy porba
|