Rész
1 1| szörnyek, falánkul~oroztatok száz életet, -~te csak tüzes
2 1| ma rám,~ragyogjatok, mint száz izzó csodás nap,~s szikrás
3 1| benn ülök, a légbe bámulok,~száz kép tolong föl, én vagyok
4 1| hűvösen,~a telt hold fehér.~Száz kisértet~ront az éjnek.~
5 1| verem,~a szivárványos éj száz árnyat ingat. ~És látok...
6 1| sörénnyel tört ki a Duna. ~Száz meztelen tündér kinálta
7 2| aranyat,~és kellene még sok száz és ezer,~és kellene még
8 2| Égig ér már~a kevély vár:~száz alak omol le s újra felkel.~
9 2| Csak nézem őt. Körötte száz csoda,~korongok, mérgek,
10 2| Itt van a tavasz.~Hajnalba száz kalapács zaja ébreszt.~És
11 2| száll, a végtelenbe túl,~száz idegem megint feléje nyúl,~
12 3| banya?~A szeretőm leszel száz éjszaka.~Az életem péntekjén
13 3| Diadal!~Nem egy a csók, de száz és százezer,~ő most szeret
14 4| bölcs és mély és terhes száz titokkal,~és minden kincseket
15 4| változatlan.~Tükörszobába járok. S száz alakban~másolja halvány
16 4| messze-messze~csábítgatott száz új titok.~Csábítva gyulladott
17 4| verekszem,~és vérrel áztat száz hazugság,~cirógatnak virágos
18 4| cicuskák,~és vérrel áztat száz hazugság. ~Csurog a holdfény
19 7| Magyar Jövőnk"-ről vagy száz hexamétert.~Ő meg bólintott
20 7| szeretnék élni, végtelen soká. ~Száz évig, míg a testem megtörik,~
21 7| viszlek a tömegbe mostan,~hol száz idegen szem mered felém,~
22 7| gyermek. ~Ami golyó kiszáll, száz angyal fogja össze,~mint
23 8| alatt. ~A szívemet széttépem száz darabra,~ s az ébredőknek
24 8| jajgassak, mit írjak én? ~Száz év se kell,~még annyi se,
25 8| év se kell,~még annyi se, száz év se kell,~sírunkon a szél
26 9| élet az kemény, kemény,~én száz mérföldre estem. ~Mi segítsen
27 9| rémszerűn, e fák. ~A fák.~Száz és ezer, fölebb-fölebb,
28 9| kezem hadonászva dörömbölt,~száz idegen küszöbön, a szobák
29 10| aljas gyilkosa.~Röfögve száz alakot öltök,~s amint elbántam
30 11| aljas gyilkosa.~Röfögve száz alakot öltök,~s amint elbántam
31 12| messze-látszó,~tarkán lobogva száz szó~selymével, mint a zászló,~
32 12| Száz sor a testi szenvedésről~
33 12| arany konfetti-záporába sok száz~batár között, patkójuk fölsziporkáz. ~
34 13| régi utca s ház ragyog. ~Száz édes emlék ébred újra:~a
35 13| éjsötét lepel,~szavamra száz kérdés felel. ~Szállok,
36 13| múltban. ~Egykor megvívtam száz csatát,~s bús éjeken viharzón~
37 13| s ha kitárod,~az éjszaka száz réme károg.~S ha ajtót nyitsz,
38 13| éj s a sár okos kigyója. ~Száz évig várok, míg kelyhem
39 14| vár a börönd, s köt ide száz hivó szál.~Égő halántékom
40 14| árok,~és ráborul képére száz lepel.~Vagy tán a fátyol
41 14| Száz év se, és dalol a szél...~
42 14| év se, és dalol a szél...~Száz év se, és dalol a szél,~
43 14| mint aki eggyel kérkedett,~száz év se és dalol a szél,~röhög
44 14| egy életet, egy gyereket,~száz év se és dalol a szél,~fütyöl
|