Rész

 1    1|   titokzatos búbánatot kavarva,~halkan, búsan a méla zongora.~ ~
 2    1|       felém nyujtottad csendbe, halkan,~az ajkad, vérvörös virágom...~
 3    1|        messzeség sötétlő méhibe~halkan kigyúl két véres, néma pont...~
 4    1|    vándora. ~A éji lámpást nézi halkan,~Indul, - de ezt nem tudja
 5    1|         szobán susog az árnyék,~halkan kinyílik egy aranykapu. ~
 6    1|        kedves arcok. ~Egyszerre halkan, könnyü sietséggel~teremsz
 7    1|      letette, s a vén bibliából~halkan, hivőn deákul olvasott. ~
 8    1|        a lányka mindig érdekel;~halkan susog a sok platánfa,~bódít
 9    1|        sárga hold az égre lép~s halkan kigyúl, mint földi csillag,~
10    1|      Elvállok a világtól félve, halkan. ~Foszlástokon a mindenség
11    2|         ül. Meséskönyv a szeme.~Halkan beszél, csak nékem, soha
12    4|        vízi árnyak, himbálóztak halkan~lusta bérkocsiknak árnyai,
13    4|       éjet.~A rézkupaknak öblén~halkan szitál a tört fény,~ha jő
14    4|  dülöngött,~elmélkedett magában halkan,~s az asztalfőnél hosszú
15    4| melegben~          kobold, manó halkan topogva jár. ~Megzizzen
16    6|         s a szemétdomb hódítva, halkan,~rokokó fehérben, aranyban,~
17    7|        hogy megveszem,~szívemre halkan ráteszem. ~Pléhkoszorú,~
18    7|    csönd van. E diófa bólong,~s halkan regél~az avar és a sárguló
19    8|  malaszttal~s a múlt, a csend. ~Halkan beszélgetnénk. Elmondanám,
20    8|         meredünk meg bánatunkba halkan,~     mikor az égre-ordítás
21    8|         és tágranyilt szemükben~halkan égjen a téboly.~ ~
22    9|         Csak a szivét hallgatta halkan~     mély-kék szemekkel,
23    9|        az ablakja tárva-nyitva, halkan ég a villanya.~Véghetetlen,
24    9|    álmot hallod itt,~a halmokig~halkan motoz, az éjjel álmodik. ~
25    9|          s feleségem azt mondta halkan,~őszülsz, fiam. ~Tompán
26    9|        ült. Kezét~kezébe vette, halkan a fülébe~súgott néhány szót,
27    9|         Mért sírsz olyan nagyon halkan fiam?~Jobb lenne nékem,
28   10|        barátnőm.~Véle beszélek.~Halkan említem hancúzó korunkat.~
29   10|       ősrégi bánatod~duhajul és halkan, nekikeseredve,~bortól csorgó
30   11|       ősrégi bánatod~duhajul és halkan, nekikeseredve,~bortól csorgó
31   12|         falak,~mihelyt belépek, halkan már köszönnek. ~Stockholm ~
32   13|         mért, de félek,~távolba halkan szól a dal,~könnyezve látom,
33   13|       túlvilági muzsika susog. ~Halkan leoldják rózsálló sebükről~
34   13| aranyban,~a sebkötőit is letépi halkan,~s csorogni kezd a vére
35   13|    hódol a nép, a porba rogyva, halkan.~Jön a Zene. Ébrednek a
36   13|       űl könyvemhez - olvas -~s halkan tovább lapoz. ~Minden helyütt
37   13|      mely egyedül sír a világba halkan. ~Előttem újra a sötét lepel,~
38   14|              És ne sírj, leány.~Halkan ülj az ágyra... s nékem~
39   14|       Tűnnek a rémek, messzire, halkan...~Itt van a hajnal! Itt
40   14|      zsongva, súgva, és zenélve~halkan szitál alá a hó. ~S körülvesz
41   14|        minek szelíded altatóul,~halkan zenél a tiszta hó. ~Oly
42   14|     borulsz anyádra,~Kis szived halkan ver értem,~Hangja gyenge,
43   14|     árnyaidra~     Ó alkonyat! ~Halkan kopogsz az ablakon~S kérded,
44   14|        És csendes éjjel, hogyha halkan~susognak a falun a fák,~