Rész

 1    1|        föld keblére fekszem én,~a földre, jó közel.~Nézd, jó anyám,
 2    1| Odisszeüsz~Hogy lángesőbe roskadt földre Trója~s véres mocsok fröccsent
 3    1|           pásztor,~a hőtől átfűlt földre bámula,~s a sárga, pörkölt,
 4    1|          rakott a táltos,~Árpád a földre roskadt reszketeg~s zokogni
 5    1|      kárörvendve röhög.~Leteper a földre dühös küzdelemmel,~vasmarokkal
 6    1|           szikratengert ontotok a földre. ~Ha majd siromba csöndbe
 7    2|  anya-béka.~Botokkal nyomtuk le a földre,~az egyik vágta, másik ölte,~
 8    4|       seregünk,~fekete lobogónk a földre csügged,~ennen-kezünk vet
 9    4|     nevetve hítt.~Labdázott véle, földre dobta -~ó szív, te vérző,
10    4|        sincs. Ma minden emlék.~Mi földre sujtott, lengve fölszáll.~
11    4|          alázatosan mit se kérek,~földre görnyeszt kincsem tiszta
12    4|          a holdfény és a vérem,~a földre vág egy gúnyos ördög,~eltépi
13    4|      karmolnak égő rózsakörmök,~a földre vág egy gúnyos ördög. ~Csupa
14    4|           marva. ~Mezítlen mellel földre fekszem~s kacagva talpra
15    5|      könnyek,~s ahogy kinyúlt s a földre görnyedt,~nem bírta el terhét
16    7|        aszfalt,~és a mező~terít a földre gazdag asztalt. ~Itt csönd
17    7|         pár fillérnyi kincsem~s a földre fekszem, ha kell, bizonyisten~
18    7|  kislány-kebel,~vagy még inkább a földre arccal esni,~és elfeledni
19    7|          úgy szeretnék egymagam~a földre esni hangtalan. ~Csak esni,
20    8|       mezőkre a halk permeteg. ~A földre fekszem s bámulom a fákat,~     
21    8|           találkozás,~leülnének a földre ők,~a föld anyái szeliden.~
22    9|        csöndesen jöttél hozzám, e földre,~sok fogcsikorgatáson, könnyön
23    9|         gyorsan és vigan.~Bámul a földre ingó otthonában,~az életére
24    9|       mily szerep volt az, hogy a földre rogytunk~és a torokgyík ~
25    9|           a vad~és gyors, amely a földre ver le minket,~s torkunkra
26   10|       leányokat, özvegy anyákat a földre tiporva,~kik visító kisfiúkat
27   10|         mint annak előtte, hogy~e földre születtem. Szörnyű.~Hozzád
28   10|        langyos unalma~lökött ki a földre?~Vidd a szerelmet.~Ragadd
29   11|       leányokat, özvegy anyákat a földre tiporva,~kik visító kisfiúkat
30   11|         mint annak előtte, hogy~e földre születtem. Szörnyű.~Hozzád
31   11|        langyos unalma~lökött ki a földre?~Vidd a szerelmet.~Ragadd
32   12|       koromban:~öngyilkosok ezrei földre borultak. ~Az én koromban:~
33   12|        arca földszínű. Megérett~a földre már. Nem értem, mire vártok?~
34   12|       Azért remeg.~Sóhajtva néz a földre le.~Szeme sós könnyel van
35   12|   egykoron,~hogy szétnyíló öléből földre jött,~úgy fájt, hogy a lelkemből
36   12|    reszket életem~isten kezébe, s földre sújtható.~Te, mindenem,
37   12|   Csillagaim hunyó~világa hamvad. Földre ver le~szörnyü betegség. ~
38   13|         világ gyúl~s hegedű-zajba földre száll~bíbordíszes, foltos
39   13|         kezdenek,~a hősök szobrát földre döntik,~és sírnak fönn az
40   13|       megcsókolám.~S izzó fejem a földre nyomva~zokogtam az útnak
41   13|         keveset.~Aztán egy szél a földre lökte,~holdfényben égtek
42   14|         nehéz beteg lett,~leült a földre dús szőlője mellett,~hol
43   14|        mindaketten,~a madmazell a földre néz epedten,~     kezébe
44   14|             Mint hogyha kisfiam a földre dobná,~vagy csöndesen forró