Rész

 1    1|                  s forrva bugyog fel a szőke forrás. ~A csíra
 2    1|          a menyország boltja tűn fel,~s eléd ragyog szikrás gyémánt-betűkkel~
 3    1|      féltünk,~ezért diszítgetjük fel röpke éltünk,~hogy végre
 4    1|           s alig vigyázva~nézesz fel a csillámló, cifra gyászra...~
 5    1|         megérkezése!! ~Riadjatok fel hát, ti hűs kövek,~ébredj
 6    1|   reszketve, lázban égve ébredek fel~a színes és tapintható zavarból,~
 7    1|      kedvvel~tünő homokra épitem fel,~ti hordjatok szivós sarat -~
 8    1|     lángtaréjjal,~hullám feszült fel, mint setét fal,~     eltünt
 9    1|       zokogva és riadva rettenek fel. ~Téged kereslek, titkoslelkü
10    1|           s ezüst tálcán bort ad fel a cseléd. ~A ház pihen...
11    1|       által,~mely büszkén nyomja fel tovább~horpadt, de gőgös
12    1|       szánra,~menjünk a hegyekre fel.~Csillog az ezüst barázda,~
13    1|       est... A hold merengve kél fel,~távolból édesen szól a
14    1|    virágok integetnek:~"Most kel fel épp hű kedvesed,~rád gondol
15    1|         a ciprusok árnyán dereng fel a célunk. ~Hajoljatok meg
16    1|          Vígságotok úgysem vidít fel,~mert érezem, jön a halál.~
17    2|         reggel~kendővel kötötték fel gyönge állát.~Azon a reggel~
18    2|                    Miért zokogsz fel oly fájón, busan~Miért zokogsz
19    2|       fájón, busan~Miért zokogsz fel oly fájón, busan~csöndes
20    2|      Nyilt arccal isszuk az esőt fel,~agyunkba rózsaszínű láz
21    2|         ijedve látja,~hogy tolja fel lélegző, néma arcát~egy
22    4|      Nyílt arccal isszuk az esőt fel,~agyunkba rózsaszínű láz
23    7|  csöndesen. ~Nem jó ásítva kelni fel~s fülledt undorral telni
24    7|          Szívdobbanásommal mérek fel minden éjet,~lámpákat gyújtok,
25    7|         röpködő lepkét, kacagjon fel az élet,~s te Isten, akiben
26    8|         szivem hozsannázva remeg fel,~füstöl az út gyászkandeláberekkel,~     
27    8|        szőke nő portréja~Csitt - fel ne keltsétek. Hisz alszik,
28    8|       párnája volt,~s nem ismeri fel a kezet. ~Nem is nők többé,
29    8|     olvas uruk.~Csak néha kelnek fel búsan,~ebédidőn, s berontanak~
30    9|           a völgybe le, a hegyre fel.~A fák. ~Meddig? Tovább.~
31    9|         mélyből a magasba epedek fel,~és látlak téged, biztosan,
32   12|       üdvözöl téged, nem istenít fel,~nem göngyöli a lelkét sem
33   12|          igaz testvéreid, ~idézd fel őket dolgozószobádba,~adj
34   12|      homlokom dörzsölve rezzenek fel.~mi ez az álom?~ ~
35   13|       Mostan is gyakorta~úgy tűn fel, mint egy költemény~az én
36   13|         mint Dante ércmására néz fel~a nyegle, nyápic tolvajverselő. ~
37   13|       dallal, holdfénnyel keltsd fel őt szelíden,~és mondd el,
38   13|        már mind alszanak,~riaszd fel őt, hogy mindig ott lebegjen~
39   13| Megfeszített kín-keresztje~tünik fel a sápadt falon. ~Mi meg
40   13|        miért vagyok?~Miért kelek fel újra?~Hogy lássam, mint
41   14|         Hisz haló porunkból~     Fel senki sem támad! ~6 ~Majd
42   14|       tekintettel szemébe,~emeld fel a főd - büszkén menj tovább! ~
43   14|      hajadban olthatatlan~Lobban fel a fény újolag~S hull, hull
44   14|       haragba elvet,~téged keres fel, s együtt sír veled,~te