Rész

 1    1|        merész és álmodó parány. ~Egyszerre az ősfélelem legyűr,~a lég
 2    1|      fuvallat száll ki ajakán,~s egyszerre néma lesz és halavány.~A
 3    1|         nehéz tüzök. ~Valami űz, egyszerre tűz lep el,~ma a dühöngő,
 4    1|         a húr a sikos terembe,~s egyszerre zörgenek az ablakok,~ruhák
 5    1|     felettem, mint egy tetemen. ~Egyszerre az álom arcomba fú,~a tűzpiros
 6    1|    elmaradoznak a kedves arcok. ~Egyszerre halkan, könnyü sietséggel~
 7    1|     lehellt a messze pusztaság. ~Egyszerre rózsafénybe tündökölve,~
 8    1|         minden nyugodt, kiholt. ~Egyszerre indulást rikolt a kürttorok,~
 9    1|          csüggedten nyargalász. ~Egyszerre, mint ezüst-kigyó, lassan
10    1|      rebben a nyomott kebelbül~s egyszerre orgonáló zajt kavar~negyvenezer
11    2|       tréfán nevet.~De kék szeme egyszerre elsötétül,~rám gondol, mit
12    2|         nézem,~hatvan picike fej egyszerre int,~s egyszerre pislant
13    2|      picike fej egyszerre int,~s egyszerre pislant százhúsz kis verébszem.~
14    2|     angyal felrepült az égbe",~s egyszerre roppant sajnálom magam,~
15    2|        árnya, tűnt idők halála. ~Egyszerre látok. Látom az anyám.~Némán
16    2|       utcán,~mint az aranybor,~s egyszerre este lett.~És úgy megváltozott
17    2|  áprilisi délutánon~dalt hallani egyszerre, távol.~Az illatos, japáni
18    2|      hagynak délelőtt,~az életük egyszerre visszalátom,~mikor beszélek
19    4|  zavarban észrevettem árnyam.~És egyszerre féltem a zavart gomolyban,~
20    4|    féltem a zavart gomolyban,~és egyszerre furcsán ferdült légbe minden.~
21    4|         És messze Óperencián túl~egyszerre rózsaszín világ gyúl~ezüstös
22    4|         tudom.~A fülem csengett,~egyszerre csend lett~a hamuszínű köruton.~
23    4|       rivalda, mint az üstökös. ~Egyszerre csend lesz. Mind tovább
24    9|       halott egyformán aluszik. ~Egyszerre a kis utcák dörgenek.~Egy
25    9|           De most~megváltozott - egyszerre - az egész,~és évekig megszokni
26    9|        maradt időnk.~Hajnal felé egyszerre enni kért,~hozták neki a
27   10|         is gondoltam és a sarkon~egyszerre megláttam a nyugodt levegőben,~
28   10| egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,~hogy ámuljatok,
29   10|         shakespeare-i orgyilkos, egyszerre elénk lép,~belesúg fülünkbe,
30   11| egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,~hogy ámuljatok,
31   11|         shakespeare-i orgyilkos, egyszerre elénk lép,~belesúg fülünkbe,
32   12|   rajongva~az égre, napra.~Aztán egyszerre vad zuhanással~összeomolni.~ ~
33   12|      figyelmes.~Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.~A fal felé
34   12|   csigákkal. Halvány arca mostan~egyszerre elpirult, sötétvörös lett,~
35   12|       benne éj.~Ajtót nyitunk, s egyszerre ott az örvény,~lábunk alatt
36   12|          eddig tétova ködbe bújt~egyszerre itt van, szőnyeges és meleg~
37   12|          beszéd~Látjátok feleim, egyszerre meghalt~és itt hagyott minket
38   12|          és csak bámultam addig.~Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél~
39   13|        tipegnek észrevétlenül,~s egyszerre lelkem egy fekete, halvány~
40   13|         fiatal, viharos hajnalon~egyszerre meghal minden fájdalom. ~
41   13|          az ábránd, a csaló tett~egyszerre kőbe dermedt~és való lett. ~
42   13|         van ezer,~s a szíve mind~egyszerre ver.~Így áll a nagyvárosba,
43   14|         egyre halvány ajkait... ~Egyszerre felkiálték: "Ismerős vagy!~
44   14|          lassan, sercegve ég. ~S egyszerre, mint egy másvilági látvány,~