Rész

 1    1|        agyamba nyilalt, hogyha majd~egyszer letörve, elfakulva,~     
 2    1|             utána, amint elhalad,~s egyszer megáll az ablakod alatt.~
 3    2| gonoszemberek,~kik vascipőbe jönnek egyszer értem,~bőszült ököllel döngetik
 4    2|         majd egy éjjel meghalok,~ha egyszer én is meghalok.~ ~
 5    2|        vacogva tőle,~és félek, hogy egyszer a fegyverével~ennen koponyáját
 6    2|        zsalukból,~s én meghalok, ha egyszer odanézek.~ ~
 7    2|                                     Egyszer pedig magamba mentem.~Egyszer
 8    2|       Egyszer pedig magamba mentem.~Egyszer pedig magamba mentem. ~A
 9    2|           egész föld beleremegett. ~Egyszer szél és fehérség. Por. Kisértés.~
10    2|              Ó, hogyha láttad volna egyszer,~amint könnyezve, mereven,~
11    4|           lehet, ó hogy lehet,~hogy egyszer lehunyod a szemedet~s örökre
12    4|            és bölcső közt~Anyám, ha egyszer végre visszatérek~és ott
13    7|            szemeim előtt. ~Csak még egyszer nyúlhatnék feléje,~     
14    7|        napját, egy pogány.~Csak még egyszer szállhatnék feléje,~     
15    7|     Bolondság! Régi tájak!~Eltűntek egyszer! és most újra fájnak!~Ó
16    8|           Ah, jól siess. Szived még egyszer megszakad tán,~ha hosszan
17    9|          énnekem,~ha azt mondom még egyszer: ifjuság? ~Nem szól a visszhang
18    9|                          Sakkoztunk egyszer három nagydiákok~Sakkoztunk
19    9|         három nagydiákok~Sakkoztunk egyszer három nagydiákok~vörös tűznél,
20    9|            mint az a tükör,~amelybe egyszer éjjel néztem én. ~Próbál
21    9|    emlékezik aprócska életére,~hogy egyszer a ligetbe járt velem,~s
22   10|          Mért mozdul meg bennem még egyszer ily zölden,~ily vad zokogással
23   10|             alatt, ifjúságom,~s még egyszer a földet, egyszerre-egészen,
24   10|             hogy mikor lebukik, még egyszer ölelje a zuhanó búcsún,
25   10|      csókkal, holtában is élve, még egyszer ölelje~az egész világot?~ ~
26   10|             De hogyha majd meghalok egyszer,~s egy csillagon meglátom
27   10|        rakosgat és maga elé néz.~De egyszer meglestem: a falra mosolygott,~
28   12|             ez dühíti egyre jobban. Egyszer~volt boldog. A korzón utánament~
29   12|          Látni a földet, látni csak egyszer~és soha többé.~Állni a fényben,
30   12|    negyvenéves elmúltál, egy éjjel,~egyszer fölébredsz és aztán sokáig~
31   12|           anyjuk, ki a sírba régen,~egyszer milyen sápadt volt és mily
32   12|           majd lerajzoljam magamnak egyszer,~s másoknak is hitet tegyek
33   12|         oszlop megett, ~hadd lássam egyszer még, örökre sértett~gyászomba,
34   12|            ottan a mesében.~Az élet egyszer csak őrája gondolt,~mi meg
35   12|              hol nem volt a világon egyszer.~ ~
36   13|             kong.~Azt zúgja, virrad egyszer,~     s épülnek ifju tornyok,~
37   13|     hiéna-ember,~mikor érted meg te egyszer~a mi lajhár-bölcsességünk? ~
38   13|        éjszakák.) ~... Majd, hogyha egyszer már a mécs sem ég,~és várunk,
39   13|                                     Egyszer, hogy ébredtem, reggel korán,~
40   13|             kis életének?~Ki nézett egyszer e fátylas szemekbe?~Én belenéztem
41   13|        kacagott, s a roppant~időben egyszer meghalt és nem él. ~Csak
42   13|            rég-elkallódott fejét,~s egyszer egy évben érzi, hogy él. ~
43   14|        senki sem támad! ~6 ~Majd ha egyszer reggel~     Fénytelen szemekkel~          
44   14|       leendj-e,~s toppanj be hozzám egyszer majd, ha langy a~nyár, életem