Rész

1001    9|              gyanánt,~tébolyt keresve, s szájadon kigyúltan~égett
1002    9|              Vásott köpeny a válladon, s mi néztünk,~halántékod megeste
1003    9|                régi, fáradt, hősi faj,~s csodát teremt és megrepedt
1004    9|            legyen az, aki átkozott itt~s gúny és tövis nő a pora
1005    9|             titkos karcokkal véstek rá s megdermedt rajta mostan.~
1006    9|                esdek, a karom kitárva,~s alázatos vagyok, mivelhogy
1007    9|        Harminckét éve járok hőbe-hóba,~s az életemnek kedve már hunyóba,~
1008    9|        kedvesem elül egy kis szamáron,~s én kampós bottal, lenn az
1009    9|                         Ha este fáradt~s már nincsenek sokan a kocsiban,~
1010    9|          emlékeit csörgetve a kezében,~s olyan, mint egy ember, mint
1011    9|               Én várom itten a halált,~s unatkozom, hogy mégse jő,~
1012    9|                 Fölébredek~Fölébredek,~s a tűzfalon~a fényedet~oly
1013    9|             Mász botorul~magasba fönt,~s eléd borul,~te csorba gömb,~
1014    9|              krétás-fehér~váz-arcokat,~s ágyban ledér,~jó harcokat.~
1015    9|                a hold,~mint lámpaláng,~s oly keserű,~fagyos-kopár,~
1016    9|             holdvilág,~mely alig égsz,~s elhiteted,~mi nem-való,~
1017    9|                egy út,~mit hinni kell,~s a bút, a bút,~azt vinni
1018    9|                süt a láng~és hűt a hó,~s alvó gyanánt~heverni jó,~
1019    9|             fáj a kés,~gyógyít az ajk,~s a szenvedés~még felsohajt,~
1020    9|               Most zúgni kezd~ütőerem,~s a szörnyű neszt~alig merem~
1021    9|                a bús, hiú,~emberi jaj,~s míg a romon~tüzed ragyog~
1022    9|           Hatalmas ősz.~Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy
1023    9|           önnön-magát bátran koronázza~s az éjbe néz. ~Azt hittem
1024    9|           Hatalmas ősz.~Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy
1025    9|            néha pezsgett, de lehűlten,~s ha futni kellett volna a
1026    9|              rátekintesz majd e képre,~s ámulva szólsz, rég lehetett,
1027    9|         beszéltél, mézről és anyádról,~s csizmák tiporták ártatlan
1028    9|              játszottál budai kertben,~s szegény rokkantak néztek
1029    9|                 száraz szemmel álltak,~s ájult szavakat mondtak el
1030    9|         koroknak ormán,~aranyt tenéked s az arany jövőnek.~Legyen
1031    9|           borzolta lanyhán~a bokrokat, s nehéz-sötét sohajjal~nézett
1032    9|            nőtt az ár és nőtt az átok,~s mint járvány-cédulák halotti
1033    9|        leszakasztják~zsíros zsiványok, s nincs előtte út.~És a hétéves
1034    9|            Múlt este kissé lehajoltam,~s feleségem azt mondta halkan,~
1035    9|                fiunk már álmodott rég,~s én mintha messze-messze
1036    9|               ablakokat mind bezártam,~s úgy ültem a budai házban,~
1037    9|            hiába bújsz, fejedre károg,~s oly rút e dal. ~Nevetni
1038    9|              száll le kopott szobámba,~s rezzen a hárfám. ~Sírva
1039    9|               ingott ideges kezünkben,~s összeforradtunk, keserű
1040    9|             ami már sohasem nevet rád,~s arra, ami jő, az iszonytatóra.~
1041    9|             dörgök,~hogy ne rohanjon, ~s úgy láttatlak itt, a kigyúlt
1042    9|              torokgyíkban feküdt fiam,~s hosszú kaszárnyák, házfalak
1043    9|             szivarral sétaútra mennek,~s az ablakokban a meleg derengést,~
1044    9|             késs, mert vágtat a halál,~s vágtatni kell tenéked is. ~          
1045    9|         kilincsre,~ahol az orvos volt, s megáhitottad~nyugodt szobáját
1046    9|          lámpaláng volt, tikkadó meleg~s langyos pityergés. Ő lázas
1047    9|               mélybe volna,~egy kútba, s onnan nézne föl reánk.~Majd
1048    9|                ajtók~csak hánykolódtak s nem pihentek el,~mint máskor,
1049    9|            orvos a górcső fölé hajolt,~s hosszan figyelt, morcolva
1050    9|         fájdalom~enyhítse azt, mi fáj, s az ablakok~rácsát megolvastam
1051    9|               mondja ki.~Legyen kedves s mégis legyen igaz,~kérem,
1052    9|              nekem igazságot hazudjon,~s valljon hazugságot, mely
1053    9|                  Végre elröpült a szó,~s vittem magammal. Az úton
1054    9|                volt, annyi-annyi sors,~s én egyedül, mint árva remete.~
1055    9|           áprilist, mikor világra jött~s felém ölelt kis, röpködő
1056    9|             tér, játékosboltba mentem,~s bámultam ott a tarka holmikat.~
1057    9|             csöppnyi mását,~mely - itt s amott - örökre céltalan.~
1058    9|          megtébolyultan ég a lámpa is,~s az óra áll, vagy össze-vissza
1059    9|           asztal egyik lábát emelinti,~s az öblös és zöld kályha
1060    9|       Vigasztalásom eltolod fanyalgón,~s társalkodol a láthatatlan
1061    9|            hogyha dolgoztam virradtig,~s gyulladt szememmel bámultam,
1062    9|              sötét november~a fellegek s a kancsal csillagok közt,~
1063    9|           ápolónő,~az ágya mellett ül, s az anyja is,~komor szemölddel,
1064    9|           szemölddel, régimódi arccal,~s szemlélik őt, amint vizes
1065    9|           iramlik a lázmérőn a higany,~s oly dolgot mond, amelyre
1066    9|                a földre ver le minket,~s torkunkra fojtja a bomolt
1067    9|      púpozódnak -~kis csúnya játékok - s ez áll a fejfán~"élt három
1068    9|               borom is savanyú ecetté,~s megvádolom a közönyös eget.~
1069    9|             szivemben életet neveltem,~s úgy láttam őt is, mint örök
1070    9|               a lecke megtanít örökre,~s bármerre fordul életem sora,~
1071    9|           hogyha kedvem a magasba hág,~s a szájamon oly bölcs lesz
1072    9|                   Egy percre elmegyek,~s viszem magammal a betegszobát,~
1073    9|        mardosás van, rettegő vigyázás,~s hogy visszatérek, messziről
1074    9|          egyszer a ligetbe járt velem,~s a szél lefújta hirtelen
1075    9|               Kiönti őket~a paplanára, s nézi csöndesen. ~Hosszú
1076    9|       Reménytelen léptem be a szobába,~s reménytelen jöttem ki újolag.~
1077    9|          nyeltem, hogy ne lássa senki,~s csak félszememmel néztem
1078    9|              mert vágytam őt meglátni, s mégse mertem. ~Ott künn
1079    9|              közt egy kisleány dalolt,~s ingatta hátravetve a fejét.~
1080    9|      vattaszőnyegét,~olyan idilli volt s karácsonyi,~a dombokon szánkázni
1081    9|               kabátban, hógolyó röpült~s szikrázva porzott a vidám
1082    9|               volt. De tiszta a szeme,~s oly bíztatóan-hűs a homloka,~
1083    9|           bútorok aludtak a homályban,~s édesdeden aludt a dajka
1084    9|           kerestem, égetőt és keserűt,~s olyan mohón szívtam, hogy
1085    9|             jajgatni, vígságot riadni,~s végül lerogyva, láztól elcsigázva,~
1086    9|               a kezem,~de elbocsátalak s úgy érezem,~hogy a tigrisek
1087    9|               nyugalomba,~de én az ág, s még mozgok itt,~mint szélben
1088    9|                Az életet dicséri mind,~s a sírjuk tőle áldott,~babért
1089    9|                 melybe magány szomorog s eltéved a benne bolyongó. ~
1090    9|             fakuló lim-lom szalagában,~s csalva a titkoktól, gyerekes
1091    9|                követtem az ős jeleket, s különös vezetőim~elkalaúzoltak,
1092    9|            játszódva, öreg-merev ujján~s ferde japáni szemét rézsút
1093    9|             bejutottam a kerti utakra,~s elhajigált labdák, karikák
1094    9|          kanyarogva, fogyó türelemmel,~s túl, a kopár folyosó végén,
1095    9|             kínálva szelíd terebélyét,~s én, valamint hajdan, kuporogva
1096    9|               unokája a ködbe barangol~s koldusi mezbe keres vígaszt,
1097    9|                ákácok suhogó levelére,~s édesapámra, ki még meg sem
1098    9|     elszomorodva~nézte lefolyt idejét, s a mesében a tengeri orkán~
1099    9|                habok keserű karavánja,~s vitte a célja felé, a pokolba,
1100    9|         szoritotta a partra kiszállva,~s szíve rokontalanul dobogott
1101    9|              roppant fellegkaparó ház,~s én, ki figyeltem rá, elalélva,
1102    9|              fakadva~csókoltam kezeit, s a valóra riadva felültem. ~
1103    9|         feltünedeztek a múlt raktárán, s onnan a mélyből~lesve figyelnek
1104    9|             csapongó~torlatain keresi, s őrjöng a vizek sivatagján,~
1105    9|                de szivem tefeléd zeng,~s hősi szavakra gyulok, robogó
1106    9|               ma él, siratom ivadékom,~s téged, a példaadót, siratom
1107    9|             siratom, fejedet, szivedet s a ruhádat,~foszladozó gombod,
1108    9|              közönybe takarom a gőgöm,~s egy sarokba mélyen eltünődöm,~
1109    9|           nyári bál, rakéta, kéjes ég,~s a szélbe - karcsú lányok -
1110    9|            Szivembe húsz év gazdagsága s lágy,~édes-halálos méz:
1111    9|                éves, elfáradt magyar. ~S nem kérdezem, az ég ragyog-e
1112    9|           Hattyú kutyám. ~     Ülj itt s vigyázz a házra,~te farkasok
1113    9|              veszetten, aki megzavarja~s a semmiségről fájón zakatol,~
1114    9|              még hosszu-hosszu út vár,~s munkás kezembe hittel jár
1115    9|            figyeld talán az irodalmat,~s ha erre jár nehány sunyi
1116    9|           látta egykor győztes életem,~s a fém, a vas, az üveg, a
1117    9|           kávémérés füstfogott szögén,~s én vélük együtt, akiket
1118    9|                eltörik~A pohár eltörik~s kihull a fog. ~A ruha szétszakad~
1119    9|                fog. ~A ruha szétszakad~s gyöngül a szem. ~Elvész
1120    9|                Elvész a kulcs, a gomb,~s fakul a kedv. ~A gyertya
1121    9|                  A gyertya fogyva-fogy~s lassúbb a vér. ~A lámpa
1122    9|                a vér. ~A lámpa lezuhan~s a szív megáll. ~Jaj, nékem
1123   10|               röpültem a többi fölött, s ékes igéim,~mind-mind csomagold
1124   10|            batyuba,~abba, amit hoztam, s hagyd az úton másnak,~hogy
1125   10|              ember az egyszerű földön,~s meztelenül legyek, amint
1126   10|           érezni e kevés~időre magamat s a világot, te nagy~igazság,
1127   10|              te nagy~igazság, szeretet s még nagyobb igazság,~fájdalom.
1128   10|               majd az arcod, a hangod,~s őrzi. ~Lélek csak az ember
1129   10|         testvér~áhitatos várakozására,~s remegjen által a tudat,~
1130   10|               volt,~mióta áll a világ,~s Isten kezében se reszketett
1131   10|             Istened. ~Nézz rá,~büszkén s alázatosan is,~mint aki
1132   10|             Röpítsd feléje a te életed~s egyedülvalóságod, mely neki~
1133   10|             példát.~Szemvillanás csak, s kész a bűn,~és az örökre
1134   10|              barátod,~mert gazdag vagy s feledékeny. ~Ugy elhagyod
1135   10|            gyorsvonatok hálófülkéiben,~s robogsz tovább,~köszönve
1136   10|             végigmentél a budai utcán,~s megsimogattad szőke kisfiuk
1137   10|               eget,~a fákat, a lombot,~s kérdem magamtól, miért nem
1138   10|               a legtöbbet, mi széthull~s romlandóbb, mint a málna,
1139   10|             öcsémhez,~ki orvos vidéken~s dolgozik hajnaltól napestig,~
1140   10|                 millió arany-levelével~s arany-dalával. ~Egy éve
1141   10|          rövidrenyírt haja,~alázatosan s egyszerűen. ~Mozogni kezdtem.
1142   10|               is,~amit én észrevettem,~s megállapodtunk abban, hogy
1143   10|            ügyvédek,~írnokok, katonák, s olykor egy országos~képviselő
1144   10|                úton, a szívem kitágul,~s szívek közt énekel elhagyatott
1145   10|              édesapám az emberek apja,~s én az emberek testvére vagyok.~ ~
1146   10|               ablakra,~mint egy kutya,~s ha fölmennék, talán~örökre
1147   10|                hozzám,~mint senki más,~s szeretlek is benneteket. ~
1148   10|             komolykodó szakértelemmel,~s hócipőben topogtok, kecsesen,
1149   10|         keressem az utat az élet felé,~s öletekbe ejtsem le terhes
1150   10|          jövendő,~mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,~minden,
1151   10|                Úgy mosolyog, hogy fáj, s régi álmok~kísértetei játszanak
1152   10|             védekezni, formálni~fejét, s maga elé tarthassa, vagy
1153   10|             veregetve~ragyog a napban, s úgy táncol hátra-előre,~
1154   10|               fekete selyemszoknyádban~s a fehér kötényeddel,~már
1155   10|               a szájad,~a szájad felé:~s játszva remegtek, alig láthatóan,~
1156   10|                nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt, minden-tudó,~          
1157   10|                és szfinkszes bánattal, s az undok~találkahelyeken
1158   10|               lámpái alatt, ifjúságom,~s még egyszer a földet, egyszerre-egészen,
1159   10|    meg-megállunk, szemünk összevillan,~s én még maradnék tétovázva,~
1160   10|              csak a részeg~aggastyánok s pulyák fecsegnek.~Ilyesmiről
1161   10|          hogyha majd meghalok egyszer,~s egy csillagon meglátom őket,~
1162   10|               se~helyet adni.~Csak áll s lesi, hogy~hová~ülhetne
1163   10|            leányaim, kedves vejeim is,~s most egyedül~teszem meg
1164   10|       kalapomban,~rogyadozó térdemmel,~s a gyakor szüléstől~megroncsolt
1165   10|              cikázik át gyors agyadon,~s renddé tömörítve,~ragyogva
1166   10|     szakadozott~kabátja gombja fityeg, s kiadatlan verseit fütyörészi~
1167   10|            pedig megsimítom~homlokomat s a koplalástól~kis arcomat,~
1168   10|             életemnek~az ujjaim hegyén~s emlékezem. ~Aztán mikor
1169   10|            szidom, ezt a komisz életet~s a komisz gazdagokat. ~Úgy
1170   10|                testi szenvedés,~a láz,~s nem közeledhetem, bárhogy
1171   10|           együtt a fákkal,~emeli arcát s nézi az eget,~fönn-fönn
1172   10|               Mily gazdag. Mily közeli s tébolyítóan-szép.~Mily párizsi.~ ~
1173   10|              gyermeke az én fiam volt,~s most gyermeke a gond. ~A
1174   10|        mosolygott,~egyedül volt otthon s a falra mosolygott,~mert
1175   10|        karonülő fiammal, nagyon-ifjan,~s dalolt.~ ~
1176   10|     Hetedhétország~Megettem a világot, s kiokádtam.~Az élet meglehetősen
1177   10|               de másnap már: Bon jour!~s egy furcsa délután~dalolva
1178   10|       száznyolcvanhetedik pénztáránál,~s utána a tetőn ananászt ebédeltem.~
1179   10|               házba,~hol lámpavilág ég s vígan lakomáznak.~Várni,
1180   10|              kezem, mozgó kezem árnyát~s megrendülő arcomat, oly
1181   10|               arra, miként került oda,~s nem gondol erre akkor sem,
1182   10|                életét és mások életét,~s akkor se gondol erre, mikor
1183   10|         dübörögnek a mélységek alatta, s izgalmas pillanatokban a
1184   10|               hív komoly elmélkedésre,~s megkérdezem magamtól, hogy
1185   10|               meggyújtanám a villanyt,~s a nap végeztén magamba tekintvén
1186   10|               rejtélyesen idejutottam,~s kutatom fürkészve azt a
1187   10|            zűrzavaros az élet ilyenkor~s milyen sötét.~Láttam feketét,
1188   10|               éreztem keserűt, édeset,~s nem tudtam menni se jobbra
1189   10|         emberszavával~elverte a tízet,~s a lámpa alatt ültek kedveseim,~
1190   10|           csodásan, mozogva az időben,~s élve egészen. ~Azt hittem,
1191   10|     Falinaptárunkat orvul föllapoztam,~s ezt írtam egy lapjára, magamat
1192   10|             jövőben,~néztem az írásom, s gondoltam a messze barátra,~
1193   10|          féltem nagyon, hogy meghalok, s a sötétben kiabáltam~követelőzve,
1194   10|                engem ők,~szerettek is, s én is szántam és szerettem
1195   10|              részvét,~ballagtam előre,~s közben elmúlt fél életem. ~
1196   10|                csak a szó, mely elzeng~s visszhangot ver az időben,
1197   10|                 mely~példázza az időt, s úgy múlik el, hogyha beszéljük,~
1198   10|              ütőereink gyors kopogása, s ha látjuk,~olvasva szemünkkel,
1199   10|          cserében, az enyém a tiéddel,~s te tarts meg erősen, mindig,
1200   10|              én tinektek,~mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.~
1201   10|        embernek ellenséges földgolyón,~s ők, kik negyven, ötven,
1202   10|             mellett haladtak el éjjel,~s hány gépkocsitól ugrottak
1203   10|         egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,~hogy
1204   10|               akinek bekötötték szemét~s elvitték a rablók egy éjjeli
1205   10|             világra,~bekötött szemmel,~s úgy megyek el innen,~bekötött
1206   10|               végső percben,~ha leszek s nem-leszek, ugye, majd föloldod,~
1207   10|                megvet az ünnepi szónok~s a nyavalyás költő,~mily
1208   10|           dombja,~mint valami sírdomb,~s fölötte viola, mintha rajta
1209   10|            fehér torma,~lila karalábé,~s halvány-zöld selyemben,
1210   10|                 narancsszín narancsok,~s dió is, dió is az öblös
1211   10|            májat,~a szívet, a csontot?~S ott a halasnál, a gömbölyű
1212   10|               pirosló~zavaros vizében,~s már fogja az ember, két
1213   10|            szörnyű,~hős-néma halállal.~S a késes is itt jár, itt
1214   10|         gyönyörű ez, mégis ez az élet,~s hallgatom, hogy dalol keserűt,
1215   10|              sírnánk~a reggeli láztól,~s meztelenül,~kurjantva kanalazzuk~
1216   10|              mindketten megöregedtünk,~s én fekszem az ágyban,~ő
1217   10|          papucsában,~árnyék-üstökével,~s beszórja ablakomat~fekete
1218   10|             aztán gyorsan befejeződik? S a közepe, mint a semmi.~ ~
1219   10|              úgy, mint látom és érzem,~s fölsorakoztatni a haladás
1220   10|                mint beteg csecsemőket,~s munkásujjaikból még egyre
1221   10|                törtető élet-akaratnak,~s mily zenebona a nyár ünnepén.
1222   10|        cigaretta-pontok égnek pirosan, s köztük a lány pipacskoszorúval~
1223   10|        pipacskoszorúval~őrjöngő haján, s tépik szájáról a csókot,
1224   10|         hadsereg,~zsírt, vajat, cukrot s kenyeret, sok kenyeret,
1225   10|          gyermekeinek sajtot rendelve, s lesi unottan, de bizonyos
1226   10|              kezében tizenöt tányérral s tizenöt söröskorsóval, hogy
1227   10|             fekete szalmakalappal áll, s egykori jóléte minden maradékával,
1228   10|               törvényt látsz és ítélsz s életet ordítsz, vagy halált,~
1229   10|                az éjfél süket partján, s látom~hatalmas bálvány-arcodat,
1230   10| kétségbeeséssel,~mert teveled múlik el s teveled dübörög tova a céltalan
1231   10|                 édes vér és sós könny,~s most csak ismétlődnék. ~
1232   10|                magasan~egész az égben,~s hirdet valamit~rajongva.~
1233   10|            hogy egészen lesoványodott,~s áll, mint egy vézna, apostoli
1234   10|                Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~sírva
1235   10|             valamitől állandóan részeg~s kancsít. ~A könnye glicerin,~
1236   10|             ami nincsen? ~Lángot evett~s ábrándokkal vajúdik.~Tombolva,
1237   10|                szemem,~fölvágom ereim, s az égre szökik föl~piros
1238   10|            babonásan~bőgnek a tömegek, s tekézve vetik le~poklokra
1239   10|               szüntelen a tolvaj~évek, s feneketlen rontás vagyok
1240   10|                kézzel~azt a kilincset,~s mért állasz az utcán, mint
1241   10|                 mert már sokat éltünk,~s ismétlés az egész, ismétlés
1242   10|              az óra.~Ismerjük ami volt s lesz, kérdésre tudjuk a
1243   10|            tavaszt, a nyár ragyogását,~s azt a pillanatot, hogy koradélutánon~
1244   10|              az ősz és tépi a ponyvát,~s gyászbaborul a zúgó kávéház
1245   10|             régvolt,~csak a bánat van, s az higgadtan, de keményen~
1246   10|             golyót küld ifjú szivedbe,~s átkozd, százszor-ezerszer
1247   10|                 mely elránt a haláltól s itthagy hosszan a földön,~
1248   10|                mozdulatlan legyezőimet~s nagy csöndemet is. Én vagyok
1249   10|              repült a sárkányod vajon,~s kedved, hited az életed
1250   10|               és sírok, mint egy árva.~S minden széllel zenélek,
1251   10|             Röfögve száz alakot öltök,~s amint elbántam a dicső magyarral,~
1252   10|             sora sem.~Most is itt ülök s előre károgok, miként a
1253   10|      kárvallottan a bús rímet keresem,~s azt üvöltöm: "Sohasem!" ~
1254   10|              felhők közül kiszáll!~    S birál!~Vészben-viharban
1255   10|             elégszer.~Őrjöngj, röpülj, s örülj, ha lázban égsz el.~ ~
1256   10|          hangya.~A szorgalom a kenyere s kalandja.~Ha langy a~nyár,
1257   10|            könny a csipkén, a holdfény s az ősz fej.~Emlékezem csupán,
1258   10|        gyűrűjébe e zöld, lanyha békét,~s hogy meg ne unja hűvös,
1259   11|              én tinektek,~mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.~
1260   11|        embernek ellenséges földgolyón,~s ők, kik negyven, ötven,
1261   11|             mellett haladtak el éjjel,~s hány gépkocsitól ugrottak
1262   11|         egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,~hogy
1263   11|               akinek bekötötték szemét~s elvitték a rablók egy éjjeli
1264   11|             világra,~bekötött szemmel,~s úgy megyek el innen,~bekötött
1265   11|               végső percben,~ha leszek s nem-leszek, ugye, majd föloldod,~
1266   11|                megvet az ünnepi szónok~s a nyavalyás költő,~mily
1267   11|           dombja,~mint valami sírdomb,~s fölötte viola, mintha rajta
1268   11|            fehér torma,~lila karalábé,~s halvány-zöld selyemben,
1269   11|                 narancsszín narancsok,~s dió is, dió is az öblös
1270   11|            májat,~a szívet, a csontot?~S ott a halasnál, a gömbölyű
1271   11|               pirosló~zavaros vizében,~s már fogja az ember, két
1272   11|            szörnyű,~hős-néma halállal.~S a késes is itt jár, itt
1273   11|         gyönyörű ez, mégis ez az élet,~s hallgatom, hogy dalol keserűt,
1274   11|              sírnánk~a reggeli láztól,~s meztelenül,~kurjantva kanalazzuk~
1275   11|              mindketten megöregedtünk,~s én fekszem az ágyban,~ő
1276   11|          papucsában,~árnyék-üstökével,~s beszórja ablakomat~fekete
1277   11|             aztán gyorsan befejeződik? S a közepe, mint a semmi.~ ~
1278   11|              úgy, mint látom és érzem,~s fölsorakoztatni a haladás
1279   11|                mint beteg csecsemőket,~s munkásujjaikból még egyre
1280   11|                törtető élet-akaratnak,~s mily zenebona a nyár ünnepén.
1281   11|        cigaretta-pontok égnek pirosan, s köztük a lány pipacskoszorúval~
1282   11|        pipacskoszorúval~őrjöngő haján, s tépik szájáról a csókot,
1283   11|         hadsereg,~zsírt, vajat, cukrot s kenyeret, sok kenyeret,
1284   11|          gyermekeinek sajtot rendelve, s lesi unottan, de bizonyos
1285   11|              kezében tizenöt tányérral s tizenöt söröskorsóval, hogy
1286   11|             fekete szalmakalappal áll, s egykori jóléte minden maradékával,
1287   11|               törvényt látsz és ítélsz s életet ordítsz, vagy halált,~
1288   11|                az éjfél süket partján, s látom~hatalmas bálvány-arcodat,
1289   11| kétségbeeséssel,~mert teveled múlik el s teveled dübörög tova a céltalan
1290   11|                 édes vér és sós könny,~s most csak ismétlődnék. ~
1291   11|                magasan~egész az égben,~s hirdet valamit~rajongva.~
1292   11|            hogy egészen lesoványodott,~s áll, mint egy vézna, apostoli
1293   11|                Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~sírva
1294   11|             valamitől állandóan részeg~s kancsít. ~A könnye glicerin,~
1295   11|             ami nincsen? ~Lángot evett~s ábrándokkal vajúdik.~Tombolva,
1296   11|                szemem,~fölvágom ereim, s az égre szökik föl~piros
1297   11|            babonásan~bőgnek a tömegek, s tekézve vetik le~poklokra
1298   11|               szüntelen a tolvaj~évek, s feneketlen rontás vagyok
1299   11|                kézzel~azt a kilincset,~s mért állasz az utcán, mint
1300   11|                 mert már sokat éltünk,~s ismétlés az egész, ismétlés
1301   11|              az óra.~Ismerjük ami volt s lesz, kérdésre tudjuk a
1302   11|            tavaszt, a nyár ragyogását,~s azt a pillanatot, hogy koradélutánon~
1303   11|              az ősz és tépi a ponyvát,~s gyászbaborul a zúgó kávéház
1304   11|             régvolt,~csak a bánat van, s az higgadtan, de keményen~
1305   11|             golyót küld ifjú szivedbe,~s átkozd, százszor-ezerszer
1306   11|                 mely elránt a haláltól s itthagy hosszan a földön,~
1307   11|                mozdulatlan legyezőimet~s nagy csöndemet is. Én vagyok
1308   11|              repült a sárkányod vajon,~s kedved, hited az életed
1309   11|               és sírok, mint egy árva.~S minden széllel zenélek,
1310   11|             Röfögve száz alakot öltök,~s amint elbántam a dicső magyarral,~
1311   11|             sora sem.~Most is itt ülök s előre károgok, miként a
1312   11|      kárvallottan a bús rímet keresem,~s azt üvöltöm: "Sohasem!" ~
1313   11|              felhők közül kiszáll!~    S birál!~Vészben-viharban
1314   11|             elégszer.~Őrjöngj, röpülj, s örülj, ha lázban égsz el.~ ~
1315   11|          hangya.~A szorgalom a kenyere s kalandja.~Ha langy a~nyár,
1316   11|            könny a csipkén, a holdfény s az ősz fej.~Emlékezem csupán,
1317   11|        gyűrűjébe e zöld, lanyha békét,~s hogy meg ne unja hűvös,
1318   12|                te is oda, igaz körödbe~s - égő kanóc - lobogj velük
1319   12|               hittel,~rokon közönnyel, s néha kezet ád,~de ha ezekkel
1320   12|              aki megértse~az utcalányt s a tébolyultakat. ~Ülj egy
1321   12|            közeledj a szenvedők felé, ~s ne a törtet tekintsd és
1322   12|                 ha nem hallaná fülünk,~s élnének-e ők is, kiket szeretnek,~
1323   12|                Mi lenne máskép a világ s ki lenne~az állatok irgalmas
1324   12|           lenne hűség és mi lenne ír, ~s ki lenne az, ki száguld
1325   12|              végtelenbe,~csodák között s Nirvána-ködben ír? ~5 ~Borús
1326   12|               a falba koppan szelleme,~s fia holttestén az anya,
1327   12|              villamosabb életet nekik,~s ha majd megéled a sok néma
1328   12|         megérthetik. ~Megértenek téged s őket megérted,~kiket sirattál,
1329   12|              felleg, ő, csak ő a bátor~s a jó, csak a boldogtalan
1330   12|                homloka, napja mulóban,~s ily korba bizony látása
1331   12|        suhogott a gyermekszoba mélyén,~s ágyamra hajolva körülötte
1332   12|                 nem hagylak el, áldott~s mint egykor a gyermek, kis
1333   12|               század~vak zűrzavarában,~s míg mások az éjbe kongatva
1334   12|               lordok hajának ezüstjét,~s nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben,~
1335   12|                engem~ti is szivetekbe,~s ti távoli népek~kürtösei,
1336   12|         mivélünk~perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek majd~itthon
1337   12|         Köröskörül bíbor gyümölcse ég,~s nem várja, hogy a kedvét
1338   12|              súg, elég volt már, elég,~s ő bólogat, mert tudja-tudja
1339   12|              hogy ez az élet, a kezdet s a vég. ~Nekem se fáj, hogy
1340   12|             nehéz aranymezébe öltözöm,~s minden szavam mosolygás
1341   12|           heverőjén~fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán~hull
1342   12|              locsoghat megváltó igéket~s unalmas őrültségeket az
1343   12|               hatalmasoknak úri konca,~s a millióktól olcsó-ócska
1344   12|               az egy.~Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,~nekem
1345   12|                képmásom, mint királyé,~s a peremén~a gőgös írás:~
1346   12|            élek.~Beszélni kell mindig, s nem embereknek,~hogy vége
1347   12|            vagy, mint az űr, te lélek,~s nincsen füled sem, látod,
1348   12|           neked, a semminek beszélek. ~S ki hajdanán lettél a fájdalomból,~
1349   12|               a szomjamban hinni,~     s úgy nézni téged, mint eget. ~
1350   12|               ennék, egyre innék,~     s te a mulót megfékezed,~ígérve
1351   12|                a te oldásod megkötött,~s lihegve tartasz engem embert,~     
1352   12|              és hívogat~futnék tetőled s visszamennék,~     dajkáld
1353   12|              elmegy tíz-húsz temetésre~s harminc bankettre. Részvétlevelet,~
1354   12|                a nevét - személyesen - s ilyenkor~nagyon soká fáradtan
1355   12|               néki sem~szabad pihenni, s jelszava: a "munka".~A vérnyomása
1356   12|             híres,~német professzorok, s ezért azóta~nikotinmentes
1357   12|      megvasalja szörnyű,~dagadt fejét, s úgy alszik el az ágyban,~
1358   12|               Beszél magyarul, németül s kicsit~angolul is, de minden
1359   12|               Úriasszony ~Negyven kiló s nagyon boldogtalan.~Szemöldökét
1360   12|               hátravetve~sovány fejét, s a rúzsával piros~pilléket
1361   12|            Sétálni viszi a tragédiáját~s szánják nagyon. Ő a bús
1362   12|                grapefruit-ot, káviárt,~s így tőle független. Beteg
1363   12|        toalettje van,~harminc szerelme s több "komplexuma".~Mindig
1364   12|          ország", melyet tönkretesznek~s nem engedik, hogy ő tehesse
1365   12|             egy csunya,~kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.~
1366   12|         bankbetétet.~Azóta ez kitartja s ő egészen~"eszméinek élhet".
1367   12|              gerinc, egy főúri sasorr,~s az agy-tőkésektől egy kis
1368   12|            goromba véle, mint a pokróc~s az anyja is padlásszobába
1369   12|             náthás, szívére gyászt köt~s nem bír aludni, olyan izgatott.~
1370   12|              ruhát, mint Péter és Pál,~s így véle ő békésen éldegél.~
1371   12|               lengenek a burzsuj~erdők s virulnak a burzsuj virágok~
1372   12|         suroltak,~kávéjukat kevergetik s fiucskák~és kisleányok ünnepi
1373   12|             Élni először itt e világon~s élni utolszor.~Látni a földet,
1374   12|           fájdalom,~nem múlik~el soha,~s balzsam is~mennyei~lanolin,~
1375   12|             mekkorát nevettek~tíz éve, s anyjuk, ki a sírba régen,~
1376   12|               illót, ami semmivé lett,~s nincs már, fejükbe csöngetyűz
1377   12|             tarka zsibvásárt csodálom,~s a homlokom dörzsölve rezzenek
1378   12|           határtalan,~mély földbe van,~s ő tudja ezt a biztos, ősi
1379   12|             csöndes bennem már a lélek~s éjjel, ha járok künn a temetőkben,~
1380   12|                ki és be, nappal-éjjel,~s mindent, mi villan és van,~
1381   12|               komázz halál-veszéllyel,~s kacagd ki azt a buzgót,~
1382   12|             csitít el,~tréfázva mímel,~s a jajra csap a legszebb~
1383   12|                súlyát nevetve lökd el,~s a béna, megvetett test~bukásait
1384   12|           feledtesd. ~Hát légy üres te s könnyű,~könnyű, örökre-játszó,~
1385   12|               szelek között, az égben,~s élj addig, míg a lélek,~
1386   12|           Európa költői, kik ma élünk,~s szeretnénk szebb sziget
1387   12|                 ikrás napfény rápereg,~s ő nyalni kezdi ezt az égi
1388   12|               az olcsó selyemcukorkák,~s fülembe súgnak, a szélnél
1389   12|                mint a kajszín-~barack, s mosolya úgy csorog le dúsan,~
1390   12|             csacska~nyár hancúzásáról, s te, csöndes ősz,~oly észrevétlen-lopva,
1391   12|             hogy csak bélpoklost ápol, s mert a sebet utálja,~magát
1392   12|          rajongó, aki e korba senyved,~s homályban, állatok közt
1393   12|                vágyakoztam már reátok,~s most végre-végre visszatértem
1394   12|               az égből, porcukor volt,~s a porcukor az abroszon a
1395   12|            akár a rúzsa,~fested magad, s kopik az arcod~gyógytári
1396   12|                Utókor?~Megyünk az úton s elfödi nyomunk a~futó por. ~
1397   12|              láttam csak zafir-~szemed s csodásan ellebegtél,~mint
1398   12|              szilárdul, mint a gránit,~s enyém a bánat. ~29. Naptalan
1399   12|              harapja ablakom az orkán,~s brummog sötéten, mint egy
1400   12|              amott túl~két gyertya ég,~s ekkor a régi üvegajtón~már
1401   12|         önmagunkból~mindazt, ami cifra s szedett-vedett lom,~s olyan
1402   12|            cifra s szedett-vedett lom,~s olyan komor, fönséges lesz
1403   12|         kesztyűnk,~belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk,~mert fáj
1404   12|             kiált belőlem: élni, élni,~s egy másik is: a semmibe
1405   12|       gyötrelmek és a láznak~rémképei, s fejembe fölcikáznak~a morfium
1406   12|              volna elköszönni: jó éjt,~s eldobni ezt a nagy világot,~
1407   12|           alkony,~mint véres oroszlán,~s te fönn lovagolsz még~a
1408   12|     szoborszemeiddel~őrködve vigyázol,~s én állok előtted. ~Császári
1409   12|          csalatva egy jelre lehullnak,~s úgy fintorog arcuk,~mint
1410   12|         Medúza-valóság kő-iszonyatját,~s szól: "ez van", "ez nincsen",~"
1411   12|         igazság", "ez itt a hamisság",~s végül odadobja férgeknek
1412   12|          elvetem, aztán~újra felöltöm,~s járok mosolyogva,~tanulva
1413   12|           jöttem a pannón~halmok alól, s élek a barna Dunának,~a
1414   12|           három együtt: sárga és ezüst~s piros, amikor a kórházi
1415   12|          lerajzoljam magamnak egyszer,~s másoknak is hitet tegyek
1416   12|          mozogni kezdtem,~belefáradtam s csöndesen kimentem~az őszi
1417   12|              mellett~Éjjel, ha alszol, s hallom, hogy lehelsz,~megrémülök:
1418   12|           reszket életem~isten kezébe, s földre sújtható.~Te, mindenem,
1419   12|           szemembe félelem és éji láz,~s mint nyafka agg, gyáván
1420   12|                 úgy hogy belégörnyedt, s máris vezették.~Viharosan
1421   12|              Nyakát betette a hurokba, s hagyta,~hogy ennen-teste
1422   12|           susogott volna fönn a hóhér,~s ő szégyelné ezt és azt,
1423   12|                az oltárok elé omoltak,~s mostan fehér váz-ujjaikkal~
1424   12|            forrt a kávé, bugyborékolt,~s a pohárba tejszinűen~csorrant
1425   12|               az élet, mint a színház.~S én leültem itt közéjük,~
1426   12|              eltemettem azt, ki voltam~s játszottam, hogy én is élek. ~
1427   12|           elvirágzott őszi kertben ül,~s tollászkodik unottan, egyedül.~
1428   12|             szeretne a helyembe lenni,~s úgy láthat engem itt, mint
1429   12|           északi,~mértéktartó, de víg,~s megvárja, míg~az ételét
1430   12|              iszik~piros gyümölcslevet~s nevet,~fut és cikáz és száll
1431   12|                 De a szobám már ismer, s a falak,~mihelyt belépek,
1432   12|        porcukorban kis aranykanál van,~s valami titkos, gyermekkori
1433   12|            ingaóra lassan üt. Teázunk,~s amíg ropogtatom velük a
1434   12|       mivelhogy én magyarul hallgatok,~s ők svédül. ~Öreg fa a Hyde
1435   12|            Ébredés~Reggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted~ez a mindennapos
1436   12|               szeretted,~ki éjjel élt, s szivedbe bánat ás, ~de mert
1437   12|             nem fáj, mit régi heg fed,~s nézed magad, minthogyha
1438   12|          csöndesen a bánat~bilincseit, s viszed a végzetet.~ ~
1439   12|            füttyel fizettem~a szélnek, s az utcát tapostam. ~Mostan~
1440   12|                szekrény lomha elefánt,~s a kályha az arcomba horkol. ~
1441   12|               benne éj.~Ajtót nyitunk, s egyszerre ott az örvény,~
1442   12|         szenved attól, ami tépi-szúrja~s megfogja, ami ledöfi, a
1443   12|                asztalunkat megterítsék~s leszedjék.~Várom, hogy érkezzék
1444   12|        leszedjék.~Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen~a vendég.~
1445   12|            józan való vagy, és a hűség~s mint a halál nagy. ~El is
1446   12|         pálmáit és a téli-sötét delet,~s a mélyből a fényes magasba~
1447   12|                és dagad,~ha csenevész,~s apad, tünik,~sosem enyész. ~
1448   12|               az idegen,~bőszen betör,~s nem idegen. ~Már várom is,~
1449   12|             reggel füstjén szerteszét,~s ott, hol zabáltunk hajdan
1450   12|               inogjon eltűnt társatok,~s nekem, szegénynek, megbocsássatok. ~
1451   12|             monostorom. ~Vétkeztem itt s vétkeztek ellenem,~bár senki
1452   12|        sarkantyúzott szünös-szüntelen,~s ezért vagyok én bűnös-büntelen. ~
1453   12|               mely a felhőkön oson át,~s széthordva megbocsátó mosolyát,~
1454   12|            belőle több és most sem él,~s mint fán se nő egyforma
1455   12|             meredve,~mint egy ereklye,~s rá ékírással van karcolva
1456   12|        szerette ezt vagy azt az ételt,~s szólt, ajka melyet mostan
1457   12|            mostan lepecsételt~a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,~
1458   12|                harangja~a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:~"
1459   12|             mázsás, szörnyü mennybolt,~s mi ezt meséljük róla sírva: "
1460   12|               szókkal,~százig olvasva, s mérges altatókkal.~Az, amit
1461   12|         szájakon lágy, álombeli mézek,~s amint botorkálok itt, mint
1462   12|       magyarázzam?~Te ismered a házam,~s ha emlékezni tudsz a~hálószobámra,
1463   12|                vízszintesen feküsznek,~s megforduló szemük kacsintva
1464   12|        Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,~s ők a szobába zárva, mint
1465   12|          összeomlik, gyom virít alóla,~s nem sejti senki róla,~hogy
1466   12|                mely irkámra szétfolyt,~s a csillagok~lélekző lelke
1467   12|           előzi,~kimondhatatlan messze s odaát,~ők akik nézték Hannibál
1468   12|             akik nézték Hannibál hadát~s most néznek engem, aki ide
1469   12|                szárny suhant felettem,~s felém hajolt az, amit eltemettem~
1470   12|                már pirkadt is keleten, s a szélben~a csillagok szikrázva,
1471   12|            bálterem hatalmas glóriása,~s mozgás, riadt csilingelés,
1472   12|          amikor már vége van a bálnak,~s a kapusok kocsikért kiabálnak. ~
1473   12|       könnyűcske hintó~mélyébe lebben,~s tovább robog kacér mosollyal
1474   12|       fölsziporkáz. ~Szájtátva álltam,~s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,~
1475   12|            deres tél~és annyi rest éj,~s csak most tűnik szemedbe
1476   12|           megtörötten~földig hajoltam, s mindezt megköszöntem. ~Nézd
1477   12|              hogy nincsen mibe hinnem,~s azt is tudom, hogy el kell
1478   12|                arcomat kezembe rejtem,~s elnyúlok az üres sötétben,~
1479   13|         sohajjal. ~Megindulék a réten,~s a kedvesem kerestem,~a gyenge
1480   13|                Most a fejük lehajtják,~s mind bánatosan esdik:~"Temess
1481   13|              Temess el, reggel éltünk,~s meghaltunk, íme estig." ~
1482   13|              Nem, nem te vagy a gyenge s bűnös,~búmnak magam vagyok
1483   13|              el soha. ~Száguld a föld, s elhagyja hűtlen~az életosztó
1484   13|            költői lázban verset írtam,~s más csókolgatta hamvas arcát,~
1485   13|                némán néztek a borukra,~s ettek marha- s borjúsültet. ~
1486   13|                borukra,~s ettek marha- s borjúsültet. ~Mások víg
1487   13|    chartreuse-t és cointreau-t öntött,~s megjegyezte, hogy e szesz
1488   13|        meggyógyított több bús költőt. ~S én könnyezve válaszoltam:~"
1489   13|           kisasszony, szörnyű bú nyom,~s ez - Horatiust idézem -~
1490   13|       Horatiust idézem -~üldöz a hajón s vasúton". ~E találó fordulattal~
1491   13|              Ámde füttyentett a gőzös;~s sírva mentem a vasútra,~
1492   13|            perron, gépgyár, hegyoldal,~s vágtattunk a sűrű ködben~
1493   13|              hánykolódik lázba, tűzbe,~s úgy áll a parton, mint egy
1494   13|              nyelvére, szirtre mászik,~s a lángszívű tudó - tanul,
1495   13|    forradalmasan buzog előtte. ~Vár... s lassan véle is versenyre
1496   13|          lassan véle is versenyre kél,~s már félve hallja a hab,
1497   13|            sárga fényben~sok régi utca s ház ragyog. ~Száz édes emlék
1498   13|              nehéz;~ami szemünkbe forr s cikázik,~a sejtelem ködébe
1499   13|             ködébe vész. ~A jég ropog, s alóla zúgva~ezüst kacajjal
1500   13|                 úgy mint régen egykor,~s e szó a múlt honába visz. ~