Rész

1501   13|            egy-egy búborék. ~A szél fú s érzi méla lelkünk,~a kikelet
1502   13|               gyümölcsök, friss csibe,~s elhagynak újra mind a gondok;~
1503   13|               dandy-id,~sőt gyilkosod, s aszfaltbetyárod,~de főleg
1504   13|            messze éjbe halk világ gyúl~s hegedű-zajba földre száll~
1505   13|               sem temetted a halottad,~s halotti tort ülsz, ó magyar. ~
1506   13|              mik rátok úgy világlanak?~S ti táncra perdültök e fényben,~
1507   13|               kacagva gyújtotok pipát,~s főtök díszelgve ékesíti~
1508   13|                harlekin sírva halódik,~s könnye a nagy patakba foly'. ~
1509   13|              Egy álarcos rohan előtte,~s nyomába tompán döng a dob,~
1510   13|           fityeg nyakában,~ma már okos s kegyelmes úr. ~A zagyva
1511   13|             harmatkönyűket ejt a föld.~S gondolkozom: való-e ez,
1512   13|              nép vigad kopár röhejjel,~s énrajtam a felhő borong -~
1513   13|        tánclovag,~nyújtsd vaskezed te,~s röpíts szalag-~s hajförgetegbe,~
1514   13|          vaskezed te,~s röpíts szalag-~s hajförgetegbe,~te vaslovag,~
1515   13|             rontok ki szoros körömből,~s szétszórom a gyöngyös, hideg
1516   13|            századoknak satnya bölcsei,~s a száradott lelkű, puhult
1517   13|          száműzött, kiátkozott nagyok,~s menjünk vihar lépéssel még
1518   13|            fiatal. ~Én nem tudom mért, s úgy örülnék,~lelkembe búgnak
1519   13|                elrabolja,~de én birom, s egy röpke szóra~kiszáll
1520   13|                szóra~kiszáll karomba. ~S ekkor tejarca fénybe reszket,~
1521   13|            reszket,~szemébe fény gyűl,~s még szebb a rózsás képzeletnek~
1522   13|            hadd legyek ily koldus-árva~s ily szörnyű gazdag! ~1906 ~ ~
1523   13|           érette mindnek megbocsájtok,~s a vétkezőt is áldanám;~e
1524   13|            hogy változik a véleményem,~s gunyolva szólt: "Te gyönge
1525   13|             folyton lázban égtél,~     s körülvett taps, parfüm,
1526   13|              lángfolyók,~szikrázzatok, s a kormos űrbe~írjátok a
1527   13|             tiprod el, mindég növekvő,~s ha szunnyad is, nem oltják
1528   13|              égő fáklyalángját~átadja, s minden az utódra száll át. ~
1529   13|               száll át. ~Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad,~átadja
1530   13|                aztán tovább, tovább... S a fáklya ég! ~1906 ~ ~
1531   13|               leányok,~de eljövünk mi, s elcsitul az átok.~Egy szőke
1532   13|      aranyhajunk letörli néma könnyed,~s fehér rózsákkal, hószín
1533   13|               a lábnyomát megcsókolám.~S izzó fejem a földre nyomva~
1534   13|           Meghajlok kesztyűsen előtte,~s megyek vidáman, hidegen,~
1535   13|              fehér üvegszobába vitték,~s a kápra fénytől szinte reszketett. ~
1536   13|          Reátapintottak rózsás sebére,~s látták, a gyermek arca már
1537   13|       felugrott, ment tovább az ágyig,~s úgy érezé, már-már repülni
1538   13|             indulót csókos találkozóra~s a temetéshez gyászos éneket. ~
1539   13|               zokogva~verj bús szivem, s ne kérdd, ne kérdd - miért? ~
1540   13|            mely ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom, hogy az az
1541   13|               a sebre ír, a búra lomb,~s a sírra hant... ~1906 ~ ~
1542   13|          szívemre éjszínű denevérként,~s kárhozott vággyal dalolok
1543   13|          fekete misére,~a papod vagyok s te az éjkirálynő.~     Fekete
1544   13|          szerelmeknek diadalma zendül,~s véres ujjakkal verem egyre
1545   13|              égve száll a csókja,~     s dacolva dallal húzzuk az
1546   13|         táncolunk, loholva, balgatag. ~S én, a bolondok közt a legbolondabb~     
1547   13|          trónja talpát rázom mérgesen.~S búsult tüzével a hült üstökösnek~
1548   13|             egy nagy, vörös seb -~     s eléje vágom maradék-eszem. ~
1549   13|             vetek az otthonomba érted,~s a kedvesem, a szentet megölöm. ~
1550   13|            leányok, a vad hegy-leányok~s szivünk beteg részegségtől
1551   13|      mosakszanak, ha sápad a verőfény,~s fehér mellük fehér vízködbe
1552   13|           vízködbe vész el. ~Egy este, s nem tudom, való-e, álom?~
1553   13|                varkocsba volt befonva,~s vidám csikókként bújtak
1554   13|         csókukon keresve hűs vigaszt. ~S szálltok tovább, valami
1555   13|             Pihegve nyög a város,~     s az álma iszonyú.~Mellén
1556   13|            zúgja, virrad egyszer,~     s épülnek ifju tornyok,~szabad
1557   13|          előttetek meging a gyenge fő,~s nézünk, mint Dante ércmására
1558   13|           vonszoltátok terheit tovább,~s a terpedő trón-zsámolyhoz
1559   13|                Öleljük kemence-odvunk,~s víg pocakkal pelyhes ágyon~
1560   13|              rongyos, véres sebkötők. ~S a szűk lépcsőn, hová a sok
1561   13|             áttetsző, magányos árnyak,~s már nem félnek, ha jő az
1562   13|              az ágyam koporsó gyanánt,~s az ablakomba rózsát rak
1563   13|          fáradott perc lomhán andalog,~s a végtelen időbe olvad át. ~
1564   13|              lakomázik a sötét halál. ~S kisérteti gyászfüggönyök
1565   13|             gyújtok, rémregényt falok,~s nem bánt a szent, a százszor
1566   13|            nincs reménye,~vakul rohan, s tart mégis egyre~sötét a
1567   13|           habozva, sírva, égve, merve,~s fehéren és holtig gyötörve~
1568   13|            sebkötőit is letépi halkan,~s csorogni kezd a vére bíbora. ~
1569   13|           szivet takar. ~Egy kőre dől, s már-már aludni vágyna~álomtalan
1570   13|              kínok és fájdalmak üszke,~s még hallja, amint fujja-fujja
1571   13|             gyertyánk üszkösen ég már,~s sóhajba halnak az éjjeli
1572   13|              vonaglik egybe az ajkunk,~s fáradt remegéssel újra sohajtunk,~
1573   13|             felel. ~Szállok, kilőttek,~s már soha többet~nem apad
1574   13|            Ismeretlen~lökött ki engem,~s az Ismeretlen méhe vár.~
1575   13|                tűz, az ón-golyó~futok, s a pályám szétfolyó. ~Ragad
1576   13|                végzet~repülni késztet,~s csak kérdezem az éjtől én,~
1577   13|                prológus beszélni kezd, s a nézőtér lassan sötétedik:~
1578   13|            hogyha jő a hamvas alkonyat~s elszürkíti a fényes parkokat. ~
1579   13|             panasz dalos ütemre válik,~s ajkadra rebben egy szelíd
1580   13|                álmodol. ~Csak álmodol. S álmodban újra látod~a tűnt
1581   13|               válás fájó kínja sír át,~s arcodba sajgó, édes bú fuvall,~
1582   13|              nyugalom: Mozart beszél. ~S halljátok ott? Hogy tornyosul
1583   13|              hogy az én szomoru szívem~s holdfényes arcom érte halovány.~
1584   13|          párnáját, tépd szét az ágyát,~s hozd el nekem a lázas éjszakán
1585   13|             enyhe, álmodó világot.~Jer s fújd meg az ünnep rivalgó,
1586   13|               aranyos, néma harsonáit,~s minden valóra válik.~Rohanj
1587   13|              át az alvó, lomha földön,~s légy úr felette mindörökkön.~
1588   13|        diadalra,~repeszd a jégpáncélt, s a harsogó husvéti kedvtől,~
1589   13|            nevetnek ezüst éjszakán át,~s csiklandva fricskázzák az
1590   13|                tipegnek észrevétlenül,~s egyszerre lelkem egy fekete,
1591   13|                port hintenek szemembe,~s kacagnak, hogyha könnyem
1592   13|                hogyha jázminos az este s holdas,~egy széltündérke
1593   13|                űl könyvemhez - olvas -~s halkan tovább lapoz. ~Minden
1594   13|              tűz szeles magasba réved,~s a szende szél már szendergő
1595   13|               vacogok a kósza szélnél,~s búcsúzó arcom halovány. ~
1596   13|          kirugdalt, rongyos, halavány,~s királypalást leng mindnek
1597   13|          orgona-királynő a kedvesünk. ~S virágos templom a nyomortanya...~
1598   13|               dala! ~* ~Ma pap vagyok, s a szent ígéretet~közétek
1599   13|              szavam -~falak lerogynak, s győztök untalan. ~Űzhet
1600   13|                hullnak reám a pelyhek,~s a lelkem is csupa fagyos
1601   13|               holt lányok kelnek útra,~s tüzes szivekkel búcsuzunk
1602   13|            getsemáni kertben éj van...~S a budapesti kabaréban~szivarfüst
1603   13|           henyéltünk nagycsütörtökön. ~S nagypénteken bősz dáridónál~
1604   13|                valaki jő az éjszakábul~s megrezzen elpetyhüdt agyunk. ~
1605   13|              elpattan a bús éji lámpa,~s a tarka kárpit megreped. ~
1606   13|              padlaton hanyatt esünk. -~S fekete kesztyűben, sötétlőn~
1607   13|        cigányzenére ment előttem,~     s zenélt neki a hajnal. ~Én
1608   13|               mosolygott csúnya szája,~s cincogtak álmosan utána~     
1609   13|          Egykor megvívtam száz csatát,~s bús éjeken viharzón~hullt
1610   13|               Te voltál a menyasszony,~s csókoltad búgva vérrel~hideg,
1611   13|                egymás keblin ébredünk,~s rám dőlsz, hogy a szemem
1612   13|               oly jó álmodni tétlenül,~s szeles időben szürke ég
1613   13|         imádjam, szegény hivő,~mi fájó s halhatatlan.~Hogy elsirassam
1614   13|          zokogni,~szolgálunk Mammonnak s az Úrnak,~sírunk a renyhe
1615   13|               utál a marcona egészség,~s mutogatjuk szegény szivünket,~
1616   13|               már tán ott leszek alul,~s ti így ragyogtok épp a téli
1617   13|             hozol és nyugtató mosolyt,~s csókod kalászos álmomat
1618   13|              kezembe markol reszketeg,~s én két melled, két táncos
1619   13|            áldom a két álmodó szemed. ~S arany kalász nevet a nászi
1620   13|           másik a szoknyád mögé buvik,~s lábadhoz ejti bús koszoruit. ~
1621   13|               ám te érted,~reáhajolsz, s megcsókolod haját. ~1909 ~ ~
1622   13|              áldozár. ~Most úgy iszik. S az arca oly setét,~mintha
1623   13|             majd, hogyha járni vágyunk s mélybe botlunk,~majd hogyha
1624   13|              elfagy dideregve csókunk,~s úgy fekszünk ágyra, mint
1625   13|               nem tör ki az égiháború,~s a vajudó felhő oly szomorú,~
1626   13|           robbanna a tüzes patak már -~s csak vár. ~Mostan cikázik
1627   13|              fejem lehajtom csendesen,~s imára szorítom görcsös kezem. ~
1628   13|               szorítom görcsös kezem. ~S amerre nézek, nincs sehol,
1629   13|            tüzemnél melegedsz te,~     s magam rongyokkal takarom. ~
1630   13|             néked mind a csókom.~     (S most csóktalan, fehér a
1631   13|             itt ülök a lábaidnál,~     s már úgy érzem, nem is vagyok. ~
1632   13|                lyukas és kong a korsó,~s üres a bölcső és koporsó.~
1633   13|               koporsó.~Papír az ablak, s ha kitárod,~az éjszaka száz
1634   13|               éjszaka száz réme károg.~S ha ajtót nyitsz, egy meredélyen~
1635   13|                mélyen. ~Ó, itt a semmi s ott a minden,~túl, túl az
1636   13|               halandók,~a koldusoktól, s százszor inkább~nézitek
1637   13|                a játék-álommenedékünk,~s szegényes vendégségbe gyűlve~
1638   13|             lármázik a fényben, ifjan,~s hajh, nem tudunk nyomába
1639   13|               nyomába menni.~Bejöttök, s az ajtót becsukva,~egy más
1640   13|              más világba vagytok újra,~s akartok látni síró nőket,~
1641   13|                és villany sisteregjen,~s hazudj szelíd holdfényt,
1642   13|               az űrből kelj ki, ember,~s kiáltsd túl testvérőrülettel~
1643   13|             sárgahajú nő~A szeme zöld,~s sárgára festi a haját.~Ha
1644   13|              bűvös agát.~A szeme zöld,~s sárgára festi a haját. ~
1645   13|       vérforraló,~kacaja a halálba űz,~s azt mondja, lenn a sírba
1646   13|           haját.~Elátkozom, eltemetem,~s fejem bilinccsel fonja át,~
1647   13|              élek csendbe, elfeledten,~s boldogan rovom az utcát
1648   13|             Lopva néz csupán reám még, s tépelődöm zajtalan,~a morajló
1649   13|          lelkem együtt száguldoz vele,~s mint imádom a magas falt,
1650   13|             nap úgy fut, mint a másik,~s csak nézzük egymást én s
1651   13|               s csak nézzük egymást én s az éj,~éjféltől hajnalhasadásig. ~
1652   13|               ennen-magamba zsibbadok,~s már meg sem értem künn a
1653   13|               harcot. ~Köröttem árnyak s angyalok. ~Mi lesz velem?
1654   13|            csak én tudom, az átkozott,~s sírásom is elvész az éjben. ~
1655   13|           únjuk az írást, az olvasást,~s a fáradott szem is bámulni
1656   13|          ismerős és mégis ismeretlen -~s töprengve gondolkodtam ott
1657   13|               sujet, rossz Zola-téma -~s mi engem illet, most is
1658   13|     messze-messze innen~fejemre gondol s kósza életemre,~s az alkonyi
1659   13|               gondol s kósza életemre,~s az alkonyi csendben teát
1660   13|                 és összeolvad a szemét s a könny. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
1661   13|           söpört, súrolt, törölgetett,~s rikácsoló torkából dal szakadt
1662   13|           továbbment,~kertekre gondolt s messze utazásra,~és egy
1663   13|               az utas vonatra készült,~s más nem akadt, a súlyos
1664   13|         lépcsőkön szorgalmasan farolt,~s lihegve vette el a pár hatost,~
1665   13|             kora hold,~az égre nézett, s eszelős dalokkal~idézte
1666   13|        elengedhetetlen nemtő a vicéné,~s szükség szerint pöröl, sír
1667   13|       szelidebb,~mint földi kollégája, s csendesebb is.~Lám, ottan
1668   13|              hasán egy irtó kapukulcs,~s körötte kedves, piszkos
1669   13|             kacérkodott a feje búbján,~s biz'isten, senki sem mondhatta
1670   13|                mosdástól idegenkedett,~s egész lényével mintegy ezt
1671   13|               nem küldte még a gázsit,~s a húszéves tagokban állhatatlan~
1672   13|           kedve.~Ilyenkor aztán este - s délben is -~a padláson,
1673   13|           előkerült a jutányos vicéné,~s a pásztoróra után ő köszönt
1674   13|              pedig a kaput nyitogatta,~s álmatlan álmából búsan riadt,~
1675   13|               utáni lomha kocsizörgés,~s a bársonyos, muzsikás, altató
1676   13|           gőzfürdőből hazatérő lumpok,~s sziszegve, káromkodva kotorásszák~
1677   13|       titkosabb titok.~Valaki itt van, s a túlpartra átszáll,~itt
1678   13|            túlpartra átszáll,~itt van, s a fénynek hátat fordított. ~
1679   13|         Villámvonaton szállanak előre,~s ordítva zeng a földi tánc,
1680   13|               tánc, a dal. ~De ő az éj s halál eleven szobra,~úgy
1681   13|                itten felmagasztosodva,~s az ágya csendes, fehér ravatal. ~
1682   13|       virrasztástól vöröslik a szemem,~s a holnap, jaj, ki tudja,
1683   13|             között síró szobor vagyok,~s két könnyező gyémántkő a
1684   13|             holdfény, mint a verőfény,~s ilyenkor újra forral, újra
1685   13|                megmozdul hideg kezébe,~s csontlegyezőjével államra
1686   13|               abroszomhoz bús ebédhez,~s legyen szavad futó anyád
1687   13|                és hazám a tenger,~     s bennem a tenger szava él,~
1688   13|            titkom lenn a mélyben,~     s fejem fölött fütyül a szél... ~
1689   13|                mező terem,~nő a virág,~s a hallgatás oly bölcs és
1690   13|           Kikötöttem a tűz partjainál,~s a csend, a dél~egymásnak
1691   13|           felismerem magányos arcomat,~s hallom szivem minő bús hangot
1692   13|       folytatása ez.~E félelem, ez arc s ez árva nesz,~mely egyedül
1693   13|            tudom már, kicsoda megy el,~s hogy nem segíthet senki-senki
1694   13|              búsan a kertet, az erdőt,~s én átkozott, én büszke,
1695   13|           szívtelen kő,~a csönd, az éj s a sár okos kigyója. ~Száz
1696   13|               aztán felfigyel a kert, ~s reszketve nézi, hogy a pára
1697   13|               prófétás száját mogorván~s kiált vörösen, véresen vadul, ~
1698   13|              meghallják égen és földön~s a csillagokon is, hogy mindörökkön~
1699   13|              mindörökkön~az ember szól s csak az ember az úr... ~
1700   13|               kalapról szól ez az ének~s e pár együgyű fura rím,~
1701   13|                dühös moly hullt beléje~s rágcsálta a rongy szalagot.~
1702   13|             szalagot.~Egy szúnyog jött s azt mondta: zizü,~zizü,
1703   13|               bölcsen ezt mondta csak,~s várt ősszel, nyáron és tavasszal~
1704   13|               egy önző és mogorva pók,~s ekkor kitörtek a szivéből~
1705   13|               kalap szíve összedermedt~s sirdogált is egy keveset.~
1706   13|           megtaláltam~halvány irásod. ~S úgy rémlik, hallom a sirodból~
1707   13|           távíródrót feketél felettem,~s estére kelve köd van, csúnya
1708   13|             lep meg,~hogy egyet alszol s mindjárt itt a tél. ~Lankadt
1709   13|              kiktől a székek rengenek,~s pillér és vasgerenda reszket.~
1710   13|               henyéltünk sívó homokon.~S a romokon~mi építettünk. ~
1711   13|            szakad és kedv éle csorbul,~s agyarog~a pusztulás is,
1712   13|                játszik, mint az ember,~s az ember játszik, mint a
1713   13|                emel és szörnyű terhet.~S a vak~végzettel szembeszállva
1714   13|               nincs,~vendége van ezer,~s a szíve mind~egyszerre ver.~
1715   13|       nagyvárosba, hol a bérház~üvölt, s a kocsma lármáz.~A klinikák
1716   13|            kiáltás örvénylik a torkán,~s a tapsa olyan orkán,~mely
1717   13|            fülünkbe mennydörög sokáig.~S ha hömpölyögnek habzó hahotáid,~
1718   13|        Ezerszivű, add az ezer szived -~s e ház legyen tied. ~1922 ~ ~
1719   13|           rossz hasadékát~megzörgeted, s bemégysz az udvarukba,~egy
1720   13|          kisfiú, ki már tanulni fáradt~s viaskodik a számmal és betűvel~
1721   13|             fájdította rokkant~szivét, s beszélt, úgy ahogy más beszél, ~
1722   13|               egy cigarettát eldobott, s kevély~száját elhúzva kacagott,
1723   13|               száját elhúzva kacagott, s a roppant~időben egyszer
1724   13|              szívbajos~mezítlen állok, s nézem itt~az életem roncs
1725   13|            egyetek.~Odaadom ruháim is,~s a kegyetek.~Odaadom a szívem
1726   13|               a hajamat, amely selyem,~s királyi, koronás fejem!!! ~
1727   13|              hogy a nagy idő letelt-e,~s most fölremeg~az emberek
1728   13|        Kopernikus volt, aki kieszelte,~s nem látta ezt,~de látom
1729   13|         rövidke percre ~a halvány Luna s Vénus közt a lenge,~híg
1730   13|              hogyha élne kisöcsém most~s én ott feküdnék lenn, a
1731   13|            féreg, pondró rágna millió,~s nem ismerném a kedves drága
1732   13|         Szórakozottan néztem az arcát,~s ő nézte az arcát az enyémben,~
1733   13|    messzeségből rám mered~szigoru-szép~s nagyon-nagyon ismert fejed. ~
1734   13|               merre vagy?~Hol a szived~s agyad, a fényes ember-agy? ~
1735   13|              húzva közönyöm,~az életet~s e leckét is megköszönöm. ~
1736   13|          életem már régen másoké lett,~s most másoké lett az én ételem. ~
1737   13|      Rabságomnak ki látja végre végét?~S ki látja meggyalázott arcomat? ~
1738   13|               szokással még kigyullad,~s versengve a nappal, üvegkocsányán~
1739   13|         üvegkocsányán~kibontja szirmát s lobog csodásan. ~1928 ~ ~
1740   13|             dudorász az utcacsatornán,~s úgy összeszűkül a világ
1741   13|         sötétbe hagytak,~rémek között, s kimentek a szobából. ~1928 ~ ~
1742   13|        megmérgezem magam a patikáknál,~s egy reklámágyon sírva támadok
1743   13|              hajdan lehúnyni a szemem,~s gondolni elalvás előtt az
1744   13|           emberiségnek~szent szekerét, s mindenki kiáltott,~félre,
1745   13|               a vad gyilkosok kezéből,~s húzták lefelé, a szent szekeret~
1746   13|       haloványan~rossz-szagú szörnyek, s fancsali arccal,~kigyúlt
1747   13|         fészket,~hogy messze repültek, s puszta az otthon. ~Nénike
1748   13|         kidugja rég-elkallódott fejét,~s egyszer egy évben érzi,
1749   14|         Széchenyi~kisgyerekek valának,~s lettek vezércsillagai~édes
1750   14|             láttam,~fénylő dicsőségben~s nem hitvány, görnyedő~rút
1751   14|          cigánylány!~Elrablád eszemet,~s felgyujtottad szép szemeddel~
1752   14|          szürke kép lelkem megragadta,~s benne egy tragédiát látott,
1753   14|           lassan! ~Tüdőm úgy éget~     S nem t'om mi végett~A sorshoz
1754   14|                 Halkan ülj az ágyra... s nékem~Dald el azt, mit egykor...
1755   14|            Nincsen többé köztünk,~     S mi gondtalan járunk,~Kitörölve
1756   14|                fekszem hangtalan,~     S mint két éve kérded,~Mint
1757   14|              Mint töltém az éjet,~     S nem hallod szavam. ~Majd
1758   14|            most örökre~     Néma lesz, s hideg... ~7 ~(Temetőben) ~
1759   14|            léssz,~     Magad, magad...~S a hanton újra sok-sok~     
1760   14|              ki, lányka, gyakran,~     S sírom felett~Susogd ezt
1761   14|               Susogás, - jő a másik...~S átöleli halványan, hófehéren...~ ~
1762   14|               fia: a sorsod: lemondás,~s lemondani nekem oly fájdalmas-édes.~
1763   14|               bukás a porember sorsa. ~S tudok lemondani... oly édes-nyugodtan~
1764   14|          kidönt, mint vihar a tölgyet,~s kárörvendőn tombol ravatalod
1765   14|                fájára az ember~kudarca s a sorsnak győzelme van írva. ~
1766   14|           szemébe mélyen, résztvevően,~s a hűlt hamun együtt zokogj
1767   14|                kinek világa meddő volt s kopár,~ki sose küzdött és
1768   14|               nem is gyújtotta lángra,~s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát:~
1769   14|   volanfodrokkal kér-e ruhát még?~     S játszik e még mókust búgva
1770   14|          mosolygós, csöndes agg vala. ~S amint egy őszi nap nehéz
1771   14|                előtte már a bú, a kín:~s elmélkedett az élet titkain... ~
1772   14|             csöndben a szelíd magányt,~s amint a megváltó halálra
1773   14|              soká, küszködve várt még,~s azt mondta végre, hogy való
1774   14|            végre, hogy való az árnyék,~s tünők a portestek s a kósza
1775   14|            árnyék,~s tünők a portestek s a kósza bolygók,~és fínom
1776   14|         napkorong vérző aranyba hulla,~s fagyos meredtségben feküdt
1777   14|          remegtek, szél fuvallt alább,~s meglengeté a bölcs nagy,
1778   14|         szélfiak kifordíták chitonját,~s szandálja lenge szíjjait
1779   14|                a hófehér nagy úton át.~S amint megyek itt éji órán,~
1780   14|               halkan szitál alá a hó. ~S körülvesz engem, zordon
1781   14|             szólok: "Mi balga dolgok."~S jóízűen mosolygok,~hogy
1782   14|          rosszat,~amely feledve szebb,~s szilaj emlékezetben~felzúg
1783   14|                hogy szinte könnyezek. ~S ősz fővel ezt beszélem:~"
1784   14|               elszállt az édes érzet!"~S mélázva könnyezek,~elmélve
1785   14|            mely eltűn, messze szállva,~s majd értök könnyezek...~
1786   14|        Angyalom, szerelmem. ~Hát aludj s ne rejtsd e szív,~Hogy majd
1787   14|               szív,~Hogy majd fellobog~S tőle elsötétül~Tiszta homlokod. ~
1788   14|                szállj~A mennyhonba át.~S hidd, hogy nem fogsz mást
1789   14|             Szivem szivéből szól a dal~S remegve a homályba hal.~
1790   14|               éj szagos, kék szőnyegét~S könnyezve véded a kiégett~
1791   14|          alkonyat! ~Lábujjhegyen jössz s vérezőn~Járkálsz a harmatos
1792   14|              Járkálsz a harmatos mezőn~S sötét hajadban olthatatlan~
1793   14|               Lobban fel a fény újolag~S hull, hull a szikra árnyaidra~     
1794   14|              Halkan kopogsz az ablakon~S kérded, miért nem alhatom.~
1795   14|             kérded, miért nem alhatom.~S én felzokogva fátyolodba~
1796   14|              Rejtem könnyázott arcomat~S füledbe súgom, hogy mi bú
1797   14|               fátylad csendbe rám csap~S a szenvedésem ellohad.~S
1798   14|               S a szenvedésem ellohad.~S csókol, ölelget enyhe csended~     
1799   14|          Egykor remegve lángra szított~S az égbe száguldott velem.~
1800   14|            Szárnyas dalomról szüntelen~S a porba húz le az egekből~
1801   14|              Szeret-e?" Kérdezi a lány~S hang nem felel a bércfalán~     
1802   14|                Szeret-e?" Újra kérdezi~S a csöndesség felel neki:~     "
1803   14|              ha kéz a lázas kézhez ér,~s két száműzött egymásra dőlve~
1804   14|                 A rengetegbe törteték,~s belé zokogtam a neved,~ujjongva
1805   14|             hullajtva forró könnyeket,~s szóltam: kövek, kemény kövek,~
1806   14|                a reszkető természetet,~s azt súgta fű, fa, föld,
1807   14|               Légy csak magad, a harc, s veszély között.~Küzdj, s
1808   14|               s veszély között.~Küzdj, s vessz el úgy, mint a hajótörött,~
1809   14|         fuldokolva csap le a habokra. ~S egy óceánnal száll ki zordonul~
1810   14|             óceánnal száll ki zordonul~s büszkén vesz el, amíg a
1811   14|             ugyan!~"A magyar nagy lesz s hatalmas."~- Légy mameluk
1812   14|         hatalmas."~- Légy mameluk fiam s hallgass. ~Nincsen haszna
1813   14|                érckardjuk szikrát hány s félelmesen csattog.~Hosszú
1814   14|             szózatát túldörgi a vihar,~s villámai zúgva, csattogva
1815   14|           orcád éget,~én is szerettem, s engemet sem~szerettek egykor -
1816   14|                 Ölelj, de menj sietve, s hagyd el~az emberek elátkozottját! ~
1817   14|             pápaszem a fegyvered csak,~s nem kell neked tükörke,
1818   14|               plátóin ma is szeretlek,~s nem bánt a régi, vészes
1819   14|               az ily változás hatalmas~s reánk - fölöttébb kellemetlen. ~
1820   14|  forradalomhírre~A föld felett láng ég s sötét harag.~Ó, a világon
1821   14|              mozog, a bércek rengenek,~s ez úgy mulattat újra engemet,~
1822   14|            zúgjatok! ~A rét piros lesz s újra vérhabos,~száguldozó
1823   14|               ujjong, a cenk sáppadoz,~s amíg a jeltűz gyúl az ormokon,~
1824   14|         ormokon,~lázas szemekkel várok s álmodom.~Hadd folyjon a
1825   14|                hogy céltalan kalandoz,~s sosem jut el a lángsugaru
1826   14|                 ki véres háborút izen,~s egy percre győzött a sötét
1827   14|         tűzhalálba,~érezte, bukni fog, s emelkedett.~Ment a halálba,
1828   14|            Ment a halálba, mind felebb s felebb,~forgott a nap, mint
1829   14|             nap, mint egy tüzes kerék,~s elkápráztatta könnyező szemét,~
1830   14|            percre most megáll az élet,~s magába néz a déli óra. ~
1831   14|               ég a tűzben. ~A dél jön, s mint hegyen merengő~vándor,
1832   14|                hideg mélységbe dől le,~s a délutáni lomha csend jő... ~
1833   14|                újra csendbe könnyezem.~S a tört kobozról méla hanggal~
1834   14|            Előttem állt a vészes élet,~s én harcait csak bámulám.~
1835   14|            kerestem,~ki öntelen szeret s megért,~véresre lökdelék
1836   14|               felém sok édes látomány,~s nagynéha egy-egy utcasarkon~
1837   14|              amit a szél tovább üzött,~s tövis fogadt a puszta tájon,~
1838   14|               a többiek utamba vágtak,~s én sírtam ott, mint a gyerek. ~
1839   14|            dörögtem a hitványok ellen,~s zokogtam sok bús éjjelen. ~
1840   14|             zokogtam sok bús éjjelen. ~S most újólag reád tekintek,~
1841   14|               rám ontod éjsötét hajad,~s én mint anyámnak keblin
1842   14|            eloltja csendesen a lámpát,~s rádől sötétlő bánata... ~
1843   14|        láthatatlan nagy titok.~Intesz, s a földi munka hősét~dörgő
1844   14|                törődünk lenn mogorván,~s tűn életünk, mint a folyam. ~
1845   14|           csapsz dúló, sötét haraggal,~s mi hervadunk, miként a fű,~
1846   14|             levagdal,~te végtelen vagy s tiszta, hű. ~Kevés időig
1847   14|               Kevés időig sírva élünk,~s aztán a sírra rábukunk.~
1848   14|             szörnyű harcainkba vélünk,~s taníts meghalni, ó urunk! ~
1849   14|               Mahomet ült elhagyottan,~s majd álmodozva porcsibét
1850   14|             királyt. ~Később kifáradt, s andalogva nézte,~mint ontanak
1851   14|               csillagok.~Rájuk meredt, s nem vette ő sem észre,~amint
1852   14|             szelídeden elszunnyadott. ~S távol egy ócska viskó állt
1853   14|                is már gyermeked valék,~s csipkém redőin a szűztiszta
1854   14|               életembe vaksötét folyt,~s nem leltem az utam nyomára
1855   14|               amott fönn napsugár van,~s lenn a csatorna a szennytől
1856   14|             édes rózsakellem~füröszti, s elpirulsz egy szent csudán,~
1857   14|            hold csendesen mereng fenn,~s hű csókja lángra gyújt,
1858   14|                villám és a föld süket.~S a birkozó szélvészek ölre
1859   14|            szilárd golyót megrengeted.~S sóhajt homályosan a rengeteg. ~
1860   14|          kisgyerek kihajlék ablakomba,~s bámultam a cikázó kék eget,~
1861   14|          gyomrán kék parázs szunyókál,~s virraszt a szélvészes, bús
1862   14|             rohan velem,~vár a börönd, s köt ide száz hivó szál.~
1863   14|        sziklazápor pattog le a tűzről,~s künn a vasút a pályán nyögve
1864   14|               pályán nyögve prüszköl. ~S már látom a zöld lámpást
1865   14|             szó csak tétovázva röppen,~s égő szemem tüzes könyűt
1866   14|              azok közt, kik szeretnek,~s máshol neved jöttment, silány,
1867   14|           nyáréjszakán.~Járása roskadt s nem víg, könnyü, lengő,~
1868   14|               én is a levélt honomból,~s sarkcsillagom lett a "szárnyas-kerék".~
1869   14|        szárnyas-kerék".~Későn feküdtem s vártam, olykor-olykor~felkeltem
1870   14|                a dobozt, van-e levél? ~S ha volt, kezembe vettem
1871   14|         merengve firtatám, ki ír most,~s küzködtem a reménnyel, a
1872   14|           Száguldozának lelkem vágyai,~s nem tudtam a papírt felbontani. ~
1873   14|             Máskor beteg volt az egyik s a másik~kedves hívem, futék
1874   14|          keresve a szülőim kézvonásit,~s egy perc a mennyet és poklot
1875   14|               soká,~ha jó, örülj előre s légy nyugodt,~ha nagy csapás,
1876   14|                  Az ablakot kinyitják, s rajt ezüstlő~magasba lengő,
1877   14|           Megszólal álmosan a zongora,~s míg pang az élet, itt véresre
1878   14|        megettünk,~majd gyúlt a mécses, s a ház elpihent. ~Én padra
1879   14|           elpihent. ~Én padra rogytam, s a bús éji csend~azt súgta,
1880   14|             más világnak csillagképei.~S nem fejthetem meg ez írás
1881   14|         súlyosulnak bánatomba folyton,~s képük, miként a szfinkszé,
1882   14|                ó, átkozott tudatlanság s tudás! ~Mi ez az érthetlen
1883   14|               elrobog,~hol az életkapu s a sírtorok? ~Kérdem remegve
1884   14|             remegve és válaszra várok,~s forró szavamra senkisem
1885   14|          halálnak szívünk búja tessék,~s silány a kérdező, a bölcs
1886   14|             sötét szivem mélyébe lenn.~S lelkem nyugalmát mind pusztítva
1887   14|        nyugalmát mind pusztítva ássák,~s velőm mereng álmodva szűntelen.~
1888   14|                 hogy látok is egészen,~s roskadt agyam már-már enyészni
1889   14|                már-már enyészni érzem.~S legázol a szfinksz, a sötét
1890   14|            legázol a szfinksz, a sötét s csudás:~szörnyű tudatlanság,
1891   14|             jött elébem,~karon ragadt, s az arcához szorított.~S
1892   14|                s az arcához szorított.~S én bízva-bízva némán nézdelém~
1893   14|           ismerém, nem láttam sose őt,~s karon ragadt s az arcához
1894   14|                sose őt,~s karon ragadt s az arcához szorított,~fúló
1895   14|          nyögéssel, félő rettegéssel -~S én szótalan és lázasan követtem... ~
1896   14|          ujjaink hamar eggyé fonódtak,~s agyamba forró ájulat nyilalt.~
1897   14|              eltűnt a világ szememből,~s a csillagok közé rohanva
1898   14|                lelkem.~Aztán lejöttem, s ajka bíborára~csókoltam
1899   14|             útjaimba testemhez tapadt.~S az ismeretlen, halvány nőt
1900   14|               álmodó, elfáradott diák.~S én ezt az ismeretlent úgy
1901   14|       csendesen ez ismeretlen asszony,~s én néztem egyre halvány
1902   14|               bú. ~Úgy-e a napszám rút s keserves?~Úgy-e lecsüng
1903   14|               fáj a dal, hogyha ríkat,~s te már, te már nem érezed? ~
1904   14|              már becsülik szűzi nótád,~s számlálod a tallérokat. ~
1905   14|                a mezők földjét taposd,~s most selymes túlvilági hanggal~
1906   14|                zenélni,~- akár az ifjú s az öreg -~teknőket, vályogot
1907   14|           teknőket, vályogot csinálni,~s foltozni horpadt üstöket. ~
1908   14|              álmodunk dicsőbb valórul,~s a fergeteg táncol velünk. ~
1909   14|         füstölve pattan rajt a szikra,~s kékes, kialvó lángot ad. ~
1910   14|              kékes, kialvó lángot ad. ~S rásüt vonagló arcainkra. ~
1911   14|         lámpabél lassan, sercegve ég. ~S egyszerre, mint egy másvilági
1912   14|         másvilági látvány,~röppensz be s nyájasan nézel reám,~a kékderengésű
1913   14|               feledd el,~honnan jövök, s hová mék, ne kutasd,~simíts,
1914   14|              ölelj sugárzó hókezeddel,~s ringasd el a sötét, komor
1915   14|               óriás, vérestollú madár,~s zúgó fejem kemény párnámra
1916   14|               szivemből a bú árja már,~s zajgó keservvel és kétségb'
1917   14|       panaszkodom, a kínok kínja vár. ~S az égre sírok föl, miért
1918   14|             így epedjek lázas éjjelen,~s kimondhatatlan bút hordjak
1919   14|                göröngyös földhatáron -~S tudom, sötét sorsom reménytelen. ~
1920   14|            öntüzében hervad el szivem,~s látom, mit építék régente,
1921   14|            tüzét hűs könnyel enyhitem,~s egy vasmarok ragadja meg
1922   14|                 vágyódva szertenézett,~s hideg ezüstrózsákat tüzdögélt~
1923   14|           fölfelé az égre túrja útját,~s a rózsaszínű hajnal tetszelegve~
1924   14|    vendégeinket!~Kopott, komor~nyomor,~s kéjéhes úrfi, ki már összeroggyan,~
1925   14|              bérel magának,~regényfaló s istenhivő. ~Arcát szünetlen
1926   14|           Arcát szünetlen rizsporozza,~s ifjú színébe tetszeleg,~
1927   14|        szobáját,~másikba ő lakik maga,~s itt érzik régi parfümöknek~
1928   14|             itt érzik régi parfümöknek~s a sárgarépa illata. ~Lakóját
1929   14|             minden úrfit,~szabólegényt s pénzes csacsit. ~Vasárnap
1930   14|               Hüvösvölgybe örömest jár~s imádja a Zugligetet. ~Olykor
1931   14|                hangzik a német beszéd,~s aranyszélű findzsából isszák~
1932   14|            befüggönyözöm az ablakomat,~s belémerengek a bús lámpatűzbe. ~
1933   14|         Ijedten kotródik a durva élet,~s csend, végtelenség, bús
1934   14|        szemembe réved,~a teste árnyék, s én is árny vagyok,~s szeretjük
1935   14|           árnyék, s én is árny vagyok,~s szeretjük egymást, száműzött
1936   14|                        Lia~Nagy, lusta s bánatos vagy,~nincs benned
1937   14|               érzés, gondolat.~Imádunk s megvetünk, de velünk~te
1938   14|              röpke perc,~te nem örülsz s busongasz,~mindég vihogsz
1939   14|              busongasz,~mindég vihogsz s nevetsz. ~Langyos, fehér
1940   14|                szived üres és cinikus,~s álmos, meleg vagy és hizelgő,~
1941   14|          Mystica~Legyen tiéd az életem s a vérem,~észromboló, szívejtő
1942   14|              Tebenned egy lesz a halál s az élet,~s csókolkozik sikongva
1943   14|                lesz a halál s az élet,~s csókolkozik sikongva esztelen.~
1944   14|            homlokunk,~félünk a sírtól, s tűzzel csókolunk. ~Elfogyni,
1945   14|               csókért kapjuk az életet s halált,~és tőle éled a víz,
1946   14|               és tőle éled a víz, lomb s a láng. ~Te jársz e fátyolos,
1947   14|             vérző galambot~neked adom, s előtted porba hajlok,~s
1948   14|                s előtted porba hajlok,~s ujjongva zengem napfényes
1949   14|                imád,~tied a könny, vér s az egész világ! ~1905 ~ ~
1950   14|          sötétbe torzult gyermekorcád,~s elcsügged erre vakmerész
1951   14|            lehellve felfeszülsz magad.~S izzó kövek bősz robbanásra
1952   14|                elvet,~téged keres fel, s együtt sír veled,~te adsz
1953   14|              kénlángja lobban~fejedre, s misztikus kört von köréd,~
1954   14|            cikázó kékes mennyköveddel,~s zengd húrodon bősz szenvedésem
1955   14|                a tenger künn hempereg.~S vonzott a bánatod, a vészes
1956   14|            lantod hangja tiszta, mély,~s mentem nyomába csak előre
1957   14|             nyomába csak előre törvén,~s gyerekkedélyem elfödé az
1958   14|              gerjed~a csendes éjszaka,~s átlengi már a kertet~a hold
1959   14|             éjjel,~nem mozdul a levél,~s a csend szelíd beszéddel~
1960   14|         szerelmed,~az édes búcsucsók. ~S a néma messzeséget~vadul
1961   14|     átszárnyalom.~Egy lázas álom éget,~s kitárom a karom. ~2 ~Küzdtem
1962   14|           Szivem minden tehert lehány,~s vérezve szólok: győzelem,~
1963   14|             Győztél te rajtam, életem,~s most már tied vagyok, tied,~
1964   14|           vannak, álmok,~Ez az üveg él s bármily elhagyott most,~
1965   14|           dühös, rengő tusáktól~porzik s remeg a deszka-színpad,~
1966   14|                remeg a deszka-színpad,~s a rémület lelkünkbe átfoly,~
1967   14|              rémület lelkünkbe átfoly,~s jéggé fagyasztja ajkainkat,~
1968   14|            eltünik minden csinált máz,~s a hős kegyetlen kedvbe lármáz,~
1969   14|           átkozza zordon földi sorsát,~s kacagja, hogy győz a gonoszság:~
1970   14|           nézesz a villanyfényes ürbe,~s hóválladat vonod, csodás
1971   14|               éjszakákat átvirrasztom,~s csak három órakor eszem,~
1972   14|        vánnyadt, siralmas színü arcom,~s vadul kalandoz az eszem. ~
1973   14|             kedvem korán megvénhedett,~s titokzatos regéket olvas~
1974   14|               egy síri nyughelyet vár,~s a porba csüggeteg keres.~
1975   14|            Unod a bókolást, a tömjént,~s mégis szüntelen hóditasz. ~
1976   14|            szemeddel,~míg rád tekintek s álmodok,~s forró, fehérlő
1977   14|                rád tekintek s álmodok,~s forró, fehérlő ujjaiddal~
1978   14|              vége, vége,~aludni térsz, s elzár a kripta-gát,~az éjszakába
1979   14|                a néma holt rónákra át,~s hideg sírodba én is elkísérlek -~
1980   14|               magamban -~Jó éjszakát! ~S ködlő november tenger pusztaságán~
1981   14|          zokogva gondolok magamba rád,~s belé sírom a kongó vak sötétbe -~
1982   14|               veszély.~Rohanj a harcba s vessz,~a nőnek sorsa ez.~
1983   14|            angyalom,~ajkad megharapom,~s tudd meg, nincs édesebb,~
1984   14|                a festék,~a bor, a csók s a lázas esték! ~Szeretlek,
1985   14|      terméketlen asszony,~gyermektelen s finom gyerek-nő,~te lányosarcú,
1986   14|               lelked éjsötét, kiégett,~s majdnem megérted az enyémet! ~
1987   14|        nyomodba lesnek,~nyugodt, fehér s hűs szikla-tested. ~7 ~Halódó
1988   14|             tested fénylik, mint üveg,~s kitör szívemből a rekedt
1989   14|           szerelmes, nyári sóhajával. ~S jön a fiú. Ijedt tűz a szemén,~     
1990   14|          szemén,~     mert látja csak, s nem tudja mit jelent,~     
1991   14|                a gáz züllött csillaga,~s bárkák úsznak fölöttem komoran,~
1992   14|             bús hajótüzek,~lángoljatok s evezzetek~ti őrült nők virágos
1993   14|        álomtalan ágyam,~kicsi a tenger s tengernyi a vágyam.~Tengernyi
1994   14|        férfitől, kinek az álma feslett~s útszélre vágta már a viadal.~
1995   14|           lássa más is, nyíljék kapuja~s lépjen ki onnan százezer
1996   14|             patakja,~kéj, hogyha ültök s terpedt lábbal álltok,~aranyt
1997   14|        magyarul mondom ámuldozva: tej,~s magyarul mondom a halálos
1998   14|              ingadozva hátradől e fej,~s az elomló test végső reszketéssel~
1999   14|            levegőbe rázza vézna öklét,~s egy mozdulattal és egy bús
2000   14|               mered kivánni a halálát?~S eltűnsz előle, hagyod, hogy