1-500 | 501-864
Rész
1 1| künn a mezőkön fojtogat egy átok. ~Benn várom az örök
2 1| bogozva azt. ~Itt meglep egy halk és mélységes álom,~
3 1| hallhatom.~Olyan a lámpa, mint egy bús kisértet,~mint egy fehér
4 1| mint egy bús kisértet,~mint egy fehér árnyékfolt a falon. ~
5 1| inakkal és fuló kebellel~egy kőszobor talapzatára rogytam,~
6 1| hatalmasabb és színesebb, miként~egy röpke emberélet eltünése!~
7 1| sötétlő gyász-szine -~örökre egy, örökre mozdulatlan.~Egyhanguan
8 1| térnek, kik elmennek innen~egy misztikus, dicső feltámadásra.~
9 1| végtelenség fínom művü szobra,~min egy kicsinyke karc se látható. ~
10 1| lárma halkabb,~ megráz egy furcsa hangulat,~mert látom,
11 1| Egy őrülthöz~Előttem állsz s
12 1| szán.~Szegény bolond nép. Egy se látja,~mint győz hadad
13 1| napos, poros lapályon~száll egy dühös vas-förgeteg:~acél-sárkányok,
14 1| végetlenül~tágul ki, mint egy kék üvegharang,~a végtelenbe
15 1| nehéz, bús álmokat hozott,~egy zűrzavar volt a homályos
16 1| élek-e - s fekszem, mint egy halott.~ ~
17 1| cserélni drága, derűs jövőt,~egy szódra várt csak a kegyúr
18 1| Állnak komor homlokkal, egy csoportba,~ mint elfogott,
19 1| e kudarc megsemmisítse.~Egy szürke honba tér a föld
20 1| elől győzelmi lobogója,~egy síri csontfő váza int le
21 1| szurtos rejtekén~mulat estente egy sovány legény,~mogorva,
22 1| legény,~mogorva, száraz egy szikár alak,~józan szemű,
23 1| arany- s rubin-nedű.~Csak egy pohárra hív, s nem dől ki
24 1| dől a gyenge és beteg,~és egy szeles, sötét őszestelen~
25 1| eszmélek, felébredek~s agyamban egy vonagló gondolat forr. ~
26 1| Mi ez, mi ez?~ Egy gondolat fut át.~Szemlélem
27 1| oly kézzel fogható,~mint egy továbbhajítható darab fa,~
28 1| ezüst lemezről~bámul felém egy ismert-ismeretlen,~sok kúsza,
29 1| kicsinyke részén;~ameddig tart egy röpke villanás -~reszketve,
30 1| életem? ~Rothadni dugtok egy ködös gödörbe,~sírtok, hogy
31 1| zsinegjét, nem lesz benne kár,~egy pillanat csak s a vonat
32 1| csöndes pusztaság,~fölöttem egy nagy varju károg,~s gúnyolva
33 1| élet,~ vagy az csak egy álcás halál,~gyötrött valónk
34 1| földeken~énrólam álmodik egy ember,~ vár, felzokog
35 1| Lelkem szabad, mint egy bitang ladik,~bordáimat
36 1| vészhír a kis szikra szárnyán.~Egy pillanat, s már száll, mint
37 1| sápadtan a rezgő ajtóba rontok,~egy szó átszúrja majd a szívemet. ~
38 1| szikra serked az ég peremén,~egy láthatatlan árnyék karja
39 1| hídon~Húsz éves voltam és egy éjjel~ tíz óra tájt,
40 1| alant zokogtak a habok,~s egy téveteg hajó a vízben~
41 1| üres vágyódással tele,~egy céltalan nap tompa éjén~
42 1| gyakorta~ úgy rémlik, mint egy költemény~az én sirásos,
43 1| álom-regém.~Olyan, mint egy ezüstös álom,~ mely
44 1| Lidércnyomás~Álmodtam ezt. Én egy sötét sarokban~láztól pihegve,
45 1| fejem,~lefektetnek mint egy halottat,~meredten és szerelmesen. ~
46 1| lefátyolozva jársz,~feltűnsz, mint egy éjszínü lepke,~s megáll
47 1| szivünkből hörgve, zúgva~egy tompa jaj. ~2 ~Te vagy az
48 1| parázs égett előttem. ~Mint egy viharcsapott verébfi~omoltam
49 1| Éjfélkor~Fülembe cseng egy kábító, komor szó,~csillagtalan,
50 1| éjidőn.~Agyam szorít, mint egy fehér koporsó,~vérem kavarg
51 1| szenvedőn. ~Fejem, mint egy halott tagját fogom,~tapintom
52 1| ködgomolyba tűnő~vészfellegen ül egy bús, kékszemű nő.~ ~
53 1| a halotti csendben,~mint egy szelíd leány. ~2 ~Beteg
54 1| rám hullsz pihegve, mint egy érett,~nagy tearózsa... ~
55 1| Egy átok~Míg én zokogva elrobogtam,~
56 1| szivemre kő gyanánt hull~egy átok. ~Romlott szivem vérével
57 1| húzva húz vadul felétek~egy átok. ~Fulladva és lihegve
58 1| ragyog égő szemükben -~ egy átok. ~S sír felé húz e
59 1| mindent örök borúba látok,~él egy leány, és vár reám, mint~
60 1| és vár reám, mint~ egy átok. ~Sokszor hörögve ágyra
61 1| hogy otthon engem~ egy árva, szent asszony sirat. ~
62 1| lidérc te,~ ki mint egy lázas látomány~jelensz meg
63 1| szeretlek,~ de úgy, mint egy halottat.~Kihamvadt gyenge
64 1| fáj úgy e borzalmas út. ~Egy harmadosztályú kupéba szállunk,~
65 1| csapot~s parancsolóan áll egy szörnyü csontváz. ~Úton ~
66 1| integet~és búcsuzik. ~Hajadban egy fekete liliom...~Parázna
67 1| Egy leányról~Szelíd, okos lány
68 1| is fehér, bús lett, mint egy halott. ~Sírtunk... S a
69 1| leányok~1 ~Olyan vagy, mint egy álom-angyal,~halványszinű,
70 1| a csókos, halk magány. ~Egy más világ hűs rózsáit csodálom~
71 1| az árnyék,~a zongorán áll egy Chopin-mazúr. ~A kéményekből
72 1| szíve társiéval összedobban~egy reszkető és kéjes borzalomban,~
73 1| az esti hangulatban~áll egy parókás delnő mozdulatlan,~
74 1| nem él, s szobor, de ajkán~egy jégmosoly fut át suhanva,
75 1| ébenfa tartód oldalára~ egy néma könnyűm rezgedez. ~
76 1| tüzes hévvel ragadta~ egy elképzelt szerelmi csiny. ~
77 1| sietve lökdel. ~Nem szólhat egy se, szívök tája fáj,~némán
78 1| fanyar köd száll oda,~eltűnik egy sötét kupéban~az országútak
79 1| eszébe jut, hogy teljes élte~egy zaklatott, nagy utazás.~
80 1| világít a rét lankás síkjain. ~Egy pár utas az éjszakába ásít,~
81 1| perzselő nyilát,~s távolba leng egy kósza délibáb...~ ~
82 1| Közelgő vihar~Egy kép alá ~Már háborog zajló,
83 1| táj felett a kék légóceán.~Egy pillanat - a táj sötét azonnal,~
84 1| pusztán két oroszlán,~s egy tűzpokol tátong fejük fölött. ~
85 1| mámorban ölt - ~kelet felől egy sírnak mélyiből,~elrúgva
86 1| rövid,~alig bujik el a nap egy bokorba,~aztán ragyogva,
87 1| érezünk. ~S a zárt kapun bejő egy szörnyü férfi,~fehér a leple -
88 1| tolong föl, én vagyok urok,~egy szent gyönyör szelíd ütembe
89 1| űz föl,~ágyamba háborog egy lángfolyó. ~Fejem a vánkosokba
90 1| s átcsap felettem, mint egy tetemen. ~Egyszerre az álom
91 1| árnyék,~halkan kinyílik egy aranykapu. ~Sok néma lány
92 1| elnyúlik az ugaron,~mint egy agyonhajszolt, véres barom.~ ~
93 1| orvosságszagú sötét szobában~egy lázas arcu ifju haldokol.~ ~
94 1| másik kacagva leste, mint egy ördög~s hosszú, ezüst kádban
95 1| ablakokból~bámulva nézik, mint egy új csudát. ~Egy nádkúp,
96 1| nézik, mint egy új csudát. ~Egy nádkúp, egy kút tűnik föl
97 1| új csudát. ~Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor,~
98 1| csak olykor,~ itt-ott egy árva, tikkadó kazal.~A búza
99 1| delelve ődöng,~távolba búsul egy vén, puszta fal. ~Kék, sárga
100 1| színben ég a hevülő föld,~ egy ócska, kis sip álmosan huhog,~
101 1| ugarba~ olykor elballag egy szikár legény,~izmos, erős
102 1| villan a szemén.~ Majd jő egy karcsú és sovány magyar
103 1| őt könnyezni még. ~Mint egy bus isten jár a zöld mezőben,~
104 1| búsan, kedvtelen,~mindannyi egy leomló, csonka oszlop,~melyről
105 1| csillogó zománc lefoszlott,~egy mindég új s szent régiség,~
106 1| mindég új s szent régiség,~egy sor világtörténelem. ~És
107 1| csókot szakasszon~ajkáról, egy deli, erős magyar leány. ~
108 1| tündökölve,~derült elébük egy szelíd vidék,~ezüst habot
109 1| s zokogni kezdett, mint egy kis gyerek.~ ~
110 1| király,~a sorból olykor egy ügyes vitéz kivál,~de visszajő
111 1| ifju kedvvel felkerültem,~egy más világ zajgott körültem~
112 1| a hazájukat.~S itt elfog egy bús hangulat:~várom, mikor
113 1| kínosan nyomorgat~szájában egy virzsiniát;~fenn a plafonon
114 1| jajgat a gyerek,~kezében egy jófajta: Journál~s a nagy
115 1| magas sikon~blazirtan áll egy vén Triton. ~Itt fényes
116 1| vörössugáru lámpa lobban.~Egy udvaron sípláda szól~s a
117 1| cseng a csengő, s mint egy álom~lép eléd sok ó csuda,~
118 1| régi pápaszemmel~nyit kaput egy tisztes ember,~s nem találja
119 1| gőzölgő homályban~bátortalanul egy kis csillag ég. ~Ezüsternyős
120 1| tollam messze dobva,~s egy könny remegve szempillámra
121 1| engemet fog által jégkezével~egy visszajáró hófehér halott.~ ~
122 1| érzem,~ mögöttem áll egy lányalak.~Ő is a ritka fákra
123 1| felsír a szivemben~ egy ősi, elfeledt rege,~oly
124 1| vajon megérted-e? ~Tavaszkor egy ifjú leányka~ csokrot
125 1| leányka~ csokrot adott egy férfinek~- kék ibolyát,
126 1| ellengenek szivünk felett. ~Egy szép mosoly, egy kézszorítás~
127 1| felett. ~Egy szép mosoly, egy kézszorítás~ illatlehellő
128 1| lesz a bús regének,~ egy sír, mi abból megmarad.~ ~
129 1| Egy orosz leányhoz~Észak fehér,
130 1| hajadba ringatózik~ egy tünde liliom-mező... ~Belátsz
131 1| Chanson~Álmodtam egy álmot,~rég volt, réges-régen;~
132 1| egy-egy üres hely,~ egy friss sir-árok,~ma is mulatnak~
133 1| járok,~ amerre nézek,~egy új reménytől~ mindenki
134 1| Egy nyári dél álma~Karosszékben
135 1| nagy melegben~elém suhant egy őszi kép:~bús park, mely
136 1| mit a futó szél felkavart.~Egy ifju költő zengett~elfáradott,
137 1| Láz~Időm rövid, egy lobbanás csak,~aztán örökre
138 2| halál távolba mennydörög,~egy percre megfogom, ami örök,~
139 2| a szent,~bámulom, mint egy ismeretlent.~Gyónok Neki
140 2| hull a paplanomra~nagynéha egy halvány, szelíd virág.~Rá
141 2| árván,~kis ágyamon, mint egy bús, barna bárkán,~ködös
142 2| régesrég ismertem én.~Csupán egy tükör az egész,~aki belenéz,
143 2| aztán nincs többé remény,~egy kép az üvegen kilobban. ~
144 2| reggel~olyan volt, mint egy néma angyal.~ ~
145 2| És kacagása hegedű-zene.~Egy lány, ki én vagyok. Hozzám
146 2| a sok között most én is egy vagyok.~Ez más, mint otthon.
147 2| kapunál - az arcom nézi tán? -~egy idegen és merev tulipán. ~
148 2| gyerek.~Amerre nézek, mint egy rengeteg,~kezek, kezek és
149 2| kócbabácskák a török bazárba,~egy hűs terembe csöndesen bezárva,~
150 2| levelet~e tintával írnék egy kisleánynak,~egy kisleánynak,
151 2| tintával írnék egy kisleánynak,~egy kisleánynak, akit szeretek.~
152 2| japán betűket írnék,~s egy kacskaringós, kedves madarat.~
153 2| unnám, egyre-egyre írnék~egy vén toronyba, szünes-szüntelen.~
154 2| bársonyba-járók,~a kezetekben egy nagy arany-érem,~s hódítsátok
155 2| ez a kegyetlen élet,~mint egy szelíd és lanyha anya-mell.~ ~
156 2| figyelünk a kósza neszre,~egy vonatfütty messze-messze.~
157 2| orgonák közt jártam,~és egy leány a mély homályban~haragoszöld
158 2| öltözködött.~Olyan volt, mint egy kis cukorbaba.~Fehér hátára
159 2| végtelen és ismeretlen éj,~egy tenger - vészesen és feketén -~
160 2| egy-egy,~nincs menekülni egy picinyke rés.~Ó, jaj nekem,
161 2| tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel,~s szegény anyám az
162 2| dalol, dalol,~mint hogyha egy halk, bánatos hang~beszélne
163 2| óra egyre jár csak,~mint egy tipegő nénike,~köröttem
164 2| érzem-érzem,~hogy elsápadnak majd egy éjen~az apró arany-angyalok,~
165 2| veri el az éjfélt,~ha majd egy éjjel meghalok,~ha egyszer
166 2| Az erdőbe megbotoltam,~egy nagy, csúnya kőbe.~Voltam
167 2| Akárcsak egy kormos szénégető,~Akárcsak
168 2| kormos szénégető,~Akárcsak egy kormos szénégető,~fekete
169 2| és a csillagokba turkál~egy hosszú csővel, a temetőútnál,~
170 2| furcsa, halvány -~olyan, mint egy arcél. Oly hallgatag,~akár
171 2| apám kemény és sárga arca~egy fekete keménykalap alatt.~ ~
172 2| alja sárgazöld. ~Itt-ott egy oszlop, éjsötét palánk,~
173 2| kunyhókba késő lámpaláng. ~Egy folt az éjbe, szürkülő,
174 2| az éjbe, szürkülő, fehér.~Egy ember. Egy hóban rekedt
175 2| szürkülő, fehér.~Egy ember. Egy hóban rekedt szekér. ~Valami
176 2| zaj, valami halk sirás.~Egy csillag árnya? Vagy valami
177 2| Egy téli délben.~Egy téli délben.~
178 2| Egy téli délben.~Egy téli délben.~ Jött
179 2| csókokra nyújtva, mint egy kis bibornok.~ ~
180 2| még. Tizenhat éves.~Mellén egy nagy elefántcsont kereszt.~
181 2| Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.~Szegény
182 2| zongorázik.~Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. ~Egy árva
183 2| csak egy dalt zongorázik. ~Egy árva dalt. Azt veregeti
184 2| van benne, hosszu évek.~Egy szürke dalban egy szent,
185 2| évek.~Egy szürke dalban egy szent, szürke élet.~Hogy
186 2| valcer,~és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.~ ~
187 2| kisszínházam a kicsi hugom,~vagy egy parasztfiúcska, mit tudom.~
188 2| mondják majd hangtalan,~"egy pici angyal felrepült az
189 2| macskabajsza szúrdos~és tarka, mint egy rút törökbazár.~Csupa illatszer,
190 2| a bolond rokon. ~De élt egy édes-édes rokonom,~mint
191 2| Sokat járt szoknyalesre,~egy színésznőt várt télen minden
192 2| várt télen minden este,~egy csipkezsebkendő lett a halála,~
193 2| fejét csak pár barátja látta~egy téli éjen, az üvegkoporsón,~
194 2| hittel, bízva, bátran,~egy seb a száján, vérköd és
195 2| száján, vérköd és szivárvány,~egy hős, modern szalonkabátban,~
196 2| nekem az arckép és a múlt~és egy szinésznő régi keszkenője.~ ~
197 2| halottak tiszta képe,~mint egy szobor. ~Tipegve járkálunk
198 2| imámban,~anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt. ~Fáradt imám
199 2| halk szonáta. ~Olyan, akár egy kisgyerekkacaj,~akár a holdas
200 2| fehéren künn a hó.~Így rohanok egy pirinyó vasúton,~
201 2| s ringat tovább egy pirinyó hajó.~Festéktócsádon,
202 2| hímez~ a fagy, akár egy kínai leány.~Apám szivarja
203 2| zengene.~A mély s a messze egy ütemre lüktet,~
204 2| szemem kerüli futva-félve.~Egy néma-csöndes bánat titka
205 2| élet?~s reám borul, akár egy drága testvér.~És nógatom:
206 2| vidéki Isten -~úgy ül, mint egy pipere-boltba. ~Ők nevetnek,
207 2| dinnyék, hamvasbélüek,~s egy régi pápaszem. Öreganyáé. ~
208 2| virágok, nyiszlett emberek.~Egy távol torony ferde lángolásba.~
209 2| estente mint a szörnyek~egy vörös korcsma-ablakból röfögnek.~
210 2| asztalok megett. ~Ruhádon nincs egy árva folt,~oly szűzi-rendes,~
211 2| könyved se volt több~csak egy latin, ó Pharmacopoea. ~
212 2| ifjú füvész,~alélva menni~egy tájon, hol az inség fütyörész. ~
213 2| bot a kezedben,~a válladon egy ócska hátizsák. ~Ánizs,
214 2| dobozok kövér hasa.~Mindegyik egy törökbasa.~A titkok közt
215 2| üvegajtajában~búsul, búsul~egy gyógyszerészsegéd. ~És fuvolája
216 2| hova jut? ~Az ablakon lenéz egy szőke asszony,~lenéz, lenéz,~
217 2| ment, csatakos ruhában,~egy utca-sarkon tűnt az éjbe,
218 2| szín-ezüst.~Előttük lángol egy förtelmes üst,~s kígyóvért
219 2| hogy halt meg a kertünkben egy virág,~s a zöld gyepen sárgálló
220 2| nyári ruháim is eltemették~egy zöld ládába, ott tavaszig
221 2| néha-néha meghal valaki,~egy délután ordító trombitákkal~
222 2| magányos sírás künn a temetőn,~egy anya, aki gyászruhába, sírva~
223 2| csupa köd, zene, fellegek -~egy óriási gyászmenet.~ ~
224 2| magamba mentem. ~A fák között egy éji ösvény,~amelyre rávetette
225 2| a vékony korongot,~mely egy fa tetején borongott,~és
226 2| a sötét farácson~intett egy mennyei karácsony~Egy nagy
227 2| intett egy mennyei karácsony~Egy nagy csillag, mint aranyalma~
228 2| van még itt? ~ Egy kis fürdőhely is.~Szegényes,
229 2| furcsakék.~Távol a fák között egy tarka bolt áll,~messzire
230 2| árván~a rozoga zuhanyból egy szivárvány.~Az esti parkon
231 2| vendéglőn szegény idillek.~Egy álmos úr. Előtte sör, szalámi.~
232 2| évad. A szobák is olcsók.~Egy bús öreg motozgat este itt~
233 2| hahó,~a messzeségbe elvisz egy hajó,~ó álom, áldás, szívdobogtató~
234 2| inog.~Gyakran keresek rajt egy illanó,~tovább libegő, lenge
235 2| fel lélegző, néma arcát~egy vértelen, halálsápadt viaszbáb~
236 2| felett,~megbújtam a szobában egy sarokban.~És az egész föld
237 2| estét úgy szeretem. ~Az este egy kis szerecsengyerek,~ki
238 2| beszélget véle hosszan,~mint egy komoly arab.~ ~
239 2| mámora,~fölhangzik húrjain egy tompa gyászdal.~ ~
240 2| nagyanyámhoz vittek el aludni~egy éjjelen.~Sötét bokrok között
241 2| éjjelen.~Sötét bokrok között egy kert kukucskált,~emlékezem.~
242 2| emlékezem.~A félhomályban állt egy üvegajtó,~oly furcsa volt.~
243 2| akartam és lerogytam,~mint egy hívő.~Karom kitártam, s
244 2| legyezők, lenge fátyolok.~Itt egy magas leányzó mosolyog.~
245 2| nem él.~Jegesvizet ivott egy báli éjen,~reggelre meghalt,
246 2| mint amikor aludt rajta egy régi, kedves ember,~s járok
247 2| egyre, és mit úgy szerettem,~egy képet látok, ódon képkeretben. ~
248 2| füstfelhős szobábul.~Elmúlt egy hét. Most a varrónő jön
249 2| beteg,~nem is vagyok más, egy beteg poéta.~Ha egyet nézek,
250 2| és úgy jövök meg, mint egy temetésrül,~talpig fekete
251 2| sötétül.~Fekete kalap és egy lomha bot,~az útakon álmodva
252 2| liget: ~És délután járt itt egy beteg ember,~s azt mondta
253 2| lég is megfeszült, mint egy üvegfal,~és födve voltunk
254 2| lábadozva,~járni tanulok egy nő oldalán.~Tipegek, és
255 2| És félti szájamat, mint egy sebet,~és csendben eltol,
256 2| távoli és titkos és gonosz.~Egy kis manócska, mindegyik
257 2| is,~s komoly halá a díj egy kacajér.~És csillogó tűk,
258 2| most megint elémbe jő -~egy pillanatra - régi minden,~
259 2| festék és hamis máz,~a szája egy kis rózsaszínű színház.~
260 2| adott,~és ráncos lett, mint egy vénasszony arca,~halott,
261 2| szótalan. ~A férfi szól: ~Te egy vagy azzal, ki mindnyájunk
262 2| tested a kereveten,~mint egy gömbölyű, forró, eleven~
263 2| szól: ~Ez itt a korzó.~Itt egy hervadó kert,~mely érzi
264 2| nézi önmagát az ősz,~mint egy kisérteties, mély tükörbe. ~
265 2| közönnyel, bátran, ahogy illik~egy "hipermodern" költő kedveséhez.~
266 2| kánikula sok-sok martaléka,~egy kerti szék az őszi udvaron,~
267 2| hideg, a szomorú hideg.~Itt egy kávéház, fázó, néma néppel,~
268 2| őket,~pajkos kacajjal, mint egy könnyü tündér,~hogy lássanak
269 2| átölelt sok lenge látomány,~és egy tekintetedre~halványan és
270 2| az éj: ~Tücsökcirippelés egy régi ajtón,~melyet mindenki
271 3| vicsorog a sötét sarokban~egy tüzesszemű, ordas, éhes
272 3| öleljük rogyásig:~Diadal!~Nem egy a csók, de száz és százezer,~
273 3| a költőben fölreszket egy csodás dal,~és akinek egy
274 3| egy csodás dal,~és akinek egy pásztor volt az apja,~
275 3| az messziről egy pásztorfurulyát hall. ~
276 4| homályos, ódon,~vén bánatot egy éjjel elveszítem,~és véle
277 4| jajjá, könnyé, tiszta mézzé,~egy csonk világban egy fájó
278 4| mézzé,~egy csonk világban egy fájó egésszé.~Ó lankák,
279 4| Én! Csak Én! A Végtelen egy Én!~Kié a szirtben szunnyadó
280 4| árván~a szekrény ajtaján, egy laza spárgán.~És biztatóan
281 4| kedves társaságból,~mint egy bohém és vidámszivű vándor,~
282 4| a szomszédba utazott.~S egy bot maradt utána a sarokban,~
283 4| sétált tavaszi délután.~Egy szó, melyet kedvvel, gyakorta
284 4| tért, kibékült gyermekek,~egy óceánnak némasága zúg.~ ~
285 4| megfogom a kezedet,~akárcsak egy idegenét,~és sokszor a szemedbe
286 4| szemedbe meredek,~és a szemed egy kút, hideg, setét.~És mély. ~
287 4| körüldalolnak,~én megsiratlak, mint egy rég-halottat. ~Kezembe veszem
288 4| csodálkozón tekintem,~nekik csak egy az, ami nékem minden~és
289 4| hold,~és bolyongtam, mint egy bujdosó királyfi,~bujdosó
290 4| régi álom,~s integetve jött egy régi-régi gyermek.~Láttam
291 4| akkor engem, mert jövök egy este. ~Ősz lesz, tudom,
292 4| legyek a múlt folytatója,~egy ismeretlen, bús halottat~
293 4| bús halottat~keresek már egy élet óta.~Kezem elszáradt
294 4| Hetedhét-ország felé~Egy csöndes éjen eljön értem~
295 4| A lámpagyújtó énekel~Egy szűk, kicsiny botban viszem~
296 4| sejti, hogy a réz-szitán~egy vad tűztenger ég benn,~s
297 4| s a gyáva pillelángban~egy lázadó világ van~bebörtönözve
298 4| Indul a könyvtár, mint egy büszke gálya,~a padló életemnek
299 4| életemnek szaharája,~és egy pohár víz a nagy óceán.~ ~
300 4| hideg könyűktől feketült,~egy idegen jött, fázva és setéten,~
301 4| reszkető kezében,~és nesztelen egy üres székre ült.~ ~
302 4| szobámbul~Ott szemben laknak. Egy zöld lámpa ég.~És jól belátni
303 4| béke. Kávé és lámpás idill.~Egy kisgyerek olykor arcomba
304 4| a kötést,~hamuszín arca egy kicsike felleg,~és hirtelen
305 4| Vers egy leányról, akivel éjfél után
306 4| Éjfél után a Duna hídján~egy néma lány jár szerteszét.~
307 4| hullt, hullt a hó. ~Aztán egy bálterembe értem,~s táncolni
308 4| a szürke utcán~temettek egy kedves halottat,~kövér papok,
309 4| hóba, ködbe, éjbe fúlva,~és egy hatalmas, dús terem~tárult
310 4| frakkban~ott ült az ördög. ~Egy kövér kanonok megáldott,~
311 4| szálkás torokkal~nyögtem reá egy csöndes áment.~Vöröslő korcsmaablak
312 4| farsangi csendben -~és én egy gázlámpát öleltem.~ ~
313 4| s a zongorán egy bús akkord fut át. ~Sápadtan
314 4| mész-fehér.~A pók szövi hálóját egy sarokban,~eltűn a hold,
315 4| s riadt futással surran egy egér.~ ~
316 4| ködpalástban a köd-isten,~egy csúf kis fát tüzött elém,~
317 4| álmodom.~És eltemettem önmagam~egy fekete, csillagtalan~karácsonyon...~ ~
318 4| középkori ballada.~Énekli egy kikiáltó. ~A kis Mariska
319 4| a becukrozott halál. ~És egy éjjel kérdezte aztán:~két
320 4| tükre, tükre megvakult. ~És egy éjjel kérdezte ismét:~hova
321 4| fájdalom és borzalom. ~És egy éjjel kereste búsan~fejét,
322 4| fanyalogva~fanyarul fog egy ezüst kanalat,~és a kesernyés-édes,
323 4| Megfeledkezem egész magamról.~Este egy kis kávéházba térek,~valahol
324 4| szerényen ténfereg az élet,~egy homályos tükrü, vak szalonba,~
325 4| és a vérem,~a földre vág egy gúnyos ördög,~eltépi lebegő
326 4| rózsakörmök,~a földre vág egy gúnyos ördög. ~Csupa piros
327 4| kacagva talpra ugrom újra,~egy gőgös ár reám viharzik,~
328 4| arannyal,~és olyan lenne, mint egy cukros angyal,~aranyruhájú
329 4| édes-lanyha teste,~mint egy nemes és ódon hegedű.~Lefesteném
330 4| barna malaga,~és karja, mint egy kóbor villanás,~és dereka,
331 4| villanás,~és dereka, mint egy meleg kalács,~és hangja
332 4| sziven talált.~Akarlak, mint egy hősi-hősi véget,~s akarlak,
333 4| csöndbe, lopakodva,~élő titok egy még nagyobb titokba.~Mert
334 4| titokba.~Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,~napos,
335 4| alá rak szarkalábakat.~S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,~
336 4| föld és a göröngy.~Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,~
337 5| sötét rémekkel rémitő. ~Egy vén bolond, bolygó pojáca,~
338 6| Kanada földjén valahol,~egy aranyvonat zakatol. ~Egymásba
339 6| yankeek új kriszkindlije. ~Egy könny... egy élet... mennyit
340 6| kriszkindlije. ~Egy könny... egy élet... mennyit ér?...~Egy
341 6| egy élet... mennyit ér?...~Egy pennyt ér... két pennyt
342 6| Naplójegyzet egy havas reggelen~Láttad, ki
343 6| járkált itt az éjjel?~Mint egy átváltozó müvész,~mint egy
344 6| egy átváltozó müvész,~mint egy fehér festőmüvész,~mint
345 6| karperec, ezüst nyakék,~most egy csiklandó pici rost,~a tél
346 6| allonge-parókás.~A kültelek most egy nagy asztal~terítve hófehér
347 7| kérdem, mi maradt belőle?~Egy kis küszöb s egy villamos-megálló.~
348 7| belőle?~Egy kis küszöb s egy villamos-megálló.~De én
349 7| átnyujtott volna versemért egy almát.~ ~
350 7| ha jönne, utána~sírnék. ~Egy kapuba állnék,~szólnék neki -
351 7| lóg a boltocska ajtaján,~egy kis halottra vár talán. ~
352 7| pléhnefelejcs,~ha kell rá gyöngy, egy könnyet ejts. ~Pléhkoszorú,~
353 7| váltja koszorúját, -~de egy marad:~az élet és a szomorúság. ~
354 7| vert a gyász és a gyalázat~egy nyári éjen s sírok, újra
355 7| oda, hol sose jártam.~ Egy ismeretlen ablakon benézek.~
356 7| Messze rémlett, messze, mint egy álom,~üvegablakon, diákszobákon~
357 7| álmok éji napját, egy pogány.~Csak még egyszer
358 7| Lehet, hogy semmi lesz,~egy sárga délután~elalszik szivarom~
359 7| nyírnám a hajad,~ mint egy vezeklő zárdaszűznek,~hogy
360 7| fordulj~és úgy feküdj, mint egy halott. ~Akkor borulnék
361 7| antipyrin-hez esedezünk.~Egy perc s fejünk a semmiségbe
362 7| mozdulatlanok. S faló ölükben~egy túlvilági lángvihar ragyog. ~
363 7| adták,~el is hajítom, nem ér egy fabatkát.~Vedd. ~Rongyokká
364 7| Tompa hangon~rí a gangon~egy gyerek. ~Ülnek-ülnek~az
365 7| gondolkoznak~régi, rút~emlékeken. ~Egy se tudja,~hogy mi bántja,~
366 7| vágyak~Most úgy szeretnék egy párnát keresni,~csak oly
367 7| keresni,~csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel,~vagy még
368 7| égboltja szürke,~s mint egy kialudt égitest,~úgy bámul
369 7| a szív a bánya, bánya. ~Egy ember ballag csöndesen,~
370 7| emeletre. ~Görnyed, mint egy tehervivő,~baljós szeme
371 7| piszkos, lépcsőházi villanyt. ~Egy kocsi megy a köruton,~batárja
372 7| Rózsa~Egy régi név kiált az életemben,~
373 7| név kiált az életemben,~egy régi lány, kiről nem énekeltem,~
374 7| andalogva ballag,~s nyakkendője egy vékony sárga szallag!~Üllői-út!
375 7| poros vidéken~halnak meg ők, egy tompa este, régen,~így mennek
376 7| puszta volt szobája,~akár egy cella, oly szűzi és árva. ~
377 7| merengő,~kislánykezében egy olcsó napernyő,~a másikon,
378 7| semmi gyöngyön, diadémon -~egy elhagyott padon ül, és mögötte~
379 7| elhagyott padon ül, és mögötte~egy élet rémlik a távoli ködbe. ~
380 7| kitárta,~úgy vágyott innen egy regény-világba,~a messzeségbe,
381 7| táncolt,~s fehér nyakán egy halványlila lánc volt.~ ~
382 7| sírva-síró ég alatt. ~A vállamon egy rongy köpeny,~így állani
383 7| egész éjszaka~és ázni, mint egy árva fa.~ ~
384 7| Egy kézre vágyom~Jó olvasó,
385 7| ődöngő~kétségbeesve nyúl egy kéz után. ~Most a kezed
386 7| világon~mit így szorítanék, egy kézre vágyom,~az éjen át
387 7| ha a fény zizeg,~meginni egy pohár jeges vizet. ~Fürödni,
388 7| kitart,~elszívni a dívánon egy szivart. ~Ó július, aranyos
389 7| adjatok. ~A végtelenben egy kicsi helyet,~hol meghúzódhatom
390 7| élni nagyszerű és szomorú,~egy néma szája nekem egy néma
391 7| szomorú,~egy néma szája nekem egy néma harcdal,~sors és bús
392 7| kisöcsém a háború zajába~egy csókot küldök én, a lőporfüstbe:
393 7| ruháiban~oly vastag, mint egy eszkimó. ~Kunyhóban faggyúgyertya
394 7| csillámló, éles szemüveg. ~Egy női aranyóralánc~lóg zsebéből.
395 7| Itt a ravatal pár fa-léc.~Egy messze hang hahóz neki~és
396 7| hang hahóz neki~és szalutál egy szanitéc. ~Sovány kis arca
397 7| vagyok? ~Testvéreim. ~Volt egy kutyám,~s nem vertem ki,
398 7| tekintsek,~úgy néztem, mint egy árva kincset.~Egész éjszaka
399 8| bánat~könnyekbe borít nem egy orcát,~és énekes ifjú fiának~
400 8| vésve áll a sírok ormán~egy anya fájdalmával, és mogorván~
401 8| mindennek tudója,~nő, kinek egy a szemfedő s a pólya,~titokzatos
402 8| vagy és én a fiad. ~Oly egy veled e meggyötört~szív
403 8| szív és e mellkosár,~mint egy veled a rög s a föld. ~Ó
404 8| tompa és suta,~a lábukon egy cédula,~szakállasak és vállasak.~
405 8| kisértet, jámbor ének~és árnya egy szent remetének. ~Megállanék
406 8| ablakoknál,~a csendbe, hol egy légy motoszkál. ~Rohannék
407 8| Pillés és enyhe kávé~ és egy nyugalmas, fekete szivar.~
408 8| Álmos ágyak. Örökös csönd.~Egy keltőóra, amely felcsörömpölt,~
409 8| reggel, én, csak én tudom. ~Egy bérkocsin rohanok most elébe,~
410 8| villamos robog, hozsanna,~egy kiscseléd lámpát gyújt a
411 8| világot gyújt és nyújt egy jégvirágot,~ nekem,
412 8| kezem~oly vértelen,~mint egy beteg leány keze. ~És ujjam,
413 8| Most a te szájad érezem,~egy lángkaréj beteg kezem,~s
414 8| Szonett egy szoborra~mely az álló Dantét
415 8| tán még mostohábban~élsz egy sötét és vak diákszobában,~
416 8| most az ágyon,~ mint egy rossz, összekötött ördög.~
417 8| zavart szavakban,~s szivemben egy égigsötétlő,~ égigsötétlő,
418 8| innen;~és néha látok még egy régi képet,~egy idegen arcot
419 8| látok még egy régi képet,~egy idegen arcot a szemeimben.~
420 8| látom: hogy búsul magában~egy kiskávéház piszkos éjjelébe.~
421 8| hajnalban az ágy, mint egy pihenő sír. -~És néha szólok:
422 8| keltem magam ellen,~ mint egy cudar haramia. ~Most itt
423 8| sóhajtva mennek,~hátukon egy batyúval, tántorogva,~
424 8| hold zöld vizében ázott,~s egy vak szobában sírtam, mint
425 8| ők: az anyák.~S ha lenne egy találkozás,~leülnének a
426 8| teménytelen. ~Ezt dúdolom,~egy téli éjjel dúdolom~s szorítom
427 9| Ha volna egy kevés remény,~Ha volna egy
428 9| egy kevés remény,~Ha volna egy kevés remény,~a lelketek
429 9| örömötök annyi csak,~hogy egy kismacska néhanap~az öletekbe
430 9| kisült a sütemény,~s megáll egy úri, ringó ~kocsi a házatok
431 9| hivatalokban~énrólam is szól egy agg-szürke lap.~Ó, fogcsikorgatás.
432 9| és a fejem, az is csak egy adat.~Jobb volna élni messze
433 9| s lenn a fényes pokol. ~Egy éneket,~hatalmasat és lüktető-vadat,~
434 9| bánatánál csöndesen időz. ~Egy hangot üt meg. Újra megüti.~
435 9| bámulta folyton,~ mint egy menyasszony, mindig-ifjan,~
436 9| nem hallanál ily balladát.~Egy árva költő tévelyeg,~s itt
437 9| itt méri a mély éjeket.~Egy görbe utcán remegőn~járkálok,
438 9| vacsoráznak,~meginnék asztalomnál egy langyos, esti kávét,~és
439 9| hívő keresztény, elmondanék egy ávét,~múltán az ifjúságnak
440 9| láznak. ~Barátaimról és egy isteni merésű,~vad költőről,
441 9| szavainkban~bombák aludtak és egy új kor lelke éledt,~mi rongyos
442 9| gyilkolói,~kiknek talentumot egy isteni kegy osztott,~s tétlenül
443 9| tereltünk,~a füstből, a fényből egy ártatlan galambot. ~Virradtig
444 9| ingmellemen inog, remeg egy régi pászma,~de sugaraid
445 9| álmosak voltak és valaha egy széken~nyugodtak, kisdedek
446 9| szemét. ~Cél nélkül itt egy ember mendegél.~Olyan az
447 9| megáll, most visszanéz.~Egy vaskorlátra ráborulva sír.~ ~
448 9| páholyából~csukott szememmel, egy legördülő~könnyet csikorgó
449 9| Bűn-e,~hogy nem sikoltok~s egy percre boldog~vagyok?~Hogy
450 9| jut, ami szép, ami fáj is,~egy régi arc, egy régi-régi
451 9| ami fáj is,~egy régi arc, egy régi-régi táj is,~Eszembe
452 9| fehérje, cseresznye pirossa,~egy képeskönyv és egy gyerekbetegség.~
453 9| pirossa,~egy képeskönyv és egy gyerekbetegség.~Eszembe
454 9| gyerekbetegség.~Eszembe jut egy halvány, beteg angyal,~vásott
455 9| jut nagyapa arca, holtan,~egy viola, egy fény a könnyes
456 9| arca, holtan,~egy viola, egy fény a könnyes égen,~egy
457 9| egy fény a könnyes égen,~egy bárány, egy galamb, a feleségem,~
458 9| könnyes égen,~egy bárány, egy galamb, a feleségem,~hogy
459 9| sok perc, ürömje, méze,~egy szőnyeg, egy kilincs, egy
460 9| ürömje, méze,~egy szőnyeg, egy kilincs, egy régi csésze.~
461 9| egy szőnyeg, egy kilincs, egy régi csésze.~Eszembe jut,
462 9| elhányt és csonka holmi,~ egy kis verőfény és egy-két
463 9| ostromolni,~ és végezetre egy nagy, tompa jaj.~Iker ajándékot
464 9| családom nagy, erős volt.~Egy fergetegre meg nem ingott.~
465 9| volna még tovább is,~de egy halálosat kiáltott,~s azzal
466 9| kékes, halovány.~A fák alatt egy kerti széken~alszik szelíden
467 9| volt, halovány.~A fák alatt egy kerti széken~aludt szelíden
468 9| fejét a bálteremben,~karján egy gyémánt-fülű, buta húri. ~
469 9| mérik most a népek -~s én egy higany-pont rebbenését várom,~
470 9| emeletjén szemben vélem egy ebédlő,~az ablakja tárva-nyitva,
471 9| A falon szorgalmasan jár egy polgári ingaóra,~sétálója
472 9| itt, akiknek házi titkát~egy szorongó éji órán mindörökre
473 9| motoz, az éjjel álmodik. ~Egy távol mozdony hortyog valahol,~
474 9| patikának kormos ablaka. ~Egy gyógyszerészlány - hadi,
475 9| Egyszerre a kis utcák dörgenek.~Egy szörnyeteg?~Nem, vas, halál,
476 9| Elhangzik a dobaja. Semmi más.~Egy surranás.~Most két erős,
477 9| puskadurranás. ~Aszfaltra rogy egy bús, bitang legény.~Fáradt
478 9| szegény.~Csókolja a földet. Egy szökevény. ~Körötte senki.
479 9| nézem a te arcodat, mint egy ős-régi rúnát~Úgy nézem
480 9| nézem a te arcodat, mint egy ős-régi rúnát,~ó ismeretlen
481 9| tizenhatból a jajszó,~tizenhétből egy csúcshurut, tizennyolcból
482 9| a tompa föld ilyen. Már egy hegycsúcs az orrod,~amely
483 9| ránganak.~Középkorban, fényén egy régi délnek,~szólt a harang,
484 9| lehetne az életbe hinnem.~Egy asszonnyal, egy kétéves
485 9| hinnem.~Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel,~mennék
486 9| eltiportan,~két kedvesem elül egy kis szamáron,~s én kampós
487 9| a kezében,~s olyan, mint egy ember, mint egy utas.~ ~
488 9| olyan, mint egy ember, mint egy utas.~ ~
489 9| életet,~bűvös csaló,~hogy van egy út,~mit hinni kell,~s a
490 9| gyümölcs. ~A kar, a kar,~egy ember ága, lombos és gyümölcsös,~
491 9| fája korhad,~minden nap egy sort, lassan és szelíden,~
492 9| kellett volna a futókkal,~egy utcapadra csüggeteg leültem. ~
493 9| utcapadra csüggeteg leültem. ~Egy képet akarok tenéked adni,~
494 9| élünk,~úgy hasson rád, mint egy ódon fametszet.~A háború
495 9| símogatja a sok idegen. ~Jön egy rokon, cukrot hoz néki olykor,~
496 9| cukrot hoz néki olykor,~vagy egy ajándékkönyvet odatesz.~
497 9| kilincsem,~az ősz, a szél. ~Egy ember járt itt, csúnya ember,~
498 9| nő mosolyát imádtam,~most egy dalt neked, ki az éjek éjén~
499 9| Mert az életé a te ízed. Egy vagy~titkaimmal is, ki tudod
500 9| okos fejét,~ámulva, hogy egy másik ember ő~és nem te
1-500 | 501-864 |