Rész

 1    1|          Az est leszáll. Fáradt szivem beteg.~És egyre jobban halványul
 2    1|    hajam.~S én hallgatom fáradt szivem verését~merengve mélán,
 3    1|         hallgatom, hogyan dobog szivem,~s hideg borúval bámulom
 4    1|    gúnyoljatok csak kába dőrék,~szivem szárnybontva fölrepül. ~
 5    1|      iszod éjjente vérem. ~Ifjú szivem fehér világát~liliom-arcaidra
 6    1|     mint vészharang ver dobbanó szivem. ~Gyertyát gyujtok, s szobám
 7    1|         hull~egy átok. ~Romlott szivem vérével én most~sötétre
 8    1|         mint szeretlek~csordult szivem bálványa, Pest;~ha rámfuvall
 9    1|       szép asszonyod -~s szivet szivem mégsem lopott. ~Mindegy.
10    1|      népek meg ne lássák~kevély szivem véres nyilását,~s omolj
11    1|        vágyaim csak!~Kitártam a szivem elébetek,~mindég imádtam
12    1|         velem. ~Hogy nem hajolt szivem szerelme hozzám,~ti drága
13    2|         jött az árny, s ha nőtt szivem felett,~megbújtam a szobában
14    2|      Most dalol az ősz, dalol a szivem,~dalolni kezd most az egész
15    2|        szertepattant~a tükör és szivem.~Megfeketült a mellemen
16    4|         halódva fellobog.~Sötét szivem lesz az úr mindenütt,~s
17    4|          miért az átkozó kacaj,~szivem hűlt vér volt, csupa jaj~
18    4|         becstelen, mondd,~mit a szivem, ha a verése kín?~S csak
19    7|    csüggedt lelkem, én csüggedt szivem,~daloljatok és mondjátok:
20    8|         fűtetlen szobám. ~Ver a szivem... Órám is egyre ver még.~     
21    8|         csupa sejtelem.~Nyomott szivem hozsannázva remeg fel,~füstöl
22    8|    kezem és vert a szájam,~     szivem korbácsa és nyila.~Néha
23    8|        odaadtam mind a kincsem,~szivem jobbik felét a nőnek,~felét
24    9|       idő új szóra költ,~dalolj szivem most, mint a föld.~ ~
25    9|         Nem szól a visszhang és szivem se szól,~csak ők kacagnak
26    9|  figyelmeztetsz? Nem szólsz, de szivem tefeléd zeng,~s hősi szavakra
27   12|        mennem innen,~de pattanó szivem feszítve húrnak~dalolni
28   13|    látom, szép az élet,~és hogy szivem még fiatal. ~Én nem tudom
29   13|   lázongó érzeményimet,~és most szivem, mint befagyott tó,~hullámtalan,
30   13|     Ének a szívemhez~Verj, verj szivem, te gyáva lázadó~saját véredbe
31   13|      fátylasan zokogva~verj bús szivem, s ne kérdd, ne kérdd -
32   13|      hült üstökösnek~feltépem a szivem - egy nagy, vörös seb -~     
33   13|        itt talál a hajnal,~és a szivem csupa fekete vér. ~Hiába
34   13|        kíntól összedúltan~érted szivem tőr járta át~valamikor a
35   13|      magányos arcomat,~s hallom szivem minő bús hangot ad,~ketyegő
36   13|         egy régi jegyzet, ~de a szivem följajgatott rá,~és fájni
37   14|                  Az alkonyathoz~Szivem szivéből szól a dal~S remegve
38   14|      vészes álom. ~Ó, hű maradt szivem tehozzád,~de engedd konstatálni
39   14|     titkok nyomását~érzem sötét szivem mélyébe lenn.~S lelkem nyugalmát
40   14|        csak öntüzében hervad el szivem,~s látom, mit építék régente,
41   14| Szandának~Kezedre csókolom~ma a szivem hőn,~hogy óvj, vezess, ints -~
42   14|       te éjhajú, te reszketeg. ~Szivem minden tehert lehány,~s
43   14|    holdat a füzes megett?~Addig szivem be nem heged.~Szeged. ~4 ~