Rész

 1    1|            fogcsikorgva, lázadozva, sírva,~nevetve s elfuladva küszködünk
 2    1|           barát. ~Kuszált hajakkal, sírva bujdokoltam,~kigyó harapta
 3    1|    komédiája -~tekintsetek kacagva, sírva rája!~Ottan halad már a
 4    1|          szobám sötétjiben~kacagva, sírva ködgomolyba tűnő~vészfellegen
 5    1|            hegedűből~zokogna fájón, sírva bűvöl. ~Nagy bűnök alkonyán
 6    1|            megremegve~elfáradottan, sírva nyögte: "Békét!"~ ~
 7    1|           ég oly bús.~Mint a koldús~sírva, nyögve kér,~s lomposan
 8    1|       puszta hallgat.~az éj ijedve, sírva fölriad,~kísértetképpen
 9    1|        zúgva, forrva~halotti arccal sírva bujdosók. ~Nyűtt tarsolyuk
10    1|            a kis zongorán~áradozva, sírva Weber. ~Félre zord gond,
11    2|  ozsonna-időn.~Ő a szegény rokon és sírva szánom,~mert idegen portánkra
12    2|          egy anya, aki gyászruhába, sírva~kis pléhkoszorút igazít
13    2|            a hajók.~Keresve egymást sírva jártak,~mint a kisértetek,
14    4|     lepke-könnyű,~mint ki életét is sírva elhajítja.~A szemembe lomha,
15    4|      szörnyü tenger,~miben az ember sírva hentereg~vérző szemekkel,
16    4|           Boszorkányok közt nyögve, sírva,~seprűlovon vágok az éjnek. ~
17    4|          utcán fújni fog a szél.~Te sírva szólitod a Véghetetlent,~
18    7|          bolyongok, hazavágyván,~és sírva vágyom vissza, ami volt
19    7|            elment,~     és megtépem sírva köntösöm.~ ~
20    7|        Hervadt ajkuk~csókos álmot -~sírva kér. ~Őszi éjjel~a nők ágya,~
21    8|           mered. ~Görnyedten ülök s sírva nézem,~hogy tűnedeznek szüntelen~
22    8|      gyújtsa más reá a tűzvészt,~én sírva borulok nyomába,~csörgesse
23    9|         bútorok...~gipsz-szobrok... sírva bódorog~itt az a régi gyermek. ~
24    9|                 a kis diákdalt újra sírva zengem,~s kihúnyt arcom
25    9|       szobámba,~s rezzen a hárfám. ~Sírva élő és mosolyogva játszó,~
26    9|            tegnap,~és majd unottan, sírva viszolyog,~ellökve a findzsát,
27   10|         áldott, s én mint gavallér,~sírva szeretlek.~ ~
28   11|         áldott, s én mint gavallér,~sírva szeretlek.~ ~
29   12|              s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "~Úgy fekszik
30   13| felsóhajtottam,~sőt szerettem volna sírva,~némán ráborulni ottan. ~"
31   13|         Ámde füttyentett a gőzös;~s sírva mentem a vasútra,~én tudtam
32   13|             furcsa boly;~a harlekin sírva halódik,~s könnye a nagy
33   13|      köd-ülte partján,~míg lihegtek sírva, balgán~lomha szentek, mi
34   13|            a dolgokat, mint Atlasz, sírva tartom,~és lelkem mint a
35   13|           nem tudva merre,~habozva, sírva, égve, merve,~s fehéren
36   13|          örök szenvedélye~harsogva, sírva költözik beléje.~Örök derű,
37   13|             félve zengjen által,~és sírva, nyögve boruljon elém~tüzes
38   13|        összetörve,~halott szerelmem sírva temetem. ~Szelek dalolnak
39   13|           bucsúzott,~mikor kiáltott sírva egy utolsó~jó éjszakát piszkos
40   13|       patikáknál,~s egy reklámágyon sírva támadok föl.~Hő nyári délben
41   14|             Oh, hogy felébredtem~és sírva fakadok,~oh mért nem hagytatok~
42   14|            tiszta, hű. ~Kevés időig sírva élünk,~s aztán a sírra rábukunk.~
43   14|   fergeteggel. ~Most itt vagyok. És sírva nézem,~     Hogy búg a szél