Rész

 1    1|       kivezet~e szürkeségből - mondd, szellem-rokon? ~S elém
 2    1|      és nem sebez a fájdalom -~Mondd mégis, mégis, mért szeretnék~     
 3    2|       nevetett.~Hogy nevetett.~Mondd, mit akarhat tőlem Ő,~miért
 4    2|    kinyitotta halott szemedet.~Mondd, árva vagy és most lettél
 5    2|        éjidőn micsoda riogat? ~Mondd, mért beszélsz mindíg feketeségről,~
 6    2|    vagyok én és halotti urna -~mondd, kit temetsz belém? ~A férfi
 7    4|    Beszélj, ki csókolt? Senki. Mondd, ki értett?~          Mindenkinek
 8    4|        kezedet és olyan meleg.~Mondd, hogy lehet, hogy lázadozva
 9    4|       ér a százszor becstelen, mondd,~mit a szivem, ha a verése
10    7|    reám és messze útjainkra,~s mondd, ki lehet, aki e verset
11    7|       játszani~A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,~akarsz-e
12    7|         gyöngyös mustja~forr. ~Mondd,~mér kuksol mégis puttonyodba~
13    8|   csendben~s szeme se rebben. ~Mondd, mit tudsz erről, mindennek
14    8| halavány. ~Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan,~
15    8|        sorsomat bennem keresd.~Mondd: ámen, övé a koporsó.~     
16    8|      ámen, övé a koporsó.~     Mondd csöndesen: ő tette ezt.~ ~
17    9|       szem s a fül.~A fák. ~De mondd, mi ez?~Ez a kimondhatatlan,~
18    9|    puskapor. ~Megállni, menni, mondd, mi célja van?~Nézz jobbra,
19    9|     éjszakai, vad előadást már~mondd, láttad-e s tudod, ki e
20    9|   olyan, mint a nyári tenger. ~Mondd, bűn-e ez:~ez a fehér és
21    9|        könny, a szív, az élet.~Mondd, ki nagyobb? ~Vágytam vakon,~
22   10|    közepe,~csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e éppen~az ember
23   11|    közepe,~csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e éppen~az ember
24   12|     természet ősi cinkosa. ~De mondd, miért e gyatra-elvű~     
25   12|        a minden,~te semmi. ~Ne mondd te ezt se, azt se,~hamist
26   12|      hamist se és igazt se,~ne mondd, mi fáj tenéked,~ne kérj
27   12|        az égi mézet. ~4. Nyár ~Mondd, láttad-e a pusztát nyári
28   12|    tőle én futottam? ~Lencsém,~mondd, megleled-e messze-szállt
29   12|      hírtől és egy telefontól.~Mondd ezt velem: tudatlan árvák,~
30   12|     ezt velem: tudatlan árvák,~mondd: lelkük új és tiszta-hős
31   12|   lelkük új és tiszta-hős még,~mondd ezt velem: szegény bolondok,~
32   12| kibírják. ~Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:~Mi volt a mi bajunk
33   13|     keltsd fel őt szelíden,~és mondd el, hogy az én szomoru szívem~
34   13|       fejemre ez éjféli órán. ~Mondd csendesen susogva: akarom.~
35   13|        van és lesz, megjelen -~mondd ki, hiszen meghal tenélküled -~
36   14|       minden hazug, hiú, bohó,~mondd, hogy vetődtél e világba,~
37   14|       cigányt! ~Finomkodás ~Ne mondd te: morfinista.~Mondd inkább
38   14|       Ne mondd te: morfinista.~Mondd inkább franciásan,~mondd
39   14|       Mondd inkább franciásan,~mondd finoman:~morphinomane! ~
40   14|     esem~Ó édesem. ~* ~Brokát.~Mondd az okát. ~* ~Míg itt mélázva
41   14|          Magyaros párbeszéd ~- Mondd csak, olvastad-e Lagerlöf
42   14|        vágytál. ~* ~Tiszttárs,~mondd, merre az a tisztás? ~* ~
43   14|       szelence.~Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,~Velence? ~