Rész

 1    1|  szenvedély arany varázsa~ragyogja be tar homlokod,~ó képzelet
 2    1|           horzsolt szívemet kötözd be,~ontsd rám a holtak áldott
 3    1|         udvar,~s a házalók döngték be dús dalukkal,~s csak nőttek
 4    1|            drága szívem,~szálljunk be, prüszköl a tüzes vasút.~
 5    1|       hús-cafat -~s felhővel fogja be dicső szemét a nap. ~A csata
 6    1|         nehéz dagálya nyom.~Hímezd be hűs ezüst szövettel~fehér
 7    1|       sötét tusám bevégzem,~boríts be, elmulás, egészen,~hogy
 8    1|        reám, te enyhe béke,~haljak be a nagy föld ölébe,~száguldjak
 9    1|         lángoló dalok:~ragyogjátok be meghült homlokom,~ha meghalok!~ ~
10    2|        kékek.~Komoly szigorral lép be a szobába,~szemébe nézek
11    2|           szemem könny és köd lepi be,~mert félve sejtem, érzem-érzem,~
12    2|        Szél a haraszton.~Kár érte, be kár.~És rebben a sóhaj,~
13    2|       könnyü tündér,~hogy lássanak be fátyolos szivedbe,~szeressenek
14    4|        tejét. ~Nézd: mind, és telj be aztán bús malaszttal,~          
15    4|           után a Duna hídja~ó jaj, be könnyes, be setét.~Éjfél
16    4|           hídja~ó jaj, be könnyes, be setét.~Éjfél után a Duna
17    7|    számomra valahol kiróttak.~     Be akarom még csukni az ajtókat.~
18    8|    hazátlan~kisértetet. ~Itt nyiss be csöndesen. Isméred a kilincsem.~
19    9|      múltak el.~Reménytelen léptem be a szobába,~s reménytelen
20   10|                          Csomagold be mind~Csomagold be mind,
21   10|        Csomagold be mind~Csomagold be mind, ami volt, ami régen~
22   10|           ami édes, mind csomagold be,~ami több, mint játék, szerelem,
23   10|           is, a kincseim csomagold be,~régi szavam, az aranyt,
24   12|           látása homályos. ~Ó jaj, be megértik a bölcsek a végzet~
25   12|         végtelen szerény,~nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,~
26   12|      cikázva, szerteszéjjel,~ki és be, nappal-éjjel,~s mindent,
27   12|          hogy ne feledj el,~és érd be a kalanddal,~e bús-egyetleneggyel,~
28   12|            Halvány ezüstfüst futja be a fákat.~A téli reggel éles,
29   12|         Hétszáz sovány fej integet be,~hétszáz szikár kis öregasszony.~
30   13|       hószín szemfedéllel~borítunk be, ha jő a barna éjjel,~de
31   13|     könnytől éledő~Igazság!~Lebegj be a kunyhókba lágyan,~mint
32   13|         Piros~Piros fátyollal kösd be a szemem,~piros bort önts,
33   13|    kezekkel hozzád tapadok,~fogadj be engem is, aranykapu,~virrasztástól
34   13|        panasza. ~E kulccsal zártam be aranyos üdvöm,~     e kulcs,
35   13|             szélét fehér por lepte be.~Bizony megvénült és megőszült,~
36   14|          vagy mindenkoron.~Te född be kék selymeddel a porom. ~
37   14|        másvilági látvány,~röppensz be s nyájasan nézel reám,~a
38   14|        hagyjatok árván,~takarjatok be, hogy senki se lásson,~violaszemetek
39   14| ablakotokon bezörgetek,~eresszetek be rongyos ágyatokba,~az agg
40   14|         szebb szint?~Inkább vegyél be pepszint. ~Poloskairtóknak! ~
41   14|          enyém leendj-e,~s toppanj be hozzám egyszer majd, ha
42   14|         füzes megett?~Addig szivem be nem heged.~Szeged. ~4 ~Napoleon