Rész
1 1| óriások, kővé vált erők.~S forró fejem lehajtottam szerényen~
2 1| köldököm,~s pillámra dermedt forró könnyem ottan. ~Csiklandozott
3 1| reám nyugodt szemekkel~s forró szemembe könny csorog.~ ~
4 1| aranykobozzát~hajlékony, forró ujjaiddal. ~3 ~A zöldselyem
5 1| s én ott maradtam. ~4 ~Forró az ágyam, künn az éj sötét,~
6 1| láttam ott~amint a szétdúlt, forró ágy felett~Mors s Ámor hallgatag
7 1| a körútra nyomba.~Kék és forró az éjszaka,~halk a hegedűhúr
8 1| gyullad arcodon a fagy~s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;~
9 1| Karosszékben ültem.~Lángolt a forró nyárközép~s szivembe őszi
10 2| életét,~míg zúgva kattog a forró kerék,~cikázva lobban sok-sok
11 2| francia babáké,~a parfümöktől forró feje fáj.~Ah, mért ez a
12 2| kereveten,~mint egy gömbölyű, forró, eleven~tengermorajt százszorzó,
13 4| szobrok és a képek,~merevek.~Forró szíveik, a hívek,~mint rohanó
14 4| Pipacsos, alföldi út, forró délután~Ó unalom, ó életem
15 4| locsolja égett ínyét álmatag:~E forró, beteg nyári délelőtt~éppígy
16 7| fésűn,~a fejükben~zűrzavar. ~Forró ujjuk,~mely sok férfit,~
17 7| szájad? Vagy már vége, vége?~Forró fejed bután födi a föld
18 7| még könnyű szívvel jártam,~forró sugárban,~most járok itt
19 8| társát,~mint a beteg, ki forró és fanyar ~lázába édes képeket
20 9| nyilallást, ezt az émelyítő,~forró zavart, ezt a balog rebengést~
21 10| Lankadt ibolya~Lankadt ibolya forró délelőttön~ez a lány. Szája
22 10| tavasz: zöld festék.~A nyár: forró higany.~Az ősz: esőköpeny.~
23 10| hideg már.~De az enyém az forró, cimborám, lásd,~csorog
24 10| vad kedvesedhez?~Mi hűti forró lázát? A smaragd.~Tedd gyűrűjébe
25 11| tavasz: zöld festék.~A nyár: forró higany.~Az ősz: esőköpeny.~
26 11| hideg már.~De az enyém az forró, cimborám, lásd,~csorog
27 11| vad kedvesedhez?~Mi hűti forró lázát? A smaragd.~Tedd gyűrűjébe
28 12| veretett. ~Élő bilincs, forró bilincs, te~szeretet. ~Bilincsbe
29 13| virágival,~a koncertekkel, forró premiérrel~hiába, jaj hiába,
30 13| Vonaton, forró délután~Az utasok feküsznek,
31 14| átkaroltam a mezőt,~hullajtva forró könnyeket,~s szóltam: kövek,
32 14| adott segélyt. ~Lihegtem a forró gyönyörre,~forgattam a habos
33 14| egy ócska viskó állt maga,~forró remények duzzaszták a lelkét,~
34 14| csendesen mereng ő,~nem alszik a forró nyáréjszakán.~Járása roskadt
35 14| remegve és válaszra várok,~s forró szavamra senkisem felel,~
36 14| eggyé fonódtak,~s agyamba forró ájulat nyilalt.~Egy percre
37 14| mécsvilág.~Mily végtelen és forró minden itten,~milyen viharzó
38 14| rád tekintek s álmodok,~s forró, fehérlő ujjaiddal~megsimítod
39 14| sírra, testvérek, csodának, ~forró testünk eleven koszorúját. ~~*
40 14| földre dobná,~vagy csöndesen forró kezébe fogná,~és lágyan
41 14| s mellette őszi rom. ~* ~Forró nyáron kisbabuka szopikál,~
|