Rész
1 1| mélységes mély nyugalma~az új Kolumbusnak kihűlt fejére...~ ~
2 1| kedv ledől -~én álmodom új lét felől. ~S amíg a harcporondra
3 1| bokorba,~aztán ragyogva, új erőbe forrva~kiszáll s az
4 1| bámulva nézik, mint egy új csudát. ~Egy nádkúp, egy
5 1| zománc lefoszlott,~egy mindég új s szent régiség,~egy sor
6 1| mégis emlék,~itt minden új s máris erő;~e partokon
7 1| amerre nézek,~egy új reménytől~ mindenki
8 2| csiklandozós nagyon -~új zene veri furcsa ablakom. ~
9 4| messze-messze~csábítgatott száz új titok.~Csábítva gyulladott
10 4| emberek,~mikor jön el az új csoda,~s a fagytól az út
11 6| látja senki se -~a yankeek új kriszkindlije. ~Egy könny...
12 7| a Gellérthegy alján,~és új boron, mikor habos rámpás -~
13 7| Új poéta panasza a régi holdhoz~
14 7| Azt mondja, nincsen semmi új. ~Nincs semmi új, csak unalom.~
15 7| nincsen semmi új. ~Nincs semmi új, csak unalom.~Hányódás régi
16 7| régi útakon. ~Nincs semmi új, nincs semmi jó.~És nem
17 8| köszöntöm~Petőfi Sándor, én, az új poéta,~szegényes kincseim
18 8| negyven napig vergődött új hazába -~szegény emigráns -
19 8| két drága honvéd - az én új dalomba:~és a küszöbön várom,
20 9| tinektek, emberül. ~Kit az idő új szóra költ,~dalolj szivem
21 9| vágtat el, mint messzi sors,~új és új állomásra.~ ~
22 9| mint messzi sors,~új és új állomásra.~ ~
23 9| szavainkban~bombák aludtak és egy új kor lelke éledt,~mi rongyos
24 9| számokkal istenről vitáznak,~az új istenről, "adnak", egyre "
25 9| növőnek,~ki fölkanyarodsz új koroknak ormán,~aranyt tenéked
26 9| gyermek-égig,~szállj énvelem.~Új másikom, ki régit visszabűvölsz,~
27 9| Légy áldott, régi lant~új búra régi ír,~kigyúló régi
28 9| gurult már.~Annyi idő múltán, új gond közepette siratlak.~
29 12| forduló az,~mikor az életed új útra tér.~Csodálkozol, hogy
30 12| rejtélyes édesanyja. ~22. Új népiesség ~Paraszti múzsa,~
31 12| tudatlan árvák,~mondd: lelkük új és tiszta-hős még,~mondd
32 12| szilárd-igaz,~holtomban új halálba taszitasz,~aki halandó,
33 13| Új évkor~A téli éjbe fergeteg
34 13| oltárok süllyedő kövén át~új szerelmeknek diadalma zendül,~
35 13| sápadoz a hold,~szivembe új zenének~ harangmoraja
36 13| lázadozva, zajgva~verj indulót új diadalra,~repeszd a jégpáncélt,
37 13| tavasz lobog,~szívünkben új pünkösdi mámorok. ~Az élet
38 14| Agyunkba duzzadozva tódul~sok új, hatalmas gondolat,~de a
39 14| átláss: -~már ott a gátlás. ~Új rím ~Hogyha a tál rozsdás,~
40 14| remegve~tanul bele e roppant új szerepbe,~s játszik, előbb
|