Rész

 1    1|                    Csönd~Lebegj reám, ó csendes némaság,~véresre
 2    1|        hajíttok, mért dobáltok,~reám nehéz, hegyes követ?~Hisz
 3    1|        a hab fehér tajtékot köp reám,~de mégis úszom én, dicső
 4    1|          nagy asszonyok,~néznek reám nyugodt szemekkel~s forró
 5    1|   Hullott a könnyem, s bámultál reám,~majd megcsókoltál a halotti
 6    1|      tágra nyílva a sötét ködön~reám mered.~ ~
 7    1|     Fulladva és lihegve hordom,~reám kacagnak a leányok,~s átok
 8    1|     látok,~él egy leány, és vár reám, mint~     egy átok. ~Sokszor
 9    1|        Ne félj, ne félj, borúlj reám szelíden,~így tán nem fáj
10    1|      hiába morcos,~lávát lehell reám picinyke szád. ~A szűk uton,
11    1| ciprusok hűs éjszakája! ~Borulj reám, te enyhe béke,~haljak be
12    1|        égessetek el s keltsetek reám~bús máglyafényt! ~Kiáltsátok,
13    2|        időknek~parfümjét leheli reám.~Nehéz, tömjénes, cukros
14    2|        fáj, úgye fáj az élet?~s reám borul, akár egy drága testvér.~
15    2|        tág szemekkel~bámuljanak reám az őszi éjen.~Mert szép
16    4|        korcs titán. ~Könny hull reám az alkonyégbül,~keserű szám
17    4|       gyertya bordó napként néz reám. ~Indul a könyvtár, mint
18    4|          félnek, vagy nevetnek?~Reám merednek. Érzik a szemem,~
19    4|        ugrom újra,~egy gőgös ár reám viharzik,~s szegény, szegény
20    7|         buta-bámész,~bandzsítva reám néz,~némán. ~Jaj, mindenem
21    7|       légy akárki bár. ~Gondolj reám és messze útjainkra,~s mondd,
22    9|    ismernek engem ismeretlenek.~Reám mutatnak hosszú ujjaikkal,~
23    9|      Hatalmas ősz~Hatalmas ősz.~Reám leheltél, s érzem, egyre
24    9|        kibékítő. ~Hatalmas ősz.~Reám leheltél, s érzem, egyre
25    9|         oly szelíden pillantasz reám,~mintegy kérdezve: ezt adod
26    9| kuporogva leültem eléje.~Nyomba reám nézett. De olyan szigorú
27   10|      karjaiddal,~anyám, anyám. ~Reám raktad a gyöngeséged mázsás~
28   11|      karjaiddal,~anyám, anyám. ~Reám raktad a gyöngeséged mázsás~
29   12|        elém, mint~a múltba rég.~Reám borult. Én nem akartam~megnézni
30   12|        egy nyári égbolt,~tekint reám sok nyájas-enyhe kék szem.~
31   13|      kitől baj, átok~nem szállt reám, akit szerettem,~aki szeret
32   13|                Álom a szőkékről~Reám hajolt a szőke Szomorúság,~
33   13|      megett~egy megvetetlen ágy reám mered. ~Érzem, nem alszom
34   13|  vezeklek,~hamu gyanánt hullnak reám a pelyhek,~s a lelkem is
35   13|            de ő előre szállott.~Reám mosolygott csúnya szája,~
36   13|        árnyék.~Lopva néz csupán reám még, s tépelődöm zajtalan,~
37   14|          kiáltok.~     Oh, tedd reám az áldott~Nehéz keresztet! ~
38   14|    röppensz be s nyájasan nézel reám,~a kékderengésű fülkének
39   14|  győzelem,~amíg bilincset raksz reám. ~Győztél te rajtam, életem,~
40   14|      mégis szüntelen hóditasz. ~Reám meredsz nagy bús szemeddel,~