Rész
1 1| amit nekünk nem mert soha. ~Csókfergetegre, vágy-viharra~
2 1| mely fut, de meg nem áll soha~s leroskad a nedves kavicsra -~
3 1| városa~el nem felejtelek soha! ~Vágyódom én mindég utánad:~
4 2| Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.~Fájó fejemre hűs
5 2| senki meg nem értett még soha.~Oly ismeretlen ez a Nagyvilág,~
6 7| sárga gallyakat idézni~soha már. ~Aki vén, az mint az
7 7| ágyában, olcsón?~Nem tudni soha, hova száll a tündér,~én
8 7| háló~zacskójával nem fogtam soha pillét.~Sohase ültem lesve
9 8| Ilyen magányt nem látott soha ember,~ ez a magány
10 8| hogy ne legyen rongyember soha többet,~és unokája, ki költő
11 8| mért, hová,~nem tudják soha, mi a hír,~nem tudják, éj
12 8| nem tudja, mért járt itt, soha. ~A versiró,~cenzor, szedő
13 9| lehetek véletek,~s nem látom soha többé, ~hogy vési a szobrász
14 9| Hazug a rím, nem leszek soha~vén. ~Ettem.~Virágot, mézet,
15 9| és - hallali -~nem múl el soha már. ~Hallod?~Hogy zengenek
16 9| suttogás, melynek nincs soha vége,~csak megtöri a csöndes
17 9| s könnyezni nem volt soha késő,~ha ment az erdőn,
18 9| élet,~ nem vitt magával soha könyvet. ~A fiait csókolta
19 9| bejárhatatlan, nem lesz soha vége,~előre néztünk nyugtalan
20 9| császár.~Jaj, nem lehet azt soha kőre róni,~mit szenvedünk,
21 9| igémtől,~ne jöjjenek át soha a falon.~Ott túl úgyis az
22 10| hallgatással,~mert úgysem érem el soha,~és messze van,~mint Nagy
23 10| zavarban, melynek nincs soha vége.~Elhagynak, akiket
24 11| hallgatással,~mert úgysem érem el soha,~és messze van,~mint Nagy
25 11| zavarban, melynek nincs soha vége.~Elhagynak, akiket
26 12| de ő kenyeret nem eszik soha,~csak aszpikot, grapefruit-ot,
27 12| Örök szerelme nem is fogy soha.~A koldusoknak, kik feléje
28 12| földet, látni csak egyszer~és soha többé.~Állni a fényben,
29 12| fájdalom,~nem múlik~el soha,~s balzsam is~mennyei~lanolin,~
30 12| Semmi, ami barbár~nem kell soha nékem, semmi, ami bárgyú.~
31 12| kivánja,~az életébe nem volt soha semmi,~mostan szeretne a
32 12| nem szerettem önmagamat soha.~De te szerettél. Egyszerű
33 12| megszülethet már, csak ő nem.~Többé soha~nem gyúl ki halvány-furcsa
34 13| te,~te nem hagyhattál el soha. ~Száguld a föld, s elhagyja
35 13| ily lázas álom nem gyötört soha,~Bús áldozattal hull könnyünk
36 13| Érzem, nem alszom benne már soha...~Óh jaj, a lelkem ez üres
37 13| Szállok, kilőttek,~s már soha többet~nem apad el e bősz
38 13| mit nem találok meg soha. ~Azóta házam és hazám a
39 14| min változtatni nem lehet soha: -~akkor azután acélbillenéssel~
|