Rész

 1    1|        én, az élet árva páriája,~remegve fordultam felétek ekkor,~
 2    1|         se,~ím ez az út, melytől remegve féltünk,~ezért diszítgetjük
 3    1|       szövetjén, élő porcikáján,~remegve lüktet az egész világ,~a
 4    1|         másvilágba,~mit mondotok remegve majd nekem,~halvány körülállók,
 5    1|         illanó idő szívdobbanása~remegve lüktet által a szobán,~s
 6    1|         a vonatba s akkor,~midőn remegve sejtem, hogy szeretlek,~
 7    1|       megleng vékony inge,~aztán remegve hült ágyába készül,~és álmodik
 8    1|       tón. ~Sokszor suhant feléd remegve,~     itt ült hosszu órákon
 9    1|        vágy-viharra~     vágyott remegve a kicsiny,~lelkét tüzes
10    1|       szörny már liheg feléjök. ~Remegve néznek a félő anyák,~és
11    1|        messze dobva,~s egy könny remegve szempillámra foly. ~Oly
12    1|         mezőn rohan át.~Habozva, remegve suhan haza lelkem,~itt szótalan
13    1|         áll az égi palota,~de én remegve nézek csak felétek. ~Ti
14    2|        úgy hallgatott.~Hullámaim remegve összebújtak,~akár a félő
15    2|        tekintetedre~halványan és remegve~bús angyalok röpültek a
16    2|      félő suttogás,~a dal, amely remegve tétováz,~és azután szédült
17    3|        fényes terembe,~          remegve toljuk a tiltó reteszt.~
18    4|         és fáradottan, könnyesen remegve~nézek szemedbe. ~Várj akkor
19    8|      szörnyűséges valamit,~miről remegve hallanak,~ha ujságot olvas
20    9|        ujjaikkal,~s közöttük én, remegve, mint gyerek.~Most ifjúság
21    9|      mellett,~öcsémmel a tavaszt remegve lestük,~dermedt kezünkön
22    9|         3...?~s a pesti utcán is remegve lépek.~Remegve nézek innen
23    9|          utcán is remegve lépek.~Remegve nézek innen messze, hátra,~
24    9|        morcolva a szemét.~Én meg remegve szívemet figyeltem,~és láttam
25   13|        lépcsőn, hová a sok beteg~remegve vet sötét tekintetet,~a
26   13|        És gyenge hangjuk álmosan remegve~mint túlvilági muzsika susog. ~
27   13|    borzalom.~Tusakvó árnyak közt remegve~a Megfeszített kín-keresztje~
28   13|        vak, szent szemük. ~Aztán remegve surranok ki,~     sietve
29   13| karmazsinját.~Kezetek nyujtjátok remegve,~mutatva, hogy nincs semmi
30   13|         forral, újra hűt. ~De ha remegve hajolok feléje,~valami megmozdul
31   14|     Szivem szivéből szól a dal~S remegve a homályba hal.~Beléd te
32   14|        szellemnépes éjjel~Lantom remegve szerelem.~De tilt dalolni,
33   14|  szerelem, a szerelem... ~Egykor remegve lángra szított~S az égbe
34   14|   uszályukkal röpülnek a felhők,~remegve bújik el az ember alattok.~
35   14|    Pihegve nézi, mozdul-e a zár.~Remegve a levélhordóra vár. ~Ó,
36   14|   életkapu s a sírtorok? ~Kérdem remegve és válaszra várok,~s forró
37   14|          ismeretlen, halvány nőt remegve,~titkos gyönyörrel búsan
38   14|    félünk e szűz hópusztaságtól.~Remegve nézünk jobbra-balra,~mint
39   14|         hogy kissé lámpalázasan, remegve~tanul bele e roppant új