Rész

 1    1|     Tán messze, máshol a ködös múlt~     zokog a szemfedő alatt,~
 2    1|     harsogva, búgva~vonul el a múlt győzedelme, búja.~ ~
 3    1|       régi könyv, egész halom,~múlt időknek bölcsei,~Kisfaludy,
 4    2|                                Múlt este én is jártam ottan.~
 5    2|       este én is jártam ottan.~Múlt este én is jártam ottan. ~
 6    2|       kép az üvegen kilobban. ~Múlt este én is jártam ottan.~ ~
 7    2|       int nekem az arckép és a múlt~és egy szinésznő régi keszkenője.~ ~
 8    2|       az egész világ. ~A fák: ~Múlt este kezdődött a rékviem.~
 9    2|    vágyak mentek lomha mankón.~Múlt este kezdődött a rékviem.~
10    2|      este kezdődött a rékviem.~Múlt este volt, igen, igen. ~
11    2|      volt, igen, igen. ~A tó: ~Múlt este volt,~elbújt a hold,~
12    2| megfagyott a csöndtől a vizem,~Múlt este kezdődött a rékviem. ~
13    4|   valami kerget,~hogy legyek a múlt folytatója,~egy ismeretlen,
14    4|        bedobta rózsakoszorúját~múlt este a nyílt ablakon.~Dalolt.
15    4|      szellemkezével hárfázik a múlt.~Hol vannak a tapslázas,
16    4|   aztán:~két híres szemem hova múlt?~És gyertyát gyújtott s
17    7|      esős táj~s a halál. ~Ó, a múlt nem ezt ígérte,~s ami van
18    7|    néztük, remegett a lelkünk,~múlt és jövő, akik egymásra leltünk,~
19    8|     vár mérgező malaszttal~s a múlt, a csend. ~Halkan beszélgetnénk.
20    9| Ábrándozik lehangolt zongorán,~múlt bánatánál csöndesen időz. ~
21    9|        szépet,~csak én látom a múlt falára festve,~mi nem láttuk
22    9|                                Múlt este kissé lehajoltam~Múlt
23    9|     Múlt este kissé lehajoltam~Múlt este kissé lehajoltam,~s
24    9|      bolyongva~feltünedeztek a múlt raktárán, s onnan a mélyből~
25   10|         halovány arcán pedig a múlt emlékezik,~mindenre, ami
26   10|      habár a század eljár, nem múlt el egy sora sem.~Most is
27   10|   testvére, fáradt~lelkemből a múlt halvány fénye árad.~Olyan
28   11|      habár a század eljár, nem múlt el egy sora sem.~Most is
29   11|   testvére, fáradt~lelkemből a múlt halvány fénye árad.~Olyan
30   12|       több az egy.~Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,~nekem
31   12|       ezt néked. Ha nem unnád.~Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam~
32   12|       tenéked,~hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél~és
33   13|                              A múlt dalaiból~1 ~Kék ibolyát
34   13|      emlék ébred újra:~a drága múlt, az ifjuság,~gyermekszerelmünk,
35   13|        régen egykor,~s e szó a múlt honába visz. ~Szemünk meredt,
36   13|        egybe, amit összeróttak~múlt századoknak satnya bölcsei,~
37   13| elfakultak,~ha a poros, kopott múlt gyászos árnyai elfakultak,~
38   13|     koldus és gyászoló kalap. ~Múlt éjjel a gazdája távol~tűzben,
39   14|       kísértve árnyként járt a múlt megettünk,~majd gyúlt a