Rész
1 1| mégsem siratja,~ ki lenn a jégbe vérkönyűt folyat. ~
2 1| hűtlen Firenze: ~"Ez egykoron lenn a pokolba járt";~Lenn jártam
3 1| egykoron lenn a pokolba járt";~Lenn jártam én is, s borzasztóbb
4 1| ha bírsz! Hadd nyögjön lenn a pálya.~Hadd búgjon a síp,
5 1| mindannyian.~Mind látomány lenn, ami durva,~ s a láthatatlan
6 1| liliomok sárba fekszenek,~lenn lámpafényes éjjel háborog. ~
7 1| fantasztikus, szomorú lovagod. ~Lenn ~Menjünk le már, menjünk
8 1| lopva Álmos. ~A völgybe, lenn, tüzet rakott a táltos,~
9 1| búsan a vonatra szálltam,~lenn volt az éji szürkület,~és
10 1| térden,~csak én maradtam lenn, az érdem.~Ó, csak lejönne,
11 1| szemem,~amíg a többi turkált lenn a földben. ~Bukásaimba volt
12 2| akár a mély, sötétlő pince lenn.~A ház emészt pihenve, nesztelen,~
13 2| holdfény,~a régi kiholt fény,~s lenn összesímul két alak~sötét
14 4| ordított.~És ködbe veszve~lenn messze-messze~csábítgatott
15 4| Sötéten, árván hallgatott.~Lenn vártak éhes emberek,~mikor
16 7| vált?~Virágok közt feküdni lenn a földön,~s akarsz, akarsz-e
17 9| messze sivatagban,~vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,~
18 9| Isten fölöttem és az ég~s lenn a fényes pokol. ~Egy éneket,~
19 9| szamáron,~s én kampós bottal, lenn az úti porban.~ ~
20 9| csöndesen~széjjeltekint,~és nézi lenn~a földjeink,~a kincseket,~
21 9| álma mély.~Hol elhajolt~lenn a palánk,~úgy leng a hold,~
22 9| Kosztolányi-csontok? ~Ők a gyökér a mélybe lenn,~a messze nyugalomba,~de
23 10| ott a jégben,~a jég alatt lenn.~Milyen nyugodt és távoli,
24 11| ott a jégben,~a jég alatt lenn.~Milyen nyugodt és távoli,
25 12| hűségesen vetik az ágyam ők lenn.~Ezért oly csöndes bennem
26 12| táncol~fényes vizek varázsa,~lenn nyög, botol a lánctól,~kesztyűje,
27 12| még~lehet-e?~Fönn az ég, lenn a föld~fekete.~Szánts tollam,
28 12| a jég és elreped fönn és lenn,~minthogyha csillárt, tükröt
29 12| templomok harangja~a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:~"
30 13| szobánkba szótlan,~akár a hullák lenn a sírhalomban,~és ránk borul
31 13| halálba űz,~s azt mondja, lenn a sírba jó,~a mély, a hűvös
32 13| tenger szava él,~a titkom lenn a mélyben,~ s fejem
33 13| hódolattól~súrolja bókoló kezével lenn a földet -~úgy üdvözöllek. ~
34 13| kisöcsém most~s én ott feküdnék lenn, a föld alatt,~a föld alatt,
35 14| komolyan.~Mi itt törődünk lenn mogorván,~s tűn életünk,
36 14| néztelek. ~A többiek kotortak lenn a sárban,~és lökdösődtek
37 14| amott fönn napsugár van,~s lenn a csatorna a szennytől kicsap.~
38 14| érzem sötét szivem mélyébe lenn.~S lelkem nyugalmát mind
39 14| kérdezem, meddig kell nyögve lenn~szenvednem a göröngyös földhatáron -~
|