Rész

 1    1|         Egyedül~Magam vagyok, rám hull a végtelenség,~a fák, a
 2    1|     ezüstös álom,~     mely ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom,
 3    1|           megáll a tánc. ~S könny hull vidám szemünkre újra,~ajkunkra
 4    1|        most a szivemre kő gyanánt hull~egy átok. ~Romlott szivem
 5    1|          lágyan,~fehér rózsákként hull alá a hó.~ ~
 6    1|          éjszakán~a síró szekér. ~Hull a harmat hűvösen,~a telt
 7    1|      havas lepel,~friss, fehér hó hull a tájon,~cseng a csengő,
 8    1|      lefekvő éneke. ~És záporozva hull a rózsa, csók...~Csak engemet
 9    2|          vagy lilát.~Az ő kezéből hull a paplanomra~nagynéha egy
10    2|          Az illatos, japáni égből~hull a napfény és hull a zápor. ~
11    2|           égből~hull a napfény és hull a zápor. ~Tömjénez a tavasz
12    2|    takarja tar fejét.~Haha, haha,~hull a haja~és vézna arca hóka.~
13    3|           s az álmok álma csöndbe hull reája,~és játszani kezd
14    4|          ez a korcs titán. ~Könny hull reám az alkonyégbül,~keserű
15    4|      szemekkel int a város,~s rám hull a sűrü köd,~és tűzbotommal
16    4|         tiszta, illatterhes égből~hull a napfényes, könnyü zápor. ~
17    7|         hosszú füsttel~olykoron. ~Hull az ágyra~fekete hó,~a korom. ~
18    7|           És ha könnyű és ha lomb hull,~régi bútól, fájdalomtul~
19    7|         Ki a halottja? Nem tudom.~Hull a köd. Tülkölnek. Temetnek. ~
20    7|           A palaszürke égben áll.~Hull rá a hó, az esti hó.~Nehéz,
21    8|         síró, tévedt lelkemet,~és hull a könnyem csendbe, lassu
22    8|           cseng, ha zeng, térdére hull a szépség,~s ő mint hatalmas
23    8|        víz a magyar harmat,~sárba hull. ~Mit bánják ők? Nevetnek
24    9|            amíg az élet záporozva hull rám,~s a lelkem~viszi a
25    9|       porból jön~és porba tér,~és hull a könny~és hull a vér.~Most
26    9|           tér,~és hull a könny~és hull a vér.~Most zúgni kezd~ütőerem,~
27   10|  közeledve,~mint a repülő, ki~már hull lefelé a gépből kiesve,
28   12|  nyugodtan, s a paplanomra sárgán~hull éji villany, nappali verőfény.~
29   12|       önmagammal~mérem.~Szavam ha hull, tömör aranyból~érem.~Mindegyiken
30   12|        déli verőben nézi a rémet,~hull könnye a fényben~és koszorúja~
31   13|          ezüstös álom,~mely ifjan hull a sírba le,~s ma sem tudom,
32   13|      gyötört soha,~Bús áldozattal hull könnyünk a porba,~gázolva
33   13|          Nyolc óra tájt ~Napzápor hull a tiszta folyosóra,~ezüstfehér
34   13| felkelétek,~aranysugárotok a hóra hull,~hadd nézem a fényt, oly
35   14|        Lobban fel a fény újolag~S hull, hull a szikra árnyaidra~     
36   14|         fel a fény újolag~S hull, hull a szikra árnyaidra~     
37   14|      hideg az ünnepünk,~lelkünkre hull a téli harmat. ~Jeges vidékre
38   14|           de a fánkról kopott dió hull. ~A gyertyalángunk ellohad,~
39   14|         érett gyásszal~koporsómra hull.~ ~