Rész
1 1| a rejtély?...~ Érzem, a fejem zúg,~szaggatja
2 1| mélységbe látok,~s rémülve érzem, hogy az ős-titok,~az ősi
3 1| vörös lángpántlikát? ~S hogy érzem akkor ezt az éjet?~
4 1| gomolyba hullámzik velőm,~és érzem, álmodom csak az egészet,~
5 1| bűvös közelléted már most is érzem:~te jössz s egymásba villan
6 1| lángra gyullaszt tűzöled,~s érzem, nem voltam sohse boldog~
7 1| hogy merre, hol,~éjjente, érzem, sírja terhét~ feldobja
8 1| elfuló örömben~rezegni érzem az eget fölöttem,~mivel
9 1| bája sugározik,~ma újra érzem a magyar bút~s száműzetésem
10 1| Nem nézek hátra, ámde érzem,~ mögöttem áll egy lányalak.~
11 1| megered patakokban ömölve~és érzem a lelkem oly árva, halott.~
12 2| csöppet se félek.~Borzongva érzem biztos újjait,~ha kis, sovány
13 2| szerelem csatáján. ~Úgy érzem őt. Ő a regék regéje.~Arcképe
14 2| hasonlít a te főd~s a levegőben érzem őt.~Parancsoló árnyék, félig
15 7| végtelenül-nagy~a föld. ~Meg is halok, érzem.~Reggel hideg ércen~fekszem. ~
16 7| adsz, köveket, ~és mindig érzem láncaid hatalmát,~hogy élni
17 9| néz tunyán. ~Sokszor úgy érzem, szinte-szinte vétek,~hogy
18 9| Hatalmas ősz.~Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy nagyra
19 9| leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy nagyra nősz. ~Te jó,
20 9| Hatalmas ősz.~Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy nagyra
21 9| leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy nagyra nősz.~ ~
22 10| Kalauz~Mért érzem én azt oly gyakran~és egyre
23 10| a lelke,~egészen. ~Mért érzem én ezt?~ ~
24 10| a harangot,~álmomban is.~Érzem a percet.~Észreveszem a
25 10| kézbe, úgy, mint látom és érzem,~s fölsorakoztatni a haladás
26 11| a harangot,~álmomban is.~Érzem a percet.~Észreveszem a
27 11| kézbe, úgy, mint látom és érzem,~s fölsorakoztatni a haladás
28 12| többször hallgatok.~De érzem egyre, vár rám sok erős,~
29 12| tombolva nyersen,~a lehetetlent érzem én magát,~szeszélyt, kalandot,
30 12| hogy izmaim lazulnak,~úgy érzem én, barátom, hogy a porban,~
31 13| elviselhetetlen.~Most is érzem azt a bút, mit~reggel, ahogy
32 13| megvetetlen ágy reám mered. ~Érzem, nem alszom benne már soha...~
33 13| önmagadnak ellene? ~Most úgy érzem, hogy sírni kellene,~amint
34 13| lábaidnál,~ s már úgy érzem, nem is vagyok. ~1909 ~ ~
35 13| Mi lesz velem? Csak néha érzem~az életet velőmbe fent,~
36 14| lámpást künn a ködben,~és érzem is, mint indul a vonat.~
37 14| erre, ám titkok nyomását~érzem sötét szivem mélyébe lenn.~
38 14| roskadt agyam már-már enyészni érzem.~S legázol a szfinksz, a
39 14| a gyenge nő, ~és ekkor érzem, elfed az enyészet. ~1905 ~ ~
|