Rész

 1    1|       búbánatot kavarva,~halkan, búsan a méla zongora.~ ~
 2    1|               Én is~Ó Dante, aki búsan révedezve~jártad szülőhonod
 3    1|         az éjet?~     megrogyva, búsan, társtalan?~S mint látom
 4    1|         Virágos arcú lányseregbe~búsan, lefátyolozva jársz,~feltűnsz,
 5    1|    családos lámpa fényét~bámulja búsan, tétova~vonatja izzadt ablakából -~
 6    1| régiségtárt őrizik még~megtörve, búsan, kedvtelen,~mindannyi egy
 7    1|    sokszor elálmodozátok estve. ~Búsan daloltad népdalainkat és~
 8    1|     borzong a sok kebel~és fázva búsan szebb jövőre gondol,~lázas
 9    1|          a tusák~és törjenek meg búsan, őszen~térjek meg erre s
10    1|    halvány hóvirág!~Nézlek soká, búsan csodálva~     s kínzó menyország
11    1|            Kék virágok közt~Hogy búsan a vonatra szálltam,~lenn
12    1|   enyészet,~bedőlt siroknál~     búsan bolyongok,~holdfényben úsznak~     
13    2|       úgy-e senki,~s buksi fejét búsan térdemre ejti.~És szólítom:
14    2|        szája így ríkatja folyton~búsan, búsan~az ódon sípokat. ~
15    2|       így ríkatja folyton~búsan, búsan~az ódon sípokat. ~Ki tudja,
16    4|       csöndesen,~szívdobbanásaid búsan lesem,~és míg a tündérek
17    4|   csillagkoszorúján,~úgy bámulta búsan búcsu-könnyes arcom~altatgatva
18    4|  borzalom. ~És egy éjjel kereste búsan~fejét, a szépet, édeset~
19    4|        tiszta titka,~és nyakamba búsan ringatózik~bánatom, e nagy
20    4|    aranyruhájú és aranyszemű.~És búsan búgna édes-lanyha teste,~
21    5|    Rozsdásan égett a hegyoldal~s búsan beszélt a Balatonnal,~bámulva
22    7|        tövében~elkondul a léptem~búsan. ~Az éjszaka ül meg,~bársonypuha,
23    7|       ültem esti toalettbe,~     búsan ringatott a kerti szék,~
24    8|  kertekből kimásztok. ~Hervadva, búsan, réveteg~lányok merülnek
25    8|      fehéren~a holt gallyon, oly búsan, mint az árva~     halott
26    8| gyengelábu, részeg,~és átkozódva búsan tovaballag,~     mint a
27    8|       uruk.~Csak néha kelnek fel búsan,~ebédidőn, s berontanak~
28    9|   rég-volt~     csodákat, és oly búsan mondja szívem,~hogy nékem
29    9|      téli délbe piszkos abroszán~búsan gurul el asztalán a morzsa,~
30   13|      lázas és dicső tusák. ~Mind búsan elmerengve járunk,~szivünk
31   13|       drágalátos kirakat.~Előtte búsan elborongok:~uj bonbonok,
32   13|        tűn föl,~és sóhajos ajkuk búsan mosolyg. ~A délutáni napsugárba
33   13|    semmit se akar,~a napba bámul búsan és fehéren,~mellén a sok-sok
34   13|       gyászos gyógyszerét~emelné búsan a halál elé, ~csak azt sajnálja,
35   13|   nyitogatta,~s álmatlan álmából búsan riadt,~és már előre viszketett
36   13|          aranykapunál.~Pilléreit búsan átkarolom,~és sírok és nagy
37   13|          naponta-termők~lepik el búsan a kertet, az erdőt,~s én
38   14|      élte végén~sötét szemekkel, búsan áll eléd,~és tétovázó kézzel
39   14|       remegve,~titkos gyönyörrel búsan nézdelém... ~Olyan fehér