Rész

  1    1|            szép vagy, méla, halvány,~mint a beteg ajkán a bús mosoly,~
  2    1|      szivünkre balzsamot hozol. ~Már mint gyerek csodáltam, lám a
  3    1|           selymére félve hágok,~     mint úri szőnyegekre a paraszt,~
  4    1|                    és dolgozom rajt, mint a pók a hálón~százszor kötözve
  5    1|            hallhatom.~Olyan a lámpa, mint egy bús kisértet,~mint egy
  6    1|               mint egy bús kisértet,~mint egy fehér árnyékfolt a falon. ~
  7    1|            halkabban dobog,~s sírok, mint hogyha minden összedűlne,~
  8    1|            bolond nép. Egy se látja,~mint győz hadad véres csatán. ~
  9    1|           fölém végetlenül~tágul ki, mint egy kék üvegharang,~a végtelenbe
 10    1|             hogy élek-e - s fekszem, mint egy halott.~ ~
 11    1|           Sosem vagyok én boldogabb,~mint hogyha egymagam~a fűbe rejtem
 12    1|       homlokkal, egy csoportba,~     mint elfogott, nemes vadállatok,~
 13    1|        sötétbe közelg az erdő. ~Jön, mint haragvó, zöldhaju szörnyeteg,~
 14    1|              oltja,~csak támolyogsz, mint a fény éji foltja~s kacag
 15    1|           föld-lakós.~A tagja, arca, mint mienk: olyan,~de pang erébe
 16    1|              józan szemű, de részeg, mint a csap,~Hogy gondtalan beszél
 17    1|         hideg borúval bámulom magam,~mint a vasúton az első beszállót,~
 18    1|            tagom oly kézzel fogható,~mint egy továbbhajítható darab
 19    1|        bágyatag-csodálkozó fülemnek,~mint hogyha távol zajnak álma
 20    1|      harmatos derűje,~amely lobogva, mint két gyenge lámpa,~világosságot
 21    1|           ház, a szürke kő.~S az ég, mint szemfedő~befed hideg, könnyes
 22    1|         bámulok, amíg legyűr a vész,~mint a hajós, ki tűnő partra
 23    1|              nő az avar és a homály,~mint hogyha vesztemet akarnák,~
 24    1|         csodás, tünékeny,~     száll mint az omlatag homok,~felleg,
 25    1|            romok. ~Hajunk ma éjszin, mint a holló,~     holnapra ősz,
 26    1|           annyi átka nincs a gaznak,~mint mennyi áldásom nekem.~Nagy
 27    1|         varázsa!~     Lelkem szabad, mint egy bitang ladik,~bordáimat
 28    1|           Egy pillanat, s már száll, mint hogyha látnám~az éjbe rezgő
 29    1|    ismeretlen, éji róna,~s a szikra, mint a puskacső golyója,~szívembe
 30    1|         alatt~oly szótlanul-nyugodt, mint a halott,~kit a koporsó
 31    1|    lángtaréjjal,~hullám feszült fel, mint setét fal,~     eltünt a
 32    1|       megrogyva, búsan, társtalan?~S mint látom a híd-bolton álló~     
 33    1|            gyakorta~     úgy rémlik, mint egy költemény~az én sirásos,
 34    1|           könnyes álom-regém.~Olyan, mint egy ezüstös álom,~     mely
 35    1|          kell ma nékem -~Cikázzatok, mint hajdanába, rég. ~A hír fagyos
 36    1|        ontsatok ma rám,~ragyogjatok, mint száz izzó csodás nap,~s
 37    1|          elfáradt fejem,~lefektetnek mint egy halottat,~meredten és
 38    1|        lefátyolozva jársz,~feltűnsz, mint egy éjszínü lepke,~s megáll
 39    1|        rózsás parázs égett előttem. ~Mint egy viharcsapott verébfi~
 40    1|         hallgatag ma,~s fakó, sötét, mint a kialvó~kráter tüzes, lángfüstös
 41    1|       homályos éjidőn.~Agyam szorít, mint egy fehér koporsó,~vérem
 42    1|              most szenvedőn. ~Fejem, mint egy halott tagját fogom,~
 43    1|             szám, ajkam, homlokom,~s mint vészharang ver dobbanó szivem. ~
 44    1|     megcsókoltál a halotti csendben,~mint egy szelíd leány. ~2 ~Beteg
 45    1|            vagy. A szemed sötétzöld,~mint az álmatlan, őszi tenger.~
 46    1|         mossa,~s rám hullsz pihegve, mint egy érett,~nagy tearózsa... ~
 47    1|              egy leány, és vár reám, mint~     egy átok. ~Sokszor
 48    1|          fiúrabló lidérc te,~     ki mint egy lázas látomány~jelensz
 49    1|         gyenge karját,~     vár, hí, mint a szerelmesek,~de akkor
 50    1|              szeretlek,~     de úgy, mint egy halottat.~Kihamvadt
 51    1|           halvány lámpafénynél,~     mint tűntem el a hóviharban.~ ~
 52    1|         hófehér párnákon úgy feküdt,~mint Vénusz oltárán a gyenge
 53    1|              s ő is fehér, bús lett, mint egy halott. ~Sírtunk...
 54    1|         Fehér leányok~1 ~Olyan vagy, mint egy álom-angyal,~halványszinű,
 55    1|             felrázod a poklot. ~2 ~Ó mint szeretnélek téged szeretni,~
 56    1|         alkony nesztelen leszállott.~Mint áldozásra készülő leányok,~
 57    1|          egymást csendben, én meg ő,~mint két hűséges, régi szerető.~ ~
 58    1|             ívek biztosan szaladnak,~mint befagyott tó, fénylik a
 59    1|       szerteszét~s itt vannak - úgy, mint hagyta őket -~     a rizsporok,
 60    1|          hideg-tekinteted most,~     mint a halott megtört szeme. ~
 61    1|             ezüst vizedbe hallgatón,~mint alkonyfényes, csendes este~     
 62    1|               kocsikra kap föl, fut, mint a bolond. ~Erdőkbe bújik,
 63    1|          pörzsöl,~s átcsap felettem, mint egy tetemen. ~Egyszerre
 64    1|             este elnyúlik az ugaron,~mint egy agyonhajszolt, véres
 65    1|          várta,~másik kacagva leste, mint egy ördög~s hosszú, ezüst
 66    1|         éjszakán~négy nehéz szekér. ~Mint ősrégi babona,~múltakról
 67    1|           könnye vér.~Az ég oly bús.~Mint a koldús~sírva, nyögve kér,~
 68    1|            ablakokból~bámulva nézik, mint egy új csudát. ~Egy nádkúp,
 69    1|               s horkanva nyargal el, mint tünemény. ~Alszik a törpe
 70    1|               olykor kitárja karját, mint a táltos,~csillognak inge
 71    1|             látta őt könnyezni még. ~Mint egy bus isten jár a zöld
 72    1|             mezőben,~döbbenve nézem, mint halad előttem,~és nem tudom,
 73    1|           emlékemet vesd el nevetve,~mint a vasút-jegyed elhajítod!~
 74    1|         reszketeg~s zokogni kezdett, mint egy kis gyerek.~ ~
 75    1|              el a felhőn vadul,~úgy, mint midőn még háborgott Hadúr. ~
 76    1|              sietve útra kél~és zúg, mint a köpű, mely nyüzsgő rajt
 77    1|              nyargalász. ~Egyszerre, mint ezüst-kigyó, lassan görög~
 78    1|              s hogy látta a paraszt, mint tett-vett csüggeteg,~az
 79    1|                          Budapest~Ó, mint imádlak, mint szeretlek~
 80    1|            Budapest~Ó, mint imádlak, mint szeretlek~csordult szivem
 81    1|              öreg~s nem jár itt más, mint legfölebb~néhány könyvtárőr,
 82    1|              több a nő,~ki összejő s mint holmi zsúrnál~ásit, kacag,
 83    1|           Triton. ~Itt fényes az éj, mint a nappal~s akár az éj, bűnös
 84    1|            égre lép~s halkan kigyúl, mint földi csillag,~a sok bioszkóp
 85    1|             tájon,~cseng a csengő, s mint egy álom~lép eléd sok ó
 86    1|         csöndbe foly egymásba által,~mint ó parfüm illatával~a konyhába
 87    1|          beszéde - hallga, hallga -,~mint zenélő óra hangja.~Az ősz
 88    1|          lesülyed fejem a kebelemre,~mint ottan az őszi virág, amely
 89    1|         homlokom. ~Olyan fehér vagy, mint a hósík,~     a végtelenbe
 90    1|        szivéhez.~Nézd a természetet, mint vál elmulásra,~minden egyes
 91    1|              Ha nem hajolsz, ledönt, mint vihar a tölgyet~s ravatalod
 92    1|              dőlve,~meredten alszom, mint fehér halott,~míg szikratengert
 93    1|       csillag. ~Bús éjszakáimon, már mint gyerek,~vágyó reménységgel
 94    1|        zörren ősi sarka,~én eltünök, mint gyenge szélfuvat. ~A ti
 95    1|          véletek,~a végtelen síkján, mint ifju, bősz mén. ~Aranyszilánkotokkal
 96    2|                                      Mint aki a sínek közé esett...~
 97    2|            aki a sínek közé esett...~Mint aki a sínek közé esett...~
 98    2|          ahogy nem látott sose még: ~Mint aki a sínek közé esett...~
 99    2|               mert messze mese lett,~mint aki a sínek közé esett: ~
100    2|             aki a sínek közé esett: ~Mint aki a sínek közé esett -~
101    2|              álmot, rémest, édeset: ~Mint aki a sínek közé esett.~ ~
102    2|              igaz, a szent,~bámulom, mint egy ismeretlent.~Gyónok
103    2|           lengve árván,~kis ágyamon, mint egy bús, barna bárkán,~ködös
104    2|            bámultam benne arcomat,~s mint víziárny lengett felém,~
105    2|      szilvafa alján~körötte most még mint tengermoraj zúg.~Óvjátok
106    2|        Óvjátok édesen az édes álmát,~mint álmát a szegény beteg gyereknek,~
107    2|            Azon a reggel~olyan volt, mint egy néma angyal.~ ~
108    2|            én is egy vagyok.~Ez más, mint otthon. Festékszag, padok,~
109    2|              merev tulipán. ~Ez más, mint otthon. Bús komédia,~lélekzet-visszafojtva,
110    2|            sok gyerek.~Amerre nézek, mint egy rengeteg,~kezek, kezek
111    2|            kezek és újra csak kezek.~Mint kócbabácskák a török bazárba,~
112    2|          bezárva,~az orruk, a fülük, mint az enyém,~s a feje is olyan
113    2|              égő-pirosat,~vérszínűt, mint a mérges alkonyat,~és akkor
114    2|             arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.~És el nem unnám,
115    2|      szoptasson ez a kegyetlen élet,~mint egy szelíd és lanyha anya-mell.~ ~
116    2|          pöttön lakatos,~az ács fia, mint Jézus, oly csodás,~pörölyt
117    2|            leszáll,~olyan a kertünk, mint a temető.~Szomorkodik a
118    2|             öltözködött.~Olyan volt, mint egy kis cukorbaba.~Fehér
119    2|       csöndes sirásom benne elmerül,~mint holt madár a tenger fenekén,~
120    2|         letűnt fény,~de már nem úgy, mint hajdanán,~mert ő ütötte
121    2|         szellem-szaván dalol, dalol,~mint hogyha egy halk, bánatos
122    2|             régi óra egyre jár csak,~mint egy tipegő nénike,~köröttem
123    2|             furcsa, halvány -~olyan, mint egy arcél. Oly hallgatag,~
124    2|             lázba,~csókokra nyújtva, mint egy kis bibornok.~ ~
125    2|              egyre,~és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre,~mert
126    2|           semmiségbe hervadt vissza, mint ő.~Kopog-kopog a rossz,
127    2|              valcer,~és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.~ ~
128    2|        városerdőn,~vagy revolverrel, mint sok más nagyember.~Akkor
129    2|          mikor Pesten iskolába járt,~mint tépte a rózsákat és a lányt.~
130    2|       macskabajsza szúrdos~és tarka, mint egy rút törökbazár.~Csupa
131    2|           élt egy édes-édes rokonom,~mint a mesében, és az arca arcom,~
132    2|         Olyan régimódi.~A nyakkendő, mint vékony tintacsorgás.~Fáradt
133    2|        mindíg nyugodt, mindíg komor,~mint a halottak tiszta képe,~
134    2|              a halottak tiszta képe,~mint egy szobor. ~Tipegve járkálunk
135    2|         porladoz, alant. ~Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,~vékony
136    2|             imámban,~anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt. ~Fáradt
137    2|             és táncolok,~látszom én, mint sok dolog.~Látszom fénybe
138    2|         vérbe és a sárba~dolgoztunk, mint a hentesek,~s a kövér béka
139    2|           vérzik (ez a gyenge száj),~mint vérpiros narancs, és fáj
140    2|           Kisvárosi arany-vasárnap. ~Mint déli álmok, délibábok,~úgy
141    2|               vidéki Isten -~úgy ül, mint egy pipere-boltba. ~Ők nevetnek,
142    2|        halavány.~A trombiták estente mint a szörnyek~egy vörös korcsma-ablakból
143    2|                        A napraforgó, mint az őrült~A napraforgó, mint
144    2|          mint az őrült~A napraforgó, mint az őrült~röpül a pusztán
145    2|       kedvesére,~ki részeg, s izzik, mint a réz.~Aztán eszelősen,
146    2|              pezsgett a poros utcán,~mint az aranybor,~s egyszerre
147    2|           mellett a szobában ettünk,~mint temetésre, kongott a harangszó,~
148    2|      Titokzatosan bámultak szemembe,~mint rongyba burkolt, ázott koldusok.~ ~
149    2|          karácsony~Egy nagy csillag, mint aranyalma~érett és súlyos
150    2|              cipőm, az aszfalt.~Most mint a léggömb, szállani szeretnék.~
151    2|             tó,~tündéri tó! Az ég is mint a tó,~kék habja oly sejtelmesen
152    2|           rikitók,~kucsmásak, fázók, mint az eszkimók,~és síp fütyöl
153    2|             lámpákat, zengő tüzeket,~mint kisfiú, ki néma kedvtelésből~
154    2|                  Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,~Ilyenkor a szobánk,
155    2|          sziget,~Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,~körötte a hideg
156    2|         sziget,~körötte a hideg lég, mint a tenger.~Kis kucsmáinkon
157    2|              beszélget véle hosszan,~mint egy komoly arab.~ ~
158    2|              közt kis ingben, némán,~mint hajnali gyöngyvirágok között.~ ~
159    2|           busong - fakulva s árván -~mint holt leányé, a koporsópárnán. ~
160    2|           hulldogál,~s a szíve, jaj, mint megrepedt pohár -~gyémántpohár -
161    2|              vert, vert, de nem úgy, mint otthon,~dalolt, dalolt.~
162    2|       Kiáltani akartam és lerogytam,~mint egy hívő.~Karom kitártam,
163    2|          mely mostan is egész olyan,~mint amikor aludt rajta egy régi,
164    2|   régen-halottak ültek,~úgy állanak, mint egykoron.~ ~
165    2|             Most oly sötét a házunk, mint a rab-lak,~és fekete és
166    2|          olyan olcsó.~A zongoránk is mint bezárt koporsó. ~Csak nézem
167    2|          maradok s toporgok vivódva,~mint a rabok a börtön udvarán.~ ~
168    2|              a fény~és ferdül a nap, mint a hold karéja.~Ha kettőt
169    2|           délután,~és úgy jövök meg, mint egy temetésrül,~talpig fekete
170    2|        Keresve egymást sírva jártak,~mint a kisértetek, az árnyak,~
171    2|            hajókon~olyan nehéz lett, mint az ólom. ~A liget: ~És délután
172    2|           rét: ~A lég is megfeszült, mint egy üvegfal,~és födve voltunk
173    2|             égbe,~és összeszorulunk, mint a csigák,~és alkonyórán,
174    2|         folyosón.~És félti szájamat, mint egy sebet,~és csendben eltol,
175    2|        sunnyogó, huncut, igénytelen,~mint lassu cica, hogyha egerész.~
176    2|              úgy két dombos melleim,~mint temetőben a sírhalmokat,~
177    2|         borzongva hívok újra vissza,~mint halvány lángnál bomló spiritiszta~
178    2|         idegem megint feléje nyúl,~s mint beteget, elönt az esti láz. ~
179    2|        hogyha láttad volna egykoron,~mint mostan én az arcodon.~Igen,
180    2|        melyet adott,~és ráncos lett, mint egy vénasszony arca,~halott,
181    2|            mindnyájunk anyja,~és nem mint én, ki tőle idegen,~ki férfi-fővel
182    2|         tojásdad tested a kereveten,~mint egy gömbölyű, forró, eleven~
183    2|            folyik a fénye arcainkra,~mint beteges, halványzöldszínü
184    2|         bámulva nézi önmagát az ősz,~mint egy kisérteties, mély tükörbe. ~
185    2|      megkérem őket,~pajkos kacajjal, mint egy könnyü tündér,~hogy
186    2|          bánatoktól,~oly édes és jó, mint a tiszta bor.~Ó, én tudom,
187    2|            érintve szádat -~és mély, mint a halál, a jaj s a bánat. ~
188    3|                     lássak ragyogva, mint még sohasem,~          mutass
189    3|             vihar~És néha vágtatunk, mint őrült tengerészek,~recseg-ropog
190    3|               csak nyargalunk vadul, mint bomlott tengerészek. ~Sötét
191    3|       habzsoljuk az otromba diadalt,~mint részeg matróz a nehéz rumot.~ ~
192    3|          űznek, krampusz ránk röhög.~Mint a fegyencek járunk szédelegve~
193    3|              és a szélben,~          mint tántorgó és ájult szívbajos,~
194    3|                ott ugrik a véletlen, mint a nyúl,~és kavarognak a
195    3|          szinek veszetten,~          mint álmainkba, határtalanul.~
196    3|        sziszegi és megyünk tovább,~s mint a gyerek, akit véresre vertek,~
197    4|           Méz~A fájdalmam oly érett, mint a méz már,~és bölcs és mély
198    4|              méz, mennyei ital,~több mint a föld tünő virágival,~ambrózia,
199    4|             haja~oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.~ ~
200    4|            rogyva ordít társtalan: -~mint ahogy én utálom önmagam!~ ~
201    4|       elmaradt a kedves társaságból,~mint egy bohém és vidámszivű
202    4|              reátok?~Csak fekszetek, mint alvó gyermekek,~sötét ruhátok
203    4|       körüldalolnak,~én megsiratlak, mint egy rég-halottat. ~Kezembe
204    4|         messze tőlem~száműzve élnek, mint vad csillagok,~és néha hallanak
205    4|          sírok,~hogy magukba járnak,~mint a kóbor árnyak,~társtalan.~
206    4|           Mennyi ember, mennyi élet,~mint a szobrok és a képek,~merevek.~
207    4|              Forró szíveik, a hívek,~mint rohanó óramívek,~pergenek.~
208    4|              isznak,~hangjukat, mely mint a visszhang,~alvó nyoszolyájukat. ~
209    4|              és hír nő.~S messze már mint álom, a ködön keresztül,~
210    4|           trónolt a kevély kaszírnő,~mint Egyiptom álma, holt hercegkisasszony,~
211    4|             nem hold,~és bolyongtam, mint egy bujdosó királyfi,~bujdosó
212    4|       ballagtak hangos éji züllők,~s mint a vízi árnyak, himbálóztak
213    4|            nehéz gyászpompa. ~S néha mint a felhők s néha mint a hollók,~
214    4|            néha mint a felhők s néha mint a hollók,~hollók, éji hollók,
215    4|          emlék. Kedves és kegyetlen,~mint a bús pokoltűz, mint a hűs
216    4|      kegyetlen,~mint a bús pokoltűz, mint a hűs pokol-fagy.~Álmon
217    4|         voltam, lengő, lepke-könnyű,~mint ki életét is sírva elhajítja.~
218    4|            éjben,~csak nézlek egyre, mint a múltba rég,~akkor megértem
219    4|        eltűnő dallama.~Te hallgatod, mint bölcsőnél virasztó,~merengve,
220    4|            az ismeretlen sírhalomra,~mint hogyha anyám sírja volna. ~
221    4|        dőzsölök, henyélek,~          mint a komoly, vidám keletiek. ~
222    4|             reám. ~Indul a könyvtár, mint egy büszke gálya,~a padló
223    4|          virágok mezei kékbe járnak,~mint az alföldi kislányok vasárnap,~
224    4|              lebeg riadt tekintetem,~mint a viharban turkáló sirály.~
225    4|          malaszttal,~          légy, mint az élet cifra tánca künt,~          
226    4|           bánatában~          az ősz mint érett aranyalma csüng.~ ~
227    4|         kétes, kancsal lángja bolyg,~mint őszutói, sápadt, lomha hold.~
228    4|             lágy eső vígan pörög le,~mint fiatal, szelíd leányok~titkos
229    4|              halottak~Úgy fekszenek, mint a nehéz kövek~     virágok
230    4|                        Ég a rivalda, mint az üstökös. ~Egyszerre csend
231    4|             ó jaj,~és vékonyan járt, mint a sóhaj -~ó jaj,~a koldus
232    4|          szent tizenöt évét -~ó jaj,~mint a becukrozott halál. ~És
233    4|           máglyán, lángoló sebekkel,~mint pestises szent, úgy esett
234    4|                                      Mint a beteg gyerek~Mint a beteg
235    4|                  Mint a beteg gyerek~Mint a beteg gyerek, ki lázas,
236    4|              Ősszel úgy megyek majd, mint a koldus.~A fejemen csörgő
237    4|        szemembe bú lesz.~Úgy megyek, mint legkisebb cseléded,~és esőbe
238    4|           földgolyón.~Úgy járok itt, mint az eltévedett,~sorsom szemétdombján
239    4|            cepelem émelygő testemet,~mint szabadult rab régi szégyenét?~
240    4|            arannyal,~és olyan lenne, mint egy cukros angyal,~aranyruhájú
241    4|             búgna édes-lanyha teste,~mint egy nemes és ódon hegedű.~
242    4|         körül,~s a kandalló mellett, mint puha macskát~huncut mosollyal,
243    4|            olyan lenne fáradt ajaka,~mint szirupédes, barna malaga,~
244    4|              barna malaga,~és karja, mint egy kóbor villanás,~és dereka,
245    4|           kóbor villanás,~és dereka, mint egy meleg kalács,~és hangja
246    4|          álmos, bágyadt rezdülettel,~mint enyhe fürdő és mint a meleg
247    4|     rezdülettel,~mint enyhe fürdő és mint a meleg tej.~S lefesteném
248    4|              sziven talált.~Akarlak, mint egy hősi-hősi véget,~s akarlak,
249    4|          hősi-hősi véget,~s akarlak, mint az élet a halált.~Hisz szívem
250    4|           halált szeretné,~s szemem, mint bandzsal középkori szenté,~
251    4|        hangja elzeng,~és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.~ ~
252    4|      zengenek. ~Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,~vágtatnak az
253    4|          olyan-olyan szegény vagyok,~mint kisded első fürdetőjén,~          
254    4|             fürdetőjén,~          és mint a teknőn a halott. ~De tart
255    5|         integettem őneki,~és átölelt mint unokáját,~s mikor a fák,
256    5|             gödörben~olyan vén volt, mint az idő,~a hangja távoli
257    5|            merengő,~és lelke, lelke, mint az erdő,~sötét rémekkel
258    5|              a fárul~s nótázik, sír, mint a bolond. ~Máskor meg nyárias
259    5|            aranylott,~úgy ragyogott, mint semmi más. ~A kincse, kincse
260    6|            parázs. ~A föld oly néma, mint a sír~s a rongyos masiniszta
261    6|             ki járkált itt az éjjel?~Mint egy átváltozó müvész,~mint
262    6|           Mint egy átváltozó müvész,~mint egy fehér festőmüvész,~mint
263    6|          mint egy fehér festőmüvész,~mint orfeumi csepürágó,~ki szappanhabbal
264    6|             marabut, hermelint,~most mint nyolcsarku csillag ég,~most
265    6|           cukrozza kényeként~a sárt, mint cukrászsüteményt,~hideg,
266    6|        fehérben, aranyban,~úgy állt, mint lakodalmi torta.~
267    7|           néztek,~s úgy állt a szív, mint liliomos oltár.~Az emberek
268    7|       prédikáló bölcs volt,~szobája, mint az agg papok szobája,~a
269    7|             mély a bánat,~örök-igaz,~mint a hegyek és mint az árnyak. ~
270    7|          örök-igaz,~mint a hegyek és mint az árnyak. ~A rózsa váltja
271    7|             Józan leszek, rikkantok, mint a részeg.~Sötétbe járok.
272    7|              és bár merő~súlyos-bús, mint te, szent erő, ~és hallgatag
273    7|            roskadtan a jövőbe néz,~s mint a tavasz, sötét, nehéz.~ ~
274    7|             idegem és a múltam,~     mint holdfényben a zongorahúr. ~
275    7|              Messze rémlett, messze, mint egy álom,~üvegablakon, diákszobákon~     
276    7|        néztem, amíg továbbvágtatott,~mint aszfalton, délben a vakember~     
277    7|         unottan lomha testem,~     s mint vadállatot, úgy etetem.~
278    7|              áhitom~s átzúgok rajta, mint~a vasuti hidon,~mint mély
279    7|          rajta, mint~a vasuti hidon,~mint mély vizek felett,~hogy
280    7|            Lehet, hogy szörnyü lesz,~mint puskadurranás,~fülembe lárma
281    7|             e zaj~s előre reszketek,~mint vad szcéna előtt~színházban
282    7|        Rövidre nyírnám a hajad,~     mint egy vezeklő zárdaszűznek,~
283    7|       magadba fordulj~és úgy feküdj, mint egy halott. ~Akkor borulnék
284    7|            csendben susognak hozzám, mint a sír.~Oly egyszerűen, gazdagon,
285    7|            félve rejtem el a titkuk,~mint átkomat és örök bánatom.~ ~
286    7|         Skála~Őszi éjjel~a nők ágya,~mint a vér. ~Vágynak ők is,~árva
287    7|             hova ment? ~Porlad ő is,~mint a szivük~odalent. ~Hervadt
288    7|               Őszi éjjel~a nők ágya,~mint a vér. ~ ~
289    7|        idézni~soha már. ~Aki vén, az mint az ősz fáj,~mint a hervatag,
290    7|             vén, az mint az ősz fáj,~mint a hervatag, esős táj~s a
291    7|            keresni,~csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel,~vagy
292    7|           kávéház égboltja szürke,~s mint egy kialudt égitest,~úgy
293    7|           ötödik emeletre. ~Görnyed, mint egy tehervivő,~baljós szeme
294    7|              bután födi a föld el,~s mint antik húgaid, repedt tükörrel~
295    7|             azt tudom, hogy jó volt, mint a tűzláng,~mely téli fagykor
296    7|           olcsó napernyő,~a másikon, mint síró, árva démon -~ki nem
297    7|           Csak esni, bukni, hullani,~mint hogyha fájna valami. ~Elhagyni
298    7|          sárga bútorom,~csatangolni, mint egykoron. ~Lakástalan és
299    7|     közönyösen. ~Sűrű esőben állani,~mint a kopár fa ágai. ~Csak fázni
300    7|         fázni egész éjszaka~és ázni, mint egy árva fa.~ ~
301    7|         Isten karjaiba szálltam én, ~mint egykor anyám köténye alá,~
302    7|             árnyakat borítsz fölébe,~mint a kemény halál. ~Hiába bújok
303    7|        csókolódzom és dülök a sírba,~mint bátor, büszke hős.~ ~
304    7|            édesem a játékháborúnkra,~mint villogott kardunk és porzott
305    7|             száz angyal fogja össze,~mint röpködő lepkét, kacagjon
306    7|           meleg ruháiban~oly vastag, mint egy eszkimó. ~Kunyhóban
307    7|          szakállas urak ti,~olyanok, mint az öregistent festik,~vén
308    7|           éljünk, csöndesen megérve,~mint fán az alma, mezőn a kalászok,~
309    7|           reá tekintsek,~úgy néztem, mint egy árva kincset.~Egész
310    8|          kincset, a régit, a padlón,~mint lázbeteg, aki föleszmél,~
311    8|         beteg szív,~és úgy követlek, mint sötét detektív,~a pesti
312    8|               az oly hűs és komorló,~mint a koporsó. ~Az arcodon is
313    8|           buzdítasz, halálra intesz,~mint ama hitves, ~ki kőbe vésve
314    8|              palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom,~és a beléndeken
315    8|       odanyujtom, hogy vizsgáld meg, mint szoktad,~ütőerem. ~Oly jó
316    8|              árván,~fölötte az átok, mint fekete szivárvány,~gyászt
317    8|      meggyötört~szív és e mellkosár,~mint egy veled a rög s a föld. ~
318    8|                                      Mint~Mint a beteg, ki néha visszagondol~     
319    8|                                 Mint~Mint a beteg, ki néha visszagondol~     
320    8|          életemnek régi-régi társát,~mint a beteg, ki forró és fanyar ~
321    8|       mellemet, oly édesen tép,~     mint bús gyerekkorom emlékei,~
322    8|             és a kezem~oly vértelen,~mint egy beteg leány keze. ~És
323    8|           csendbe, lassu árban,~     mint bús mezőkre a halk permeteg. ~
324    8|              húzva éjsötét kedélyem,~mint zord csuháját a bús szerzetes.~ ~
325    8|            így fogunk megállni,~     mint ez a kőben szenvedő alak.~
326    8|          térdére hull a szépség,~s ő mint hatalmas aranykoszorút,~
327    8|           százszorta szörnyebb,~     mint a mesébe, néma és meredt,~
328    8|       elhagytalak.~Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,~     éhes,
329    8|          hagyta rám?~Úgy vesz körül, mint néma ház~s már ki se nézek
330    8|             amelybe lassan átfolyok,~mint este, ha bezárkozunk~és
331    8|            itten most az ágyon,~     mint egy rossz, összekötött ördög.~
332    8|            ágyát -~hajnalban az ágy, mint egy pihenő sír. -~És néha
333    8|             keltem magam ellen,~     mint egy cudar haramia. ~Most
334    8|             holt gallyon, oly búsan, mint az árva~     halott mellén
335    8|     átkozódva búsan tovaballag,~     mint a középkori lándzsás vitézek.~ ~
336    8|             egy vak szobában sírtam, mint a gyermek.~Nap sem sütött
337    8|           szemük kiszáradott,~kezük, mint a kardpenge oly~éles, határozott,
338    8|              rövidlátó szemével,~úgy mint a kertje földjén~szemüvegét
339    8|            se hat a tűzön-poklon át,~mint gyönge csecsemőé, kit megölnek,~
340    8|          csecsemőé, kit megölnek,~és mint a szűzé, akit meggyaláznak~
341    8|         ahova hazatérjek,~ténfergek, mint a kísértet~éjszaka. ~Süt
342    9|            időben, úgy van fölöttem, mint az ég. ~Húsz éves voltam
343    9|            időben, úgy van fölöttem, mint az ég.~ ~
344    9|                       Már elmondtam, mint kezdtem el~Már elmondtam,
345    9|            kezdtem el~Már elmondtam, mint kezdtem el,~most elmondom,
346    9|           kezdtem el,~most elmondom, mint vesztem el. ~Kupámba még
347    9|            költ,~dalolj szivem most, mint a föld.~ ~
348    9|             meggyszósz volt, édesen,~mint valaha, hat éve." ~Az esemény...
349    9|           öreganyám,~kishúgom, bár - mint hajdanán -~én is a régi
350    9|          Mert vén Szabadka, áldalak,~mint hosszú, bús évek alatt~hittem
351    9|          pesti gyors~hogy vágtat el, mint messzi sors,~új és új állomásra.~ ~
352    9|            símul szívünk láza mellé,~mint hogyha benne most is hullám
353    9|           fák.~Zsongítanak, altatva, mint a mák,~és jönnek újra, rémszerűn,
354    9|           fejem fölött, fejem alatt,~mint bűvös, ifjú csemeték,~mint
355    9|           mint bűvös, ifjú csemeték,~mint agg, szakállas remeték~mindig
356    9|             érthetetlenül~lesnek ki, mint a szem s a fül.~A fák. ~
357    9|            álmaikból a bús lombokat,~mint villany és hő meddő óceánba,~
358    9|         életet bámulta folyton,~     mint egy menyasszony, mindig-ifjan,~
359    9|              utcán remegőn~járkálok, mint a temetőn.~Ó élet! sár!
360    9|            mert azt hittük, az élet, mint a tenger,~bejárhatatlan,
361    9|             lelkem oly kihalt, üres,~mint éjjel a tükör. ~Holtan világít
362    9|          leülni még szabad tán,~csak mint a koldusnak, aki pihen a
363    9|              langyos, esti kávét,~és mint hívő keresztény, elmondanék
364    9|           éhesek, lovagjai az éjnek,~mint boldog gyilkosok, mint gyilkosok
365    9|               mint boldog gyilkosok, mint gyilkosok oly ifjan. ~Mert
366    9|  Dohány-utcán rosszarcú szeretőkkel,~mint rózsaszínü rózsák, lassan
367    9|   Tantalusnak.~Árvábban ballagok ki, mint az az éji árús,~ki bádogbékát
368    9|         Mindig ördög-keményre ver,~s mint dactól égő angyalok,~erős
369    9|              teremtő, bús erő,~jobb, mint a jó, igaz-verő,~ős, bibliai,
370    9|       csillag-milliók.~Itt kívül is, mint ott benn, a titok. ~Közelbe
371    9|             mendegél.~Olyan az arca, mint az a tükör,~amelybe egyszer
372    9|              s közöttük én, remegve, mint gyerek.~Most ifjúság maszkjába
373    9|         nyári rónán,~nem oly boldog,~mint én,~ki lassan~ringok a versem
374    9|             hideg,~s a tested olyan, mint a nyári tenger. ~Mondd,
375    9|              vannak szívünkbe zárva,~mint a szekrénybe fájó, ócska
376    9|             áll a kép az éjszakában,~mint üres és furcsa szinpad,
377    9|             kigyúltan~égett a szesz, mint baljós, lila láng.~Vásott
378    9|               Gangesz sem oly szent, mint a Duna tája,~hol él a régi,
379    9|              Úgy nézem a te arcodat, mint egy ős-régi rúnát~Úgy nézem
380    9|              Úgy nézem a te arcodat, mint egy ős-régi rúnát,~ó ismeretlen
381    9|             hág a nap,~üvöltenek, és mint megannyi torzkép,~az ember-arcok
382    9|             a mélybe vesznek.~Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak~
383    9|            Fáraói. ~Én is szolgálok, mint a többi árva,~a láznak és
384    9|        csörgetve a kezében,~s olyan, mint egy ember, mint egy utas.~ ~
385    9|             s olyan, mint egy ember, mint egy utas.~ ~
386    9|              bámulom,~a szájam, mely mint a gödör,~mély és sötét,
387    9|            unatkozom, hogy mégse jő,~mint mikor késik a vonat~és csöpörög
388    9|             tenyész,~csak rárogyott,~mint a penész,~vagy mint hinár~
389    9|       rárogyott,~mint a penész,~vagy mint hinár~beteg tavon,~csúf,
390    9|             boldogan,~oly reszketőn,~mint babonás~toronytetőn~a nyavalyás.~
391    9|             palánk,~úgy leng a hold,~mint lámpaláng,~s oly keserű,~
392    9|           sanda fény,~rozsdás salak,~mint az, aki~sírból kikél,~bolyongani~
393    9|               holt éjszakát~bedöngi, mint~a tűzharang,~mond tompa
394    9|       könnyel élünk,~úgy hasson rád, mint egy ódon fametszet.~A háború
395    9|             az ár és nőtt az átok,~s mint járvány-cédulák halotti
396    9|         holmi.~Nem nagyszerű hullás, mint egykoron,~csak por és por
397    9|          fütyürésztem,~búsan-vigan. ~Mint a hold-udvar őszi éjen,~
398    9|            úgy ültem a budai házban,~mint aki fél. ~Eszem azon járt,
399    9|              istenem. ~Én láttam őt, mint apró-cseprő,~söpör-söpör,
400    9|         álmoktól komoly-ízü, furcsa,~mint a bor és tej. ~Mert az életé
401    9|               nem tudva, mért futok, mint a veszett eb~a híg csatakban. ~     
402    9|            tette és ringatta lágyan,~mint a tulajdon, édes gyermekét. ~
403    9|    Szüntelenül dajkáltam ezt a szót,~mint a bolond. Jártam le-föl
404    9|      hánykolódtak s nem pihentek el,~mint máskor, amikor leszállt
405    9|         feltekintett, egyszerűen,~és mint ki látta, amiről beszél,~
406    9|      annyi-annyi sors,~s én egyedül, mint árva remete.~Ki értené,
407    9|     megérteni. ~Bódulva, fulladozva, mint iszákos~korcsmába tér, játékosboltba
408    9|            sarokban~lassan megindul, mint az elefánt. ~Mért sírsz
409    9|             velem,~és félrefordulsz, mint aki csalódott,~vén bölcsességgel,
410    9|              látva, hogy magad vagy,~mint az apád, aki nem óriás,~
411    9|              a láthatatlan Úrral,~ki mint egyenlő néz szemedbe most,~
412    9|           egyenlő néz szemedbe most,~mint egy emberre, mint akárki
413    9|              most,~mint egy emberre, mint akárki másra. ~Így ér a
414    9|          rosszat is~úgy elfogadnánk, mint ami mienk,~csak megmaradna
415    9|              földben,~oly csöndesen, mint nyolcvanéves aggok,~és oly
416    9|        neveltem,~s úgy láttam őt is, mint örök hegyet,~vagy a napot,
417    9|             torkomban a kacajt,~mely mint repedt harang, sikoltani~
418    9|             oly bölcs lesz a mosoly,~mint a sírás. ~     Egy percre
419    9|    visszadőlt,~tűrő, öreg mosollyal, mint ki tudja,~hogy elrohan az
420    9|             bíztatóan-hűs a homloka,~mint kályha, hogyha végre hűlni
421    9|            az ér-megpattanásig,~csak mint a vérem és a gyermekem,~
422    9|          indián-zaj bús hahója reng?~Mint egy kaszárnya, vagy egy
423    9|             áldott, régi csend,~mely mint egy messzi jaj,~álmomba
424    9|             az ág, s még mozgok itt,~mint szélben a fa lombja. ~Kövér,
425    9|          örökre~elrohanó emlék, vagy mint a futó fiatalság.~Erre szelídebben
426    9|         fénnyel ragyogott az időben,~mint matuzsálemi agg, a mulás
427    9|               mely úgy komorult rám,~mint az az égbetörő, roppant
428   10|              csomagold be,~ami több, mint játék, szerelem, több, mint~
429   10|          mint játék, szerelem, több, mint~élet is, a kincseim csomagold
430   10|           reszketett úgy~sáranyagod, mint most~az ő kezében,~ki megteremt
431   10|             büszkén s alázatosan is,~mint aki megszületett és aki
432   10|              Ugy elhagyod élményeid, mint kiolvasott~újságaid a gyorsvonatok
433   10|               amit csak megérintett,~mint azt a siralmas bádogdobozt,
434   10|              életem hideg~vigyorral, mint zsugorit az arany.~De megvesztem
435   10|            mi széthull~s romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.~ ~
436   10|            lassan~leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,~kik másfelé
437   10|      telefondrótok közt, a sötétben,~mint a mennyország,~mint gyermekkorom
438   10|        sötétben,~mint a mennyország,~mint gyermekkorom kis betlehemje,~
439   10|         gyermekkorom kis betlehemje,~mint az ismeretlen szerelem~elveszett
440   10|           úgy nézek erre az ablakra,~mint egy kutya,~s ha fölmennék,
441   10|           oly közel voltatok hozzám,~mint senki más,~s szeretlek is
442   10|              benneteket. ~Zavarosak, mint én,~termékenyek, mint én,~
443   10|     Zavarosak, mint én,~termékenyek, mint én,~zavaros források, melyekből
444   10|             kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,~fölkacagok
445   10|       találka helyére,~sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.~Mégis
446   10|          volt ott. Égni, egyedül is,~mint eleven fáklya. Ott valami
447   10|         Otthon~sír. Nevetése zavart, mint a szegény~lányok, kik félnek,
448   10|      félrelökték.~Harminchárom éves. Mint Krisztus~abban az időben,
449   10|              úgy táncol hátra-előre,~mint emlék, útravaló, el-nem-múló
450   10|            és túl a bolond időn áll, mint az örökkévalóság.~ ~
451   10|          mikor odaértél a helyemhez,~mint egy kertésznő,~leejtetted
452   10|        éjszaka zárt ablakaim mögött,~mint lőporos tornyok vidám robbanását?~
453   10|           magasból és úgy közeledve,~mint a repülő, ki~már hull lefelé
454   10|            nékik kiabálva,~hajrázva, mint egy gimnazista:~"Lásd, téged
455   10|    Ugráljak-e cirkuszi célkarikákon,~mint a bohóc?~Pénzt adjak?~Muzsikáljak?~
456   10|              Rettenetesebbnek lenni, mint az élet.~Kikacagni azt,
457   10|            díszlet, micsoda színház.~Mint egy operaház csilláros mennyezetje.~
458   10|            él,~mos rá, vasal és főz, mint nekünk azelőtt,~kedves és
459   10|      Eltévedni éjszaka a sivatagban,~mint a mesében. Menni a sűrű
460   10|               étlen és szomjan,~csak mint kósza vándor, ismeretlen
461   10|     szeretettel~gyönyörködve bennem, mint egy kutyában.~ ~
462   10|                                Költő~Mint a mozdonyvezető,~ki szemével
463   10|             beszélnem,~oly őszintén, mint enmagamhoz a sötét szobában,~
464   10|         hanem maradjon meg,~nem úgy, mint a festmény, melyet képíró
465   10|             odaértem,~hónapok múlva, mint egy légyottra a jövőben,~
466   10|            segített.~Akkor daloltam, mint az eső-bűvölő pap,~aki az
467   10|          múlik el, hogyha beszéljük,~mint ütőereink gyors kopogása,
468   10|        szemünkkel, akkép tűnik tova, mint az~emlékeink az élet ütemére.~
469   10|              prédikálok én tinektek,~mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.~
470   10|          állanak, időtől koszorúzva,~mint a csodák, mint akik háborúból
471   10|           koszorúzva,~mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,~egyenesen,
472   10|         háborúból jönnek,~egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre
473   10|                     Bekötött szemmel~Mint akinek bekötötték szemét~
474   10| fekete-retkeknek szomorú kis dombja,~mint valami sírdomb,~s fölötte
475   10|            paprika,~paprika-füzérek, mint a vörös orrok,~fokhagyma-gerezdek,
476   10|        nevetéssel:~"alma és ibolya".~Mint mikor a költő véletlen szavait~
477   10|         vízben,~fényes nyilallással,~mint a halak,~majd a fáradtságtól
478   10|            Minden nap újra csalódom,~mint mindenki.~Tíz órakor unottan
479   10|             befejeződik? S a közepe, mint a semmi.~ ~
480   10|           egy szóba, egy kézbe, úgy, mint látom és érzem,~s fölsorakoztatni
481   10|           melyeket ölükbe fektettek, mint beteg csecsemőket,~s munkásujjaikból
482   10|             tán, számmal a nyakában,~mint többszörös rablógyilkost,
483   10|       többszörös rablógyilkost, vagy mint enyheszívű sikkasztót,~goromba
484   10|             tépik szájáról a csókot, mint korai, fanyar vadcseresznyét.~
485   10|          csapzott hajjal, elszántan, mint valami táborozó hadsereg,~
486   10|          Kimenős, beteg pincér pihen mint vendég, vörösabroszos asztal
487   10|               az olyan régi énnekem,~mint Nagy Sándor, vagy Xerxes
488   10|              el soha,~és messze van,~mint Nagy Sándor, vagy Xerxes
489   10|        pogányul~mégis hogy nevetnek.~Mint mindent túlélő,~komisz aggastyánok,~
490   10|            meghalok, a semmi leszek,~mint annak előtte, hogy~e földre
491   10|        egészen lesoványodott,~s áll, mint egy vézna, apostoli szónok~
492   10|         Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~sírva szeretlek.~ ~
493   10|             hajam, lobogva vágtatok,~mint eleven fáklya,~rézkampóval
494   10|              s mért állasz az utcán, mint egy számológép~porlepte
495   10|         szemüveggel, vonva a vállad,~mint kit egy ásítás langyos unalma~
496   10|                               Elégia~Mint zenekarokban a klarinétok
497   10|             kik fényes selyemingben,~mint gyors, tétova lángok lobognak
498   10|      halaványon, hegesedő reménnyel.~Mint zenekarokban a klarinétok
499   10|               Nyírfa ~- Héjam fehér, mint a papír.~Megbabonázza azt,
500   10|              Úgy reszketek és sírok, mint egy árva.~S minden széllel