Rész
1 1| árnyin át,~ amíg bezárom csendesen az ajtóm,~a lámpafény dobálja
2 1| ezüst köd szálldogál. ~S én csendesen zokogni kezdek,~szorítgatom
3 1| sarokban~láztól pihegve, csendesen,~szemem lehúnyva haldokoltam. ~
4 1| a halált. ~És elzokogta csendesen szegényke,~min halt meg
5 1| az éjjel.~A kert alélva, csendesen susog,~ébrednek a virágok
6 1| sohajtó.~Olyakor kinyílik csendesen az ajtó,~s ezüst tálcán
7 2| táj fölé. ~Kis ujjaimmal csendesen doboltam~a lágyan összeizzadt
8 4| isten veled - búcsúzzunk csendesen, -~szegény karom - szegény
9 4| vizében,~hullámos vizében csendesen fürödtem.~ ~
10 4| szemem,~csak símogasd a főmet csendesen.~Én sem mesélem el neked,
11 4| nem tudta a nevét. ~Csak csendesen vállamra hajlott.~Sohase
12 4| inteni. ~Vagy itt az ágyban. Csendesen.~ A szoba még setét.~
13 4| tip-top - szelíden, csendesen.~S ha éjjel bántanak a rablók,~
14 5| messze tornyok~intettek csendesen nekünk,~bojtorján, nyár-,
15 6| arannyal rakva vastagon. ~Megy csendesen, megy hangtalan~sok millió
16 7| hátrakötném a karod,~ hogy csendesen magadba fordulj~és úgy feküdj,
17 7| Ülnek-ülnek~az ágyaknál~csendesen, ~gondolkoznak~régi, rút~
18 7| felette el.~Hallgatja ő is csendesen.~Ő sem, ő sem feledte el. ~
19 13| szemembe,~és biztatgattak csendesen merengve: ~"Véres játéka
20 13| víg pocakkal pelyhes ágyon~csendesen, bölcsen mosolygunk. ~A
21 13| bűvös kehely,~az éj virága csendesen lehervad,~mint egy sötét,
22 13| egy rút éjen~síromhoz érve csendesen~az éjszakába leesem. ~1908 ~ ~
23 13| ablakának árnyán?~Félig csendesen merengő~éjszemű szelíd istennő,~
24 13| halhatatlan.~Hogy elsirassam csendesen~a zokogó szeptemberi esőt~
25 13| fejemre ez éjféli órán. ~Mondd csendesen susogva: akarom.~Miért kötődsz
26 13| üget.~Terhes fejem lehajtom csendesen,~s imára szorítom görcsös
27 13| házmester úrtól.~És este csendesen imádkozott~a láthatatlanhoz,
28 13| senkise.~Ki szólott hozzá csendesen: ki vagy?~Ki kérdte tőle,
29 13| csak koldus görbed ilyen csendesen.~Szobrok között síró szobor
30 14| szemem,~Csókolj meg szép csendesen! ~A kakukkórát, ha lelkem~
31 14| lelkem~Elhagyott, állítsd meg csendesen~ És ne sírj, leány.~
32 14| Altatódal~Csendesen borulsz anyádra,~Kis szived
33 14| alkonyat! ~Átfogsz karoddal csendesen~Lecsókolod égő szemem~Éjszínű
34 14| dől a bús maga,~eloltja csendesen a lámpát,~s rádől sötétlő
35 14| csudán,~szép vagy, ha a hold csendesen mereng fenn,~s hű csókja
36 14| koporsó. ~* ~Vár a levélre, csendesen mereng ő,~nem alszik a forró
37 14| éjjel meddő némaságán~vitt csendesen ez ismeretlen asszony,~s
38 14| csókolt ajkaimra,~befogva csendesen húnyó szemem. ~1905 ~ ~
|