Rész

 1    1|               rám se néznek,~hajszolja őket a tüzes robot,~s azt mondja
 2    1|           átkozott, majd hogy tekintem~őket, kik aztán is csak itt maradnak,~
 3    1|              vannak - úgy, mint hagyta őket -~     a rizsporok, körömkefék. ~
 4    2|               meg ne tudja és ne lássa őket,~ne lássa fényük és ne hallja
 5    2|                a messze éjen.~És nézem őket és siratom őket~az éjjeli,
 6    2|               És nézem őket és siratom őket~az éjjeli, makrancos zendülőket.~
 7    2|          mennek. ~Az Istenük már várja őket~szagosan és aranyba fogva -~
 8    2|           szélbe leng a gáz.~Úgy látom őket. Szájuk fázva reszket.~Hideg
 9    2|              kagyló. ~A nő szól: ~Nézd őket itt... Míg várunk a vonatra,~
10    2|               Én odamegyek és megkérem őket,~hogy tégedet nagyon szeressenek,~
11    2|               Én odamegyek és megkérem őket,~pajkos kacajjal, mint egy
12    4|              néha teljes fényben látom őket,~mind, a sírókat és a nevetőket,~
13    4|       mindenüket, hogy nem az enyém,~s őket is, hogy nem lehetnek: Én.~ ~
14    8|              árva csecsemők,~ki szülte őket, ottan áll~kegyetlen anyjuk,
15    8|                ez? Ó, hogy lehet,~hogy őket én mind elfeledtem,~hisz
16    8|          sohase ismert. ~De én ismérem őket,~én tudom, mit csinálnak,~
17    8|        pirossal,~és verje meg az Isten~őket sokféle jóval,~élettel,
18    8|           ásító unalommal.~Hadd tolják őket édes~ringású párna-széken,~
19    9|               ócska kelmék.~Terítsd ki őket, lelkem, még ma emlék,~holnapra
20    9|           Csöpp, kandi emlékek. Kiönti őket~a paplanára, s nézi csöndesen. ~
21   10|                megsértik,~vagy lenézik őket. Nyúlszőr-boáját is~azért
22   10|               s egy csillagon meglátom őket,~átintek nékik kiabálva,~
23   10|                is szántam és szerettem őket.~Egyik kezemben a félelem,
24   10|    föltámasztva a holtakat, egybefűzve őket, akik élnek.~Légy is mellettem,
25   10|              hogy nem tudom összefogni őket, egy szóba, egy kézbe, úgy,
26   10| hátratekintenek, hogy nincs-e ki védje őket, hogy nincs-e mögöttük a
27   11|              hogy nem tudom összefogni őket, egy szóba, egy kézbe, úgy,
28   11| hátratekintenek, hogy nincs-e ki védje őket, hogy nincs-e mögöttük a
29   12|            igaz testvéreid, ~idézd fel őket dolgozószobádba,~adj villamosabb
30   12|       megérthetik. ~Megértenek téged s őket megérted,~kiket sirattál,
31   12|                 mint az élet,~de hívta őket a nagy út,~és én kötöttem
32   13|               galyáért nem tusakszom -~Őket mindenki megszoká:~hát éljenek
33   13|               oda elmegyek. ~Nem látom őket, ők se engem.~     Lecsókolom
34   13|            fehér tündéreid. ~Add nékem őket. Víg bohóc leszek,~majd
35   13|            emberekre. ~De láttam aztán őket együtt, együtt:~egy sziklaperemre
36   13|           szeme is. ~Majd láttam aztán őket újra együtt:~kikapták a
37   13|           rongyos zsebükből. Ne nevesd őket.~Tán a halottak sokkal szagosabbak?~