Rész

 1    1|  csontváz.~Halálra-ítéltek, bús emberek,~hajoljatok le és ébredjetek!~
 2    1|         némák, mogorvák mind az emberek,~a házakon jelző piros keresztek,~
 3    2|       Mérges virágok, nyiszlett emberek.~Egy távol torony ferde
 4    2|        megye. ~Azt mondják régi emberek,~tej, szódavíz volt~italod
 5    2|   pallón~ballagtak el a szótlan emberek.~Csak erre emlékszem. Még
 6    2|        És fájt az est, mikor az emberek tárt~csűrükbe vitték a dús,
 7    2|     néppel,~ott meg az irodalmi emberek,~kik szivarozva, szigorú
 8    3|   Szemét és csillagok között~Ha emberek közé megyünk, fényes terembe,~          
 9    4|    hallgatott.~Lenn vártak éhes emberek,~mikor jön el az új csoda,~
10    7|         mint liliomos oltár.~Az emberek akkor meghaltak őszen,~mosolyogván
11    7|    mondták, hogy szeretlek. ~Jó emberek között folyt volna éltem,~
12    7|        tartson soká a föld. ~Jó emberek, ezt kéri társatok,~csak
13    7|         Mostan~elmondom nektek, emberek.~Csak ezt, csak ezt - könnyezzetek.~ ~
14    8|  elfeledtem,~hisz társaim, hisz emberek. ~Suhognak óriás seregben,~
15    8|          áldottak e bús, fáradt emberek,~kik élnek és hozzámhajolva
16    9|     merre mentek~testvéreid, az emberek, szegények.~De azt parancsolom
17    9| kerültél, mindhiába. ~Jaj, apró emberek, kis gyilkosok.~Egyik se
18   10|     Lélek csak az ember a többi~emberek lelkében,~törékeny gondolatokból
19   10|       szívem.~Az én édesapám az emberek apja,~s én az emberek testvére
20   10|        az emberek apja,~s én az emberek testvére vagyok.~ ~
21   10|         van: Irgalom,~kegyelem, emberek.~Messziről jövök én,~gyermekszobákon
22   10|        végállomásig.~Mondjátok, emberek,~ha láttok itt, amíg dülöngök,~
23   10|           Aztán álmos, közönyös emberek.~Csirkék, tehenek, bivalyok.~
24   10|         vetnék magammal,~itt az emberek előtt?~Hisz ők is egyedül
25   10|     völgyek lombos meredekjén. ~Emberek ők mind, nincs egy se, ki
26   11|     völgyek lombos meredekjén. ~Emberek ők mind, nincs egy se, ki
27   12|      botrányt csapott és Isten, emberek~előtt a művelt és szabad
28   12|         Szavak a társaságban~Az emberek beszélnek:~hogy nyáron a
29   12|                   Halottak~Volt emberek.~Ha nincsenek is, vannak
30   12| otthonokba látsz az ablakon.~Az emberek feldöntve és vakon,~vízszintesen
31   13|         ház~     és benne fehér emberek.~Leverem a port saruimról~     
32   13|   rengeteg.~Fő és szem és szív. Emberek. ~Elétek tesszük szó helyett
33   13|    letelt-e,~s most fölremeg~az emberek előtt is tiszta lelke,~mert
34   13|        a csüdjük,~és vérzett az emberek szeme is. ~Majd láttam aztán
35   13|         hátuk,~és sáros lett az emberek szeme is. ~Most már nem
36   14|       harsog a mindenség: imára emberek!~Halljátok e hangot parányi
37   14|      menj sietve, s hagyd el~az emberek elátkozottját! ~1905 ~ ~