Rész

 1    1|          akkor, hogy a durva tömb él,~s minden mi eltün ez árnyék-világból,~
 2    1|        mindent örök borúba látok,~él egy leány, és vár reám,
 3    1|               aki nem érez és nem él,~s meredt, fehér, szederjes
 4    1|        ide. ~Azt hinnéd, hogy nem él, s szobor, de ajkán~egy
 5    1|          ha meghalok! ~Tibennetek él lelkem jobb fele:~ó, gyújtsatok
 6    2|        testvérkéd, apuskád messze él,~és kutya-házak vannak,
 7    2|      Hattyú-nyakát emeli. Már nem él.~Jegesvizet ivott egy báli
 8    2|          föltámad az, aki rég nem él.~Ha hármat nézek, az erdőn
 9    7|       élni, élni szép.~Boldog, ki él és boldog, aki lép. ~Boldog
10    8|          valamit adhass~annak, ki él, ~s álomtalan éjjel kétségbeesve
11    8|      Ideges rímek~Reménytelen,~ki él, az mind reménytelen,~csak
12    8|          a port. ~Reménytelen,~ki él, az mind reménytelen,~csak
13    9|      szent, mint a Duna tája,~hol él a régi, fáradt, hősi faj,~
14    9|          Nincs senki se,~ki itten él,~a csönd szive,~megállt
15    9|         Megsiratom magamat, ki ma él, siratom ivadékom,~s téged,
16   10| mellettünk, e sötét pincelakásban él,~mos rá, vasal és főz, mint
17   10|           elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet mellé,
18   11|           elébe azt, ami fáj, ami él, a halott természet mellé,
19   12|  bölcseleti) ~Emlékezet,~tebenned él és van, de hogyha meghalsz,~
20   12|           sanyarú földön,~az, aki él és az, aki fél és~látja
21   12|        beszél a többi fákhoz itt.~Él.~Gondolkozik.~ ~
22   12|     föltámadás,~már megtudod, nem él sok-sok szeretted,~ki éjjel
23   12|            Azt hirdeti,~hogy ő is él,~és kornyikál,~és gőgicsél. ~
24   12|           belőle több és most sem él,~s mint fán se nő egyforma
25   13|          cselt cselre szőttek,~de él egy nő, kitől baj, átok~
26   13|         őserdő megszelídült lelke él,~megbűvölt vad lelke él. ~
27   13|           él,~megbűvölt vad lelke él. ~Ó, mi zajgó és sugáros
28   13|           s bennem a tenger szava él,~a titkom lenn a mélyben,~     
29   13|     időben egyszer meghalt és nem él. ~Csak ennyi volt. Ezt láttam.
30   13|      egyszer egy évben érzi, hogy él. ~Rézkarc egy udvarházról ~
31   14|          aki a tiéd lett,~és újra él és álmodoz! ~Nem kell tovább
32   14|         vannak, álmok,~Ez az üveg él s bármily elhagyott most,~
33   14|           forogtam,~fantáziám még él, tűzzel lobogván,~s úgy
34   14|        Tündéri téli délután,~tél,~él...~Kihámoztak télikabátomból~
35   14|       amilyen múzsám s nimfám is:~él itt mindegyik atom. ~Bíboros,
36   14|           sült kecsege.~De hogyha él, fecseg-e? ~Karinthyhoz ~
37   14|           1 ~Tudd meg, pajtás, az él csak,~aki mihaszna, csélcsap. ~