Rész
1 1| lüktet az egész világ,~a végtelen űr miriád atómja,~s ha meghal,
2 1| termő pillanatban -~a perc e végtelen kicsinyke részén;~ameddig
3 1| foszoljatok pompásan semmivé hát~a végtelen sötétség zord ölén, ~Ábrándjaim,
4 1| egykor enyém volt a nagy végtelen~ s most porba roskadok
5 1| eltemetsz sötét hajadba. ~5 ~A végtelen nagy éjszakába mégysz,~
6 1| száguldanék rohanva véletek,~a végtelen síkján, mint ifju, bősz
7 2| hullámozik az ismeretlen éj,~a végtelen és ismeretlen éj,~egy tenger -
8 2| élete, az álma~ezen a vad és végtelen világon?~Szegényke mindig
9 4| éjjelen.~Most újra kezdi. Végtelen haja~oly hosszú, hosszú,
10 4| fény. ~Csak Én! Csak Én! A Végtelen egy Én!~Kié a szirtben szunnyadó
11 4| rab tömlöcét,~hol örökös a végtelen sötét,~s magába rogyva ordít
12 4| Az ismeretlen, végtelen temetőben~Az ismeretlen
13 4| szüretkor,~ mert végtelen a tánc, ó végtelen. ~Nézd:
14 4| mert végtelen a tánc, ó végtelen. ~Nézd: vityillókban a temető
15 4| kis bárányfellegekkel~és végtelen és bús, akár a tenger,~és
16 7| tudom hová,~szeretnék élni, végtelen soká. ~Száz évig, míg a
17 7| is és fekete,~a garatja végtelen~s a búzája életem,~elhagyott
18 7| búzája életem,~elhagyott és végtelen,~tompa-csöndes életem.~Lisztje:
19 8| ütéssel,~a nagy, a vak, a végtelen. ~Jaj, én tudom, hogy nem
20 8| nehéz és hosszu pillád,~s a végtelen felé táguló nagy pupillád~
21 8| mi kávéztunk Budán,~s a végtelen békére nyílt a pálya. ~Én
22 9| kirakva,~szemed a bánat végtelen patakja~s jaj, ez a föld,
23 9| csillagok,~az Üllői-út is mily végtelen. ~Az elhagyott vasárnap-éjszakán~
24 9| rogyva és kétségbeesve,~mert végtelen és hosszú az a perc,~amelybe
25 9| nyilalt belém a vad öröm,~a végtelen, mit a halál fogant,~és
26 9| Látom alakjaimat, kik a végtelen éjbe bolyongva~feltünedeztek
27 12| megértik egymást.~Az Emberiség végtelen szerény,~nem nyit be hozzá,
28 12| macska,~bejössz. ~10. Toll ~Végtelen napjaim~menete.~Bámulom,
29 12| otthonos lesz majd a régi,~a végtelen, a bő, közömbös. ~Én is
30 13| perc lomhán andalog,~s a végtelen időbe olvad át. ~Üres vagyok.
31 13| a hallgatás oly bölcs és végtelen. ~Kikötöttem a tűz partjainál,~
32 14| élte. ~Hajoljatok meg a végtelen sors előtt!~Mert az ő hatalma
33 14| tolla meglazult,~előtte végtelen volt még az út.~Érezte már,
34 14| kaszás vígan levagdal,~te végtelen vagy s tiszta, hű. ~Kevés
35 14| elhal a pár mécsvilág.~Mily végtelen és forró minden itten,~milyen
36 14| már ez ének, Mária~mint végtelen szerelmem, Mária ~1935.
|