Rész
1 1| senki engemet. ~A táj az ismeretlen mélybe kékül,~nincs semmi
2 1| messze, máshol,~ nagy, ismeretlen földeken~énrólam álmodik
3 1| mérföldek tengerén,~felnyög az ismeretlen, éji róna,~s a szikra, mint
4 1| tűnnek el a falvak,~s az ismeretlen, mennydörgő hidak. ~Egyetlenegyszer
5 1| egész.~Nem, nem - rohadni ismeretlen:~bősszé teszi nagy lelkemet,~
6 1| szép csillagok, tova. ~Az ismeretlen mélységekbe dőlve,~meredten
7 2| ablakom alatt~hullámozik az ismeretlen éj,~a végtelen és ismeretlen
8 2| ismeretlen éj,~a végtelen és ismeretlen éj,~egy tenger - vészesen
9 2| nem értett még soha.~Oly ismeretlen ez a Nagyvilág,~s olyan
10 2| hallgatag.~Oly idegen így. Olyan ismeretlen.~Tündéri ábrándok menyasszonya.~
11 4| dermedet~s valami őrült ismeretlen átok.~Nem féltek-e egészen
12 4| Az ismeretlen, végtelen temetőben~Az ismeretlen
13 4| ismeretlen, végtelen temetőben~Az ismeretlen temetőben~én, ismeretlen,
14 4| ismeretlen temetőben~én, ismeretlen, kósza lélek,~keresztek
15 4| szertartásosan lehajlok~az ismeretlen sírhalomra,~mint hogyha
16 4| legyek a múlt folytatója,~egy ismeretlen, bús halottat~keresek már
17 4| Alusznak ők, a sok-sok ismeretlen~ a föld alatt, az édes
18 4| titok,~hogy voltál nékem ismeretlen oltár.~Úgy mégysz el innen
19 7| hol sose jártam.~ Egy ismeretlen ablakon benézek.~ Józan
20 8| vézna nép,~mind ismerős és ismeretlen. ~Egy-egy ember utamba lép,~
21 9| mint egy ős-régi rúnát,~ó ismeretlen közbaka e kóbor villamosban,~
22 9| erővel~ragadta édesem az ismeretlen~partokra és a ferde-furcsa
23 9| reggel.~A lompos éj után. Oly ismeretlen,~hogy félni kezdek. Ezt
24 10| kis betlehemje,~mint az ismeretlen szerelem~elveszett paradicsoma. ~
25 10| csak mint kósza vándor, ismeretlen senki,~valaki, kinek a saruja
26 10| indul a hegyek mögül~az ismeretlen ifjú. ~Gyermek vagyok én
27 11| indul a hegyek mögül~az ismeretlen ifjú. ~Gyermek vagyok én
28 12| annyi lány és annyi ifjú,~ismeretlen ismerősök.~Sápadt és komoly
29 12| botoltam,~mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak~vendége voltam.~ ~
30 13| hogy mért, de mostan~egy ismeretlen vágy gyötör,~járlálok a
31 13| Élnek bitangul fenn, fenn ismeretlen,~szűz testüket nem látta
32 13| szállok - a sírhoz futok. ~Az Ismeretlen~lökött ki engem,~s az Ismeretlen
33 13| Ismeretlen~lökött ki engem,~s az Ismeretlen méhe vár.~Röptöm kavarja~
34 13| szemembe -~oly ismerős és mégis ismeretlen -~s töprengve gondolkodtam
35 14| útjaimba testemhez tapadt.~S az ismeretlen, halvány nőt remegve,~titkos
36 14| némaságán~vitt csendesen ez ismeretlen asszony,~s én néztem egyre
|