Rész

 1    1|           dicső feltámadásra.~És a halott, kit könnyel, énekekkel~
 2    1|       élek-e - s fekszem, mint egy halott.~ ~
 3    1|           sírtok, hogy a barátotok halott?~S míg fekszem ott, deszkák
 4    1|          szótlanul-nyugodt, mint a halott,~kit a koporsó ablakán tekintsz
 5    1|        szenvedőn. ~Fejem, mint egy halott tagját fogom,~tapintom a
 6    1|         átkoznak a félő anyák? ~2 ~Halott asszony az én szerelmem,~     
 7    1|           csak,~     ha majd én is halott leszek. ~3 ~Nyomomban a
 8    1|          fehér, bús lett, mint egy halott. ~Sírtunk... S a láz tüzében
 9    1| hideg-tekinteted most,~     mint a halott megtört szeme. ~Rágondolsz
10    1|  jégkezével~egy visszajáró hófehér halott.~ ~
11    1|           érzem a lelkem oly árva, halott.~S zokogva tekintek az éji
12    1|        meredten alszom, mint fehér halott,~míg szikratengert ontotok
13    1|           ti hirdetnétek, társatok halott...~Testvéreim, száguldó
14    2|       fülledt bódéban ezernyi nép,~halott királyok, kertek, régi kép,~
15    2|          koporsód,~most kinyitotta halott szemedet.~Mondd, árva vagy
16    2|          mint egy vénasszony arca,~halott, halott.~És megvakult kezében~
17    2|           vénasszony arca,~halott, halott.~És megvakult kezében~az
18    4|                 és mint a teknőn a halott. ~De tart a föld. Ez az
19    7|            és úgy feküdj, mint egy halott. ~Akkor borulnék csak reád.~     
20    7|           borulnék csak reád.~     Halott szemed bús éjjelében~ragyogva
21    7|         dühös komondorok. ~Egy-egy halott fölé hajol.~Itt a ravatal
22    8|      sohase-beszélő,~várlak ma is, halott, e hosszu és e késő,~bús
23    8|    szörnyet,~mely nappal céltalan, halott vágyakra görnyed~s éjszaka
24    8|           búsan, mint az árva~     halott mellén a vitézségi érem. ~
25    9|       eluszik,~olyan bús itt.~Élő, halott egyformán aluszik. ~Egyszerre
26    9|           amint lecsuklik a fejed, halott közönnyel, árván.~A föld,
27    9|          kép van,~törött keretbe a halott apa,~ki látta őt hajdanta,
28   10|            azt, ami fáj, ami él, a halott természet mellé, a vágyat,~
29   11|            azt, ami fáj, ami él, a halott természet mellé, a vágyat,~
30   12|          szent félkezed. ~32. Rajz halott apám fejéről ~Megjöttem
31   12|           láttam végtelenül-ismert~halott fejét. ~33. Kiáltás ~Hol
32   12|            már mint az özvegy, kit halott férj~hűtlenül elhágy. ~Még
33   13|       vitézségi érem,~rég kialudt, halott szivet takar. ~Egy kőre
34   13| gyászfüstölőt lógázva, összetörve,~halott szerelmem sírva temetem. ~
35   14|           folyjon a vér, hulljon a halott...~     Csak zúgjatok, csak
36   14|           földbe! A fekete földbe!~Halott embertárs, sápadt imperátor,~