Rész

 1    1|                                 A nyár~A nyár az én szerelmem,
 2    1|                          A nyár~A nyár az én szerelmem, érte égek,~
 3    1|       alszik, - isten tudja hol. ~Nyár van. Fejem a hőtől zakatol,~
 4    1|     Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,~az éj meleg s már perzselő
 5    1|             A ritka lugas, mely a nyár idején még~árnyat teritett,
 6    1|        sárga napfény, haldoklik a nyár.~Beint a fény magányos,
 7    1|        sárga napfény, haldoklik a nyár.~S beint az ősz magányos,
 8    1|        elvetette~zöld lombjait, a nyár diszét.~A messze, kékes
 9    2|          szüret,~a sár, a szél, a nyár bús nevetése,~a nagymamák,
10    2|         véres, cincogó cigány. ~A nyár kisért. Munkálkodik a pók,~
11    2|          A viharok: ~Már vérzik a nyár,~a hervatag asszony.~Szél
12    4|           nyöszörgetek,~ha férges nyár, fagyos tél csap reátok?~
13    4|                        A vendég~A nyár bedobta rózsakoszorúját~
14    7|      sárga fejedelmi őszben. ~Sok nyár és sok lány nevetett rám.~
15    7|          tüzet gügyögök. ~A vörös nyár zúgása bátorít,~én, élet
16    8|           alélva~     az elvonult nyár aranytrombitáit.~Ki tegnap
17    9|           lángoló~csókot dobott a nyár,~és - hallali -~nem múl
18    9|        sötét-sötét a Balaton,~s a nyár után hogy véreznek a fák. ~
19    9|           harminckét éves vagyok.~Nyár van.~Lehet, hogy tán ez,
20    9|          haldoklom, ezt suttogom.~Nyár volt.~Jaj, a boldogság máshová~
21   10| élet-akaratnak,~s mily zenebona a nyár ünnepén. Lábatlan katona
22   10|          A tavasz: zöld festék.~A nyár: forró higany.~Az ősz: esőköpeny.~
23   10|         tudjuk előre a tavaszt, a nyár ragyogását,~s azt a pillanatot,
24   10|    kenyere s kalandja.~Ha langy a~nyár, nézi, hogy nő télre a kalangya. ~
25   11| élet-akaratnak,~s mily zenebona a nyár ünnepén. Lábatlan katona
26   11|          A tavasz: zöld festék.~A nyár: forró higany.~Az ősz: esőköpeny.~
27   11|         tudjuk előre a tavaszt, a nyár ragyogását,~s azt a pillanatot,
28   11|    kenyere s kalandja.~Ha langy a~nyár, nézi, hogy nő télre a kalangya. ~
29   12|       kezdi ezt az égi mézet. ~4. Nyár ~Mondd, láttad-e a pusztát
30   12|          szobánkban még a csacska~nyár hancúzásáról, s te, csöndes
31   12|     fontosabb tenéked,~hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél~
32   13| fujja-fujja büszke~aranykürtjét a nyár, a messze nyár. ~1907 ~ ~
33   13|     aranykürtjét a nyár, a messze nyár. ~1907 ~ ~
34   13|    keserűje,~tél gyémánt gyöngye, nyár derűje,~kik dúslakodtok
35   14|          egyszer majd, ha langy a~nyár, életem tündéri, régi rendje,~