Rész

 1    1|         sötétbe közelg az erdő. ~Jön, mint haragvó, zöldhaju
 2    1|      csillámló, cifra gyászra...~Jön a menet, s nem sejted mégse,
 3    1|           térdre, férgek, - mert jön az Enyészet,~ott leng elől
 4    1|    harsonáz gyászos zenétek.~Ott jön virágos diadalszekéren~az
 5    1| láthatatlan árnyék karja megkap,~jön a derűs ma, s meghalt már
 6    1|  Sóhajtozó rezgés kel a fasorba:~jön csillagos, sötét szerelmesem. ~
 7    1|    Tolong az utasok mindegyike.~"Jön a vonat" szólnak s zaj kél
 8    1|        aranykapu. ~Sok néma lány jön, nagy fehér tömeg,~meredt
 9    1|      kisértet~ront az éjnek.~Mér jön erre, mér~a sejtelmes éjszakán~
10    1|          vidít fel,~mert érezem, jön a halál.~S ott a nehéz tivornyagőzben~
11    2|    akárhová megyek, mindig felém jön,~a zongoraszobában, az ebédlőn,~
12    2|          a szelíd rokon,~az néha jön sötétlő délutánon~a tornácunkra,
13    2|       mert idegen portánkra enni jön.~Ez tréfás úr és macskabajsza
14    2|      később a hanton, ha az este jön,~magányos sírás künn a temetőn,~
15    2|          egy hét. Most a varrónő jön meg,~s a nagyanyáim kötnek,
16    4|       vártak éhes emberek,~mikor jön el az új csoda,~s a fagytól
17    8|         semmiségbe réved,~és ami jön, az oly hűs és komorló,~
18    8| köszönteni. ~Még nincsen itt. De jön. Hajrá a reggel.~     Még
19    8|      didergő térdeit.~Jaj, merre jön? jaj, az utamba tér-e?~     
20    9|         hús lázadoz,~mely porból jön~és porba tér,~és hull a
21    9|         símogatja a sok idegen. ~Jön egy rokon, cukrot hoz néki
22    9|      akár az utas, aki messziről jön,~kicsit lehúnytam elgyötört
23   10|         nagy pillanat.~Egy ember jön feléd, bemutatkozik,~már
24   12|     Útirajzok~Róma ~És mind elém jön, aki meghalt,~a rozoga kis
25   13|         arcunkon a szín. ~Azután jön görnyedt gerinccel~a megszelidített
26   13|              ha a sötét éj árnya jön,~vonaglasz-e a hószín ágyon -~     
27   13|          a porba rogyva, halkan.~Jön a Zene. Ébrednek a húrok...~
28   13|          a diszkrét Konferanszié jön~lefogva üveges szemünk. ~
29   13|  egymagába távol~nyitott szemmel jön a Viráglovag,~követve a
30   14|          fénye reszket...~Valaki jön, mély gyászban, haloványon,~
31   14|         magába vívja harcát,~nem jön segítni őt hazug barát. ~
32   14|     meredten ég a tűzben. ~A dél jön, s mint hegyen merengő~vándor,
33   14|        szót,~de hogyha indulatba jön,~csak németül szól: Jessus!
34   14|   szerelmes, nyári sóhajával. ~S jön a fiú. Ijedt tűz a szemén,~     
35   14|         a nyaktiló-pad,~mert ami jön, az ősi Rend maga,~oly ércszilárd,