Rész

 1    1|           fák. ~A hazatérő félve, csöndesen lép,~retteg zavarni az út
 2    2|         le mellém.~Hallom kacagni csöndesen,~s látom alvó fejét a mellén. ~
 3    2|          bazárba,~egy hűs terembe csöndesen bezárva,~az orruk, a fülük,
 4    2|          Éji rémek lengenek tova.~Csöndesen vetik az ágyat,~és a párna~
 5    2|         reszketeg,~álmodva jönnek csöndesen előre,~ezüstharisnyába,
 6    2|         várom, visszajő-e~az, aki csöndesen pihen a messze temetőbe.~
 7    2|           szivünkér.~Általkarolom csöndesen a lábuk,~az életed szelíden
 8    4|     alszom. ~És sokszor átölellek csöndesen,~szívdobbanásaid búsan lesem,~
 9    4|         hogyha~a folyosóra mennék csöndesen,~s én, bús fiad, sötét revolveremmel~
10    4|         kanonok megáldott,~azután csöndesen továbbment.~Füsttől rekedt,
11    4|      egész világ?..." ~Ezt mondta csöndesen az átkozott.~ ~
12    7|          bánya. ~Egy ember ballag csöndesen,~az éjszakától megveretve,~
13    7|           méze sem.~Nem jó aludni csöndesen. ~Nem jó ásítva kelni fel~
14    7| gyermekkoromban hittem,~hajolj le csöndesen, és védd meg az öcsémet.~ ~
15    7|        estig. ~Csak estig éljünk, csöndesen megérve,~mint fán az alma,
16    8|         kisértetet. ~Itt nyiss be csöndesen. Isméred a kilincsem.~Tudod,
17    8|         övé a koporsó.~     Mondd csöndesen: ő tette ezt.~ ~
18    8|          kapufára~szívemet. ~Csak csöndesen, szívem aludj,~jó nekem
19    9|          zongorán,~múlt bánatánál csöndesen időz. ~Egy hangot üt meg.
20    9|            kart-a-karba-öltve,~ki csöndesen jöttél hozzám, e földre,~
21    9|        borul,~te csorba gömb,~ott csöndesen~széjjeltekint,~és nézi lenn~
22    9|           cihelődöm~és csomagolom csöndesen a ládám.~De te maradj itt
23    9|       lányok, fiúk a földben,~oly csöndesen, mint nyolcvanéves aggok,~
24    9|          őket~a paplanára, s nézi csöndesen. ~Hosszú napok és hosszu-hosszu
25    9|          dajka is.~Én meg leültem csöndesen a székre,~akár az utas,
26    9|         Állok az ágyuk peremén~és csöndesen borongok,~hogy mit izennek
27    9|          a kormos~éj fektetett le csöndesen mögém. ~Boldog kövek! Buták!
28   10|       hogy miért vagyok. ~Lehet-e csöndesen beszélnem,~oly őszintén,
29   12|  mindenkit beír,~hullát szagol és csöndesen akasztat.~Nem gyűlöletből,
30   12|          elvetettem.~Ó, nemsokára csöndesen, meredten~nyugszom a földbe
31   12|           kezdtem,~belefáradtam s csöndesen kimentem~az őszi éjbe. Ott
32   12|        únt ruhádat,~magadra öltöd csöndesen a bánat~bilincseit, s viszed
33   12|           csillagok~lélekző lelke csöndesen ragyog~a langyos őszi~éjjelbe,
34   13|     unalmas volt az élete,~bélése csöndesen kifeslett,~szélét fehér
35   14|      kisfiam a földre dobná,~vagy csöndesen forró kezébe fogná,~és lágyan