Rész
1 1| boldogság a másvilágból. ~A néma csillagok reánk hajolnak,~és álmodó,
2 1| A csillagokhoz~1 ~Ó, csillagok, ma újra felkelétek,~s lángokban
3 1| örökre,~de én megyek, szép csillagok, tova. ~Az ismeretlen mélységekbe
4 1| siromba csöndbe porladok...~Ó csillagok, sugárzó csillagok. ~2 ~
5 1| Ó csillagok, sugárzó csillagok. ~2 ~Ti voltatok rajongó
6 1| értetek ma is élek-halok...~ó, csillagok, szépséges csillagok. ~3 ~
7 1| ó, csillagok, szépséges csillagok. ~3 ~Aranysugáros örvénytekbe
8 1| hatalmas vágyam ott...~Ó, csillagok, vezérlő csillagok. ~4 ~
9 1| Ó, csillagok, vezérlő csillagok. ~4 ~De menni kell... Ez
10 1| szótlanul siromba roskadok...~Ó csillagok, hatalmas csillagok! ~5 ~
11 1| Ó csillagok, hatalmas csillagok! ~5 ~Ó, hogyha rátok lelkemet
12 1| Testvéreim, száguldó csillagok!~
13 2| gondolat-kaosz.~Te élsz, ahogy a csillagok s a férgek,~nem vagy se
14 3| Szemét és csillagok között~Ha emberek közé megyünk,
15 3| fellegekben,~ szemét és csillagok közt a kezünk,~bizonytalan
16 4| száműzve élnek, mint vad csillagok,~és néha hallanak csak hírt
17 4| én is,~és sírtak fönn a csillagok.~ ~
18 4| csapott,~s alig szórták a csillagok~vörös tüzök. ~Nagy, fekete
19 9| fölmutatom szelíden. ~Ó csillagok, ismertek-e még engem?~ ~
20 9| fájó mindenség beteg,~ó csillagok, aranysebek,~s ezüst fekély,
21 9| Mily messze vannak már a csillagok,~az Üllői-út is mily végtelen. ~
22 9| november~a fellegek s a kancsal csillagok közt,~köd és nyirok, nem-látható
23 10| mindenütt szépek. ~Éjjel pedig a csillagok,~a világmindenség jelzőlámpái. ~
24 10| tébolyt, melybe fogantál,~csillagok testvére, előre a pályán,~
25 11| tébolyt, melybe fogantál,~csillagok testvére, előre a pályán,~
26 12| Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt~éltél. Eszedbe jut
27 12| nap vöröslik a zeníten~és csillagok szelíden ülnek,~szemükben
28 12| mely irkámra szétfolyt,~s a csillagok~lélekző lelke csöndesen
29 12| is keleten, s a szélben~a csillagok szikrázva, észrevétlen~meg-meglibegtek,
30 13| rezgenek a néma nyárfák.~A csillagok mi messze lengenek,~mi messze
31 13| Csillagok~Ma téli pompafényben felkelétek,~
32 13| Feleljetek, hatalmas csillagok! ~1908 ~ ~
33 14| mint ontanak szikrát a csillagok.~Rájuk meredt, s nem vette
34 14| eltűnt a világ szememből,~s a csillagok közé rohanva föl~kalandorútra
35 14| lámpám sárga fénye halvány,~a csillagok is hamvadt fényüek,~olyan
|