Rész

501   10|              minden széllel zenélek, mint a hárfa...~ ~
502   10|        meghalok, az életért zokogva,~mint az egyéves, síró kisgyerek.~ ~
503   10|            fénye árad.~Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,~mint könny
504   10|        vagyok, mint ég késői ősszel,~mint könny a csipkén, a holdfény
505   11|              prédikálok én tinektek,~mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.~
506   11|          állanak, időtől koszorúzva,~mint a csodák, mint akik háborúból
507   11|           koszorúzva,~mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,~egyenesen,
508   11|         háborúból jönnek,~egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre
509   11|                     Bekötött szemmel~Mint akinek bekötötték szemét~
510   11| fekete-retkeknek szomorú kis dombja,~mint valami sírdomb,~s fölötte
511   11|            paprika,~paprika-füzérek, mint a vörös orrok,~fokhagyma-gerezdek,
512   11|        nevetéssel:~"alma és ibolya".~Mint mikor a költő véletlen szavait~
513   11|         vízben,~fényes nyilallással,~mint a halak,~majd a fáradtságtól
514   11|            Minden nap újra csalódom,~mint mindenki.~Tíz órakor unottan
515   11|             befejeződik? S a közepe, mint a semmi.~ ~
516   11|           egy szóba, egy kézbe, úgy, mint látom és érzem,~s fölsorakoztatni
517   11|           melyeket ölükbe fektettek, mint beteg csecsemőket,~s munkásujjaikból
518   11|             tán, számmal a nyakában,~mint többszörös rablógyilkost,
519   11|       többszörös rablógyilkost, vagy mint enyheszívű sikkasztót,~goromba
520   11|             tépik szájáról a csókot, mint korai, fanyar vadcseresznyét.~
521   11|          csapzott hajjal, elszántan, mint valami táborozó hadsereg,~
522   11|          Kimenős, beteg pincér pihen mint vendég, vörösabroszos asztal
523   11|               az olyan régi énnekem,~mint Nagy Sándor, vagy Xerxes
524   11|              el soha,~és messze van,~mint Nagy Sándor, vagy Xerxes
525   11|        pogányul~mégis hogy nevetnek.~Mint mindent túlélő,~komisz aggastyánok,~
526   11|            meghalok, a semmi leszek,~mint annak előtte, hogy~e földre
527   11|        egészen lesoványodott,~s áll, mint egy vézna, apostoli szónok~
528   11|         Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~sírva szeretlek.~ ~
529   11|             hajam, lobogva vágtatok,~mint eleven fáklya,~rézkampóval
530   11|              s mért állasz az utcán, mint egy számológép~porlepte
531   11|         szemüveggel, vonva a vállad,~mint kit egy ásítás langyos unalma~
532   11|                               Elégia~Mint zenekarokban a klarinétok
533   11|             kik fényes selyemingben,~mint gyors, tétova lángok lobognak
534   11|      halaványon, hegesedő reménnyel.~Mint zenekarokban a klarinétok
535   11|               Nyírfa ~- Héjam fehér, mint a papír.~Megbabonázza azt,
536   11|              Úgy reszketek és sírok, mint egy árva.~S minden széllel
537   11|              minden széllel zenélek, mint a hárfa...~ ~
538   11|        meghalok, az életért zokogva,~mint az egyéves, síró kisgyerek.~ ~
539   11|            fénye árad.~Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,~mint könny
540   11|        vagyok, mint ég késői ősszel,~mint könny a csipkén, a holdfény
541   12|            egészen és kínzó-csigába,~mint félig így, alkudva oktalan,~
542   12|            Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,~nem kérdezni,
543   12|            bezár,~bezárja életét is, mint a boltot,~mert benne van
544   12|             nem hagylak el, áldott~s mint egykor a gyermek, kis lovagod
545   12|                       Életre-halálra~Mint aki búcsúzik, beszélni~akarok. ~
546   12|           vér véretekből,~magyarok. ~Mint akit égő szókra gyújt föl~
547   12|          érem.~Mindegyiken képmásom, mint királyé,~s a peremén~a gőgös
548   12|        ereknek,~neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,~s nincsen
549   12|              véve~úgy nézik egymást,~mint akik nem látták már ezer
550   12|              öltsék~a könnyű vágyat, mint nehéz keresztet,~és szájuk
551   12|                   s úgy nézni téged, mint eget. ~Az asztalodhoz hívsz
552   12|           mindég, tiltva mindég~     mint papnő emeled kezed. ~Mint
553   12|            mint papnő emeled kezed. ~Mint szajha kínálsz csók izével,~     
554   12|       lélekelemzők. ~Az én koromban:~mint koldusok álltak a sarkon
555   12|         hangja~személytelen és gépi, mint a hangos~filmek beszéde,
556   12|              festett, görbe körmeit,~mint amazon, és azt ígérgeti,~
557   12|         kabátján hordja, láthatólag,~mint futtatáson lóverseny-jegyet.~
558   12|           nem kisebb és nem nagyobb, mint:~az Emberiséget megváltani.~
559   12|        asszonya,~olyan goromba véle, mint a pokróc~s az anyja is padlásszobába
560   12|           pénzt,~cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,~s így véle
561   12|     mindegyikkel szívesen kezet fog,~mint ember az emberrel. Ez az
562   12|       szelíden egy angyali detektív,~mint ápoló a mániás után,~hogy
563   12|           így:~"La illah~il' Allah",~mint ahogy~zengem én,~Ilona,~
564   12|             kelleme,~ó az l~dallama,~mint ódon~ballada,~úgy sóhajt,~
565   12|          Fekszel, nyitott szemekkel,~mint majd a sírban. Ez a forduló
566   12|       kertjükbe volt egy régi méhes.~Mint őrültek tébolydák udvarába,~
567   12|    Marasztaló ígéket~súgtam fülükbe, mint az élet,~de hívta őket a
568   12|             a hit~porukkal egy lett, mint avitt~ruhájuk, és széthulltak
569   12|           oly csodás.~Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás,~ki rongyba
570   12|           fénybe kell kerengni,~légy mint a minden,~te semmi. ~Ne
571   12|             ne kérj vigaszt se.~Légy mint a fű-fa, élő,~csoda és megcsodáló,~
572   12|          botol a lánctól,~kesztyűje, mint a mázsa,~fontoskodó-komoly
573   12|          lobogva száz szó~selymével, mint a zászló,~vagy szappanbuborék
574   12|       burkolva, játszi színben,~légy mint a semmi,~te minden.~ ~
575   12|       kavargó semmiség,~de hirtelen, mint villám, hogyha lobban -~
576   12|            nekünk az Ég. ~2. Költők ~Mint árva rokkant, aki cigarettát~
577   12|         megöblösödve,~halálosan zúg, mint a gong. ~7. Asszony-arckép ~
578   12|  Asszony-arckép ~Csodálatosan érett, mint a kajszín-~barack, s mosolya
579   12|         mosolya úgy csorog le dúsan,~mint cukrozott gyümölcsre sűrü
580   12|               oly észrevétlen-lopva, mint a macska,~bejössz. ~10.
581   12|           drága lengyel,~olyan vagy, mint az angyal.~Szépséged égi
582   12|             harangja. ~13. Hasonlat ~Mint régi, szent apáca, úgy vágyja
583   12|            mustszagú, világos őszbe,~mint szélbe csörgő papiros,~fölötte
584   12|   leány-arckép ~Zöld lepelben állsz, mint karcsú, könnyű,~lenge fűz.~
585   12|        szemed s csodásan ellebegtél,~mint a zefir.~Azóta lelkem őrzi
586   12|              képed,~olyan szilárdul, mint a gránit,~s enyém a bánat. ~
587   12|            orkán,~s brummog sötéten, mint egy síri és mély~basszus. ~
588   12|          este lett,~csak bódorogtam, mint a vak,~nem is találtalak. -~
589   12|           találtalak. -~Szétváltunk, mint peres felek,~de most, tündökletes
590   12|          Anyám otthon úgy jött elém, mint~a múltba rég.~Reám borult.
591   12|       lelkünk,~olyan hideg és kongó, mint a templom. ~35. Február ~
592   12|             kezdünk,~mert fáj a seb, mint a farkasmarás. ~36. Csöndélet
593   12|            határtalan.~Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn,~madártalan. ~
594   12|          eldobni ezt a nagy világot,~mint egy dióhéjt. ~39. Magányom ~
595   12|              dióhéjt. ~39. Magányom ~Mint telefon az elhagyott lakásban,~
596   12|           Róma,~de lángol az alkony,~mint véres oroszlán,~s te fönn
597   12|     lehullnak,~s úgy fintorog arcuk,~mint a bolondé. ~Csak a bátor,
598   12|            nézett a szeme,~üvegesen, mint Rippl-Rónai~képén, a furcsa
599   12|     kiváncsian, nyakam előrenyújtva,~mint a tanítvány, ahogy ő szerette:~
600   12|   kínban-vérben a világra szülte.~És mint az anyjának fájt egykoron,~
601   12|          ember. ~Fájóbb~ami valóság, mint e vaksi hályog. ~Ottan~fut
602   12|       szemembe félelem és éji láz,~s mint nyafka agg, gyáván sopánkodom:~"
603   12|          pribéktől,~olyan szakértőn, mint mi a fogorvost~húzás előtt.
604   12|           elpirult, sötétvörös lett,~mint hogyha a fülébe holmi trágár~
605   12|            járnak itt e vén világon,~mint egy frissen-festett lakásban.~
606   12|          fény sikoltott rám az úton,~mint egy emlék, mint a múltból,~
607   12|             az úton,~mint egy emlék, mint a múltból,~fény kiáltott,
608   12|     kókuszdió nedűje.~Folyt az élet, mint a színház.~S én leültem
609   12|             leültem itt közéjük,~nem mint néző, mint a színész,~az
610   12|              közéjük,~nem mint néző, mint a színész,~az arcomra rászorítva~
611   12|              s úgy láthat engem itt, mint úri mennyben,~párnák között
612   12|              gyerek szeretnék lenni, mint te,~nem fáradt, elsőosztályos
613   12|           zsinórpadlásról nesztelen,~mint láthatatlan fényforrás világít~
614   12|          szöszke, oly kéken tekintő,~mint ő.~Sigrid, aki~fegyelmezett
615   12|               röpül az álmai egében,~mint egy regében,~és nézik a
616   12|             kékszem,~az őszi ködbül, mint egy nyári égbolt,~tekint
617   12|              csak áll majd ezer éve,~mint egy fakír, lélegzetet se
618   12|          lehet, ~és - mit tehetsz? - mint szennyes únt ruhádat,~magadra
619   12|               Mostan~nehéz a lelkem, mint a mázsa.~Jaj, ez az élet
620   12|       szeszéllyel. ~Éjjel~a zongora, mint barna medve,~fogat vicsorgat
621   12|           fogat vicsorgat fenekedve,~mint krokodil lapul a díván,~
622   12|             és meleg~szobámba sétál, mint a farkas,~rám vicsorogva. ~
623   12|         mosva, sápatag és merőn,~már mint az özvegy, kit halott férj~
624   12|           hazug~vigaszt se súgsz te. Mint a csodálatos~józan való
625   12|              való vagy, és a hűség~s mint a halál nagy. ~El is felejtem
626   12|            köznapi voltál te mindég,~mint a verőfény. ~Kések között,
627   12|              a szív, a száj. ~Metsz, mint a kés,~szúr, mint a tű,~
628   12|             Metsz, mint a kés,~szúr, mint a tű,~oly iszonyú,~oly egyszerű. ~
629   12|              ég-~föld zengene. ~Sír, mint a víz~rí, mint a tűz,~trilláz,
630   12|        zengene. ~Sír, mint a víz~rí, mint a tűz,~trilláz, sziszeg~
631   12|             sivít,~most csak csipog,~mint csitri síp. ~Nem hagyja
632   12|           utcán,~feküsznek az ágyon,~mint pille cikázik~fejükben az
633   12|              ellenem,~bár senki úgy, mint lázadt szellemem,~az sarkantyúzott
634   12|           sirom,~nézd, fél a lelkem, mint hulló szirom,~legyen az
635   12|              emlék szépitsen tovább,~mint hold, mely a felhőkön oson
636   12|        belőle több és most sem él,~s mint fán se nő egyforma két levél,~
637   12|             ködbe vész~kővé meredve,~mint egy ereklye,~s rá ékírással
638   12|             zengett fülünkbe hangja,~mint vízbe süllyedt templomok
639   12|         telefonált,~és szőtte álmát, mint színes fonált:~a homlokán
640   12|            barátaim, olyan ez éppen,~mint az az ember ottan a mesében.~
641   12|             ki küzdve tört a jobbra,~mint önmagának dermedt-néma szobra.~
642   12|              s amint botorkálok itt, mint a részeg,~az ablakon kinézek. ~
643   12|       ruhájuk,~s ők a szobába zárva, mint dobozba,~melyet ébren szépítnek
644   12|             alszik, holtan és bután,~mint majd százév után,~ha összeomlik,
645   12|              reszketve és szilárdul, mint a hűség.~Az égbolt,~egészen
646   12|              Az égbolt,~egészen úgy, mint hajdanában rég volt,~mint
647   12|            mint hajdanában rég volt,~mint az anyám paplanja, az a
648   12|             paplanja, az a kék folt,~mint a vízfesték, mely irkámra
649   12|           csodás,~halk női suttogás,~mint amikor már vége van a bálnak,~
650   12|               ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.~Szóval bevallom
651   12|             erősebb~és tartósabb is, mint az élet,~mely vérrel ázott
652   13|           tűzbe,~s úgy áll a parton, mint egy kőszobor. ~Olyan az
653   13|                Olyan az egyik napja, mint a másik,~lassan halad, de
654   13|              már félve hallja a hab, mint beszél~az óceán zúgását
655   13|              a víz,~tavasz lesz, úgy mint régen egykor,~s e szó a
656   13|        érzeményimet,~és most szivem, mint befagyott tó,~hullámtalan,
657   13|         búmat letűnve,~mert eltűnök, mint a homok...~Tüzek, örök tüzek! ~
658   13|        karját a kicsinyke,~és látta, mint repül feléje intve~a gyógyulásnak
659   13|             is gyakorta~úgy tűn fel, mint egy költemény~az én sirásos
660   13|          könnyes álom-regém. ~Olyan, mint egy ezüstös álom,~mely ifjan
661   13|             hullat,~     felvesszük, mint a gyöngyöt az arab,~szemünkbe
662   13|         porán - vésővel a kezemben -~mint egy komor reneszánsz-óriás. ~
663   13|       meredtek~     az égre fölfele,~mint eltűnt isteneknek~     kormos
664   13|        meging a gyenge fő,~s nézünk, mint Dante ércmására néz fel~
665   13|           lángsora. ~Halvány apácák, mint a vézna szentek,~csendben
666   13|              hangjuk álmosan remegve~mint túlvilági muzsika susog. ~
667   13|               karjuk kitárják, várva mint repül le~a gyógyulásnak
668   13|           virága csendesen lehervad,~mint egy sötét, nagy rózsa...
669   13|          Most is itt ülök,~és nézem, mint foszol a könnyü köd~nehéz
670   13|         életem sorát.~Úgy éldegélek, mint a többiek,~szivarra gyújtok,
671   13|               a házakat,~a dolgokat, mint Atlasz, sírva tartom,~és
672   13|              sírva tartom,~és lelkem mint a föld. ~1907 ~ ~
673   13|                              Nyárutó~Mint egy szegény, sebesült katona,~
674   13|            el a derengő félhomályon,~mint hogyha jő a hamvas alkonyat~
675   13|        szomorú vággyal.~Halljátok-e, mint súg az éjszaka?~Ez a ködön
676   13|        Lebegj be a kunyhókba lágyan,~mint balzsamos, sugáros áram,~
677   13|               kisírt arccal berebben~mint egy halovány Mária. ~Síró
678   13|              Vaksi fényed~újra éled,~mint gyermekkoromban,~hogy a
679   13|         kelek fel újra?~Hogy lássam, mint a kósza szél~a lányok aranyos,
680   13|        mutogatjuk szegény szivünket,~mint koldus a fehér egérkét. ~
681   13|        dalaim úgy mennek most feléd,~mint sírdogáló, sápadt gyermekek.~
682   13|       csókunk,~s úgy fekszünk ágyra, mint a kínkeresztre,~és kalapáló,
683   13|     vergődnek csillagoltó téli este,~mint bús madarak a hidegbe kint,~
684   13|             most fakó-vak a szemem.)~Mint két kiszáradott, üres kút~     
685   13|          nézitek a festett kalandot,~mint véretek szent karmazsinját.~
686   13|        magamba járnék, tűn az ember, mint az árnyék.~Lopva néz csupán
687   13|              oly nyugalmat sosem ád, mint a nagy, a kevély város.~
688   13|             együtt száguldoz vele,~s mint imádom a magas falt, a rét,
689   13|           magasztalt~nem oly kedves, mint az aszfalt kék porát nyelt
690   13|        lángolót. ~Egyik nap úgy fut, mint a másik,~s csak nézzük egymást
691   13|            volt.~De ilyenkor dalolt, mint árva pinty,~oly bánatosan,
692   13|             alázattal, oly lomposan,~mint ki megszokta, hogy már rá
693   13|         hófehér telefondrótok alján,~mint halk ívlámpa ég a kora hold,~
694   13|         bizonnyal jobb és szelidebb,~mint földi kollégája, s csendesebb
695   13|          tejszínűen derengnek reánk,~mint elhagyott házak vakablaka,~
696   13|             bálterembe~a víg herceg, mint egy fenegyerek.~De most
697   13|              Sírszobor~Úgy látom őt, mint tiszta, enyhe hölgyet~márványba
698   13|       temetőjén,~ha éles a holdfény, mint a verőfény,~s ilyenkor újra
699   13|              És én is majd vezetlek,~mint tiszta lányát egy deres
700   13|            pára vert~csönd-vázájában mint nyílik ki néma,~mély szenvedésem
701   13|            és megőszült,~olyan volt, mint egy lomha agg,~hogy bóbiskolt
702   13|              A délután...~A délután, mint az üvegpohár,~amelybe semmi
703   13|        üdvözöllek.~Nagy mozdulattal, mint a régi aktor,~aki a hódolattól~
704   13|        magyarok. ~A gyermek játszik, mint az ember,~s az ember játszik,
705   13|           ember,~s az ember játszik, mint a gyermek,~szóval, virággal,
706   13|                      Budai szegények~Mint épületből csákányok zajára~
707   13|        legények és beteg, vak aggok,~mint angyali, halk összeesküvők.~
708   13|              a hosszú, nagy szobába, mint a szél,~leült, vagy állt,
709   13|            vizsgáló orvosi mosolyt. ~Mint Röntgen-fényben szívbajos~
710   13|         délután~Az utasok feküsznek, mint a hullák.~Azt gondolom magamba
711   13|          drága testét,~mely édesebb, mint méz, tej és dió... ~1926 ~ ~
712   13|              nem láttam, megőszült, ~mint egy családtag, tudta mi
713   13|          nézte az arcát az enyémben,~mint ki tükörben nézi magát! ~
714   13|          gyöngye, te. ~Még hallalak, mint zivatart,~te óriás,~ki nemzett
715   13|       Hajamnak ifjú, barna lobogója,~mint várak ostrománál hetyke
716   13|        mosolyog bölcsen és megértőn,~mint a futó katonák fanyar ajka. ~
717   13|             rám a viszolygó~tárgyak, mint hajdan csecsemőkoromban,~
718   13|              tartozom,~úgy nézek rá, mint ki idegen csillagról való. ~
719   13|            bőgnek föl kinn az utcán,~mint őserdőben a tigrisek. ~Anyám ~
720   13|         kellene állani mindegyiknél,~mint egy-egy nagy műremek előtt.~
721   14|              de szivünk nem lángolt,~mint akkor a szerény, de mégis
722   14|            sóhajtanak el a~világból, mint ősszel a falevelek. Ez a
723   14|            fekszem hangtalan,~     S mint két éve kérded,~Mint töltém
724   14|               S mint két éve kérded,~Mint töltém az éjet,~     S nem
725   14|           arcom oly fehér volt,~     Mint a tied.~Elmélkedénk, merengénk:~     "
726   14|            Szakíts őszi rózsát,~     Mint egykoron,~Csókold meg a
727   14|                 Holt szívedér'...~Ki mint az őszi rózsa,~     Fehér...
728   14|        szívéhez.~Nézd a természetet, mint vál bágyadásra~minden egyes
729   14|            mosolyog az öröklét álma.~Mint a kalász ha szép sárgára
730   14|              Ha nem hajolsz, kidönt, mint vihar a tölgyet,~s kárörvendőn
731   14|          szinte könnyezek. ~Említem, mint a rosszat,~amely feledve
732   14|            ver értem,~Hangja gyenge, mint patakzaj,~Ámde én megértem. ~
733   14|              nem fogsz mást szeretni~Mint szelíd anyád.~ ~
734   14|        szerelmet ad szerelemér'. ~2 ~Mint szélben a futó katáng,~bolyongtam
735   14|            röpke élet más se nékünk,~mint egy örök, nagy temetés. ~
736   14|        lassudan mind sírba tér.~Míg, mint kopár fa áll szivünk, és~
737   14|               Küzdj, s vessz el úgy, mint a hajótörött,~ki fuldokolva
738   14|             ki hát hamvadt tüzünket,~mint egy kiégett, rossz szivart! ~
739   14|        halálverejték,~hörgött vadul, mint kit vadállat űz,~és kétkedett,
740   14|                Szárnyát zúgva verte,~mint az, ki véres háborút izen,~
741   14|             s felebb,~forgott a nap, mint egy tüzes kerék,~s elkápráztatta
742   14|              a tűzben. ~A dél jön, s mint hegyen merengő~vándor, lassan
743   14|            néztem árván, elgyötörve,~mint győz a nyegle bárgyuság.~
744   14|             vágtak,~s én sírtam ott, mint a gyerek. ~Kolduskirályként
745   14|             malasztja~édesb tenálad, mint a méz.~Nyújtod karod, a
746   14|            ontod éjsötét hajad,~s én mint anyámnak keblin immár~nyugszom
747   14|             mogorván,~s tűn életünk, mint a folyam. ~Te tündökölsz
748   14|         kifáradt, s andalogva nézte,~mint ontanak szikrát a csillagok.~
749   14|      reméltem, halk szavadra vártam,~mint vétkező, de mindég hű fiad,~
750   14|             is oly izzó a szerelmem,~mint a felejthetetlen nász után,~
751   14|    Költőszivem most is vadul szeret.~Mint kisgyerek kihajlék ablakomba,~
752   14|               Most is szeretlek úgy, mint hajdanán,~villámos, fényes
753   14|          künn a ködben,~és érzem is, mint indul a vonat.~Nyüzsgő,
754   14|              megy az utolsó~intésre, mint egy nagy, komor koporsó. ~* ~
755   14|              is elébb,~és reszketőn, mint aki félve fél,~nyitám ki
756   14|           kezembe vettem a papírost,~mint az aranypénzét éhes fukar,~
757   14|       nézdelém... ~Olyan fehér volt, mint szerelmesem,~kivel a kékes
758   14|           földön;~olyan szelíd volt, mint az én anyám,~akkor, midőn
759   14|       reszkető égbolt tüzére néztem,~mint álmodó, elfáradott diák.~
760   14|           sercegve ég. ~S egyszerre, mint egy másvilági látvány,~röppensz
761   14|              drágább ez emlék~neked, mint eldobott vasút-jegyed! ~
762   14|          szárnyával beföd az alkony,~mint óriás, vérestollú madár,~
763   14|              jönnek sunyin, rebegve, mint az~éhes, beteg~ebek.~Itt
764   14|               meleg vagy és hizelgő,~mint egy komoly cicus. ~1905 ~ ~
765   14|        szerelem. ~Párnád olyan lágy, mint a síri párna,~koporsód hűs,
766   14|        Vénusa,~én is tehozzád futok, mint az árva,~látom, teérted
767   14|            dalom!~Úgy állsz az éjbe, mint lángfényü vulkán,~vészt,
768   14|            szívben,~miként a tenger, mint a szerelem. ~Zúgd hát szavad,
769   14|           festve,~szód hallgatám már mint kicsiny gyerek.~Úgy, mint
770   14|            mint kicsiny gyerek.~Úgy, mint midőn az ágyba bújva estve~
771   14|              bármily elhagyott most,~Mint egy fiatal anya áldott. ~
772   14|            belőle,~De szent e tinta, mint a lelkem.~Alázatos tollal
773   14|         hallgatag vagy,~arcod fehér, mint a viasz.~Unod a bókolást,
774   14|             tudd meg, nincs édesebb,~mint ez a gyenge seb,~égése kéj,~
775   14|            fényüek,~olyan hideg van, mint a kripta alján~- Tüzet,
776   14|            orgiát ület,~vérem zubog, mint óriási katlan~- Tüzet, tüzet! ~
777   14|             csupán a tested fénylik, mint üveg,~s kitör szívemből
778   14|         tűzszemével,~oszlassa búmat, mint a semmit el! ~Sorvadni vágyok,
779   14|        karunk úgy rázza meg a bánat,~mint átcikázó, éles villanyáram. ~
780   14|   beletörődsz abba, hogy ne is lásd, mint~nem óhajtod néki amit magadnak,
781   14|         Remegve nézünk jobbra-balra,~mint megfagyás előtt a vándor. ~
782   14|            voltam én hős, ámde több,~mint aki eggyel kérkedett,~száz
783   14|            enyém. ~Többet szerettem, mint sok hivalgó, ~     királynőket
784   14|       egyetlen, ami nagy~S - - - - - mint Isten.~ ~
785   14|           szép hónapba mindég~olyan, mint ő, ki felemelte ingét~elszánt
786   14|               föld)~Szép hősi fejed.~Mint szállásmester, ki előre
787   14|                                      Mint hogyha kisfiam...~Mint hogyha
788   14|               Mint hogyha kisfiam...~Mint hogyha kisfiam a földre
789   14|             egykoron. ~E dal csípős, mint az ánis,~nem miként a régi,
790   14|            mindegyik atom. ~Bíboros, mint a kaláris!~Lángoló, minthogyha
791   14|              kény!~S úgy zeng szava, mint az az ágyú,~melyet töm Örkény! ~
792   14|              nem érti elme sem,~hogy mint szeretlek, én szerelmesem. ~
793   14|          kezébe aktatáska.~Úgy megy, mint egy vak tatácska. ~Comprendre
794   14|        életem elrongyolom,~olyan már mint egy rongy gyalom,~de még
795   14|          lánynak. ~Kezdet - Auftakt ~Mint egy bezárt~bazárt,~kit tönkretett~
796   14|            nem is oly művész~Rózsám, mint Tartini,~Szeretném ő vele~
797   14|            ezek. ~Emlékezet:~titkos, mint dinnye, a föl nem szegett
798   14|              ugy hullna rám a lelke,~mint kápolna. ~* ~Itt az ágytál,~
799   14|             elnök. ~* ~Ez többet ér,~mint a mai vitás~naívitás! ~* ~
800   14|            több egy kicsiny ajándék,~mint a költőkirályok nagy vígasza:~
801   14|               szorgalmasan dolgozva, mint a hangya. ~* ~Azonnal~elment
802   14|        bujkált. ~Rím ~Inog a fűrész,~mint egy letört~fű-rész. ~* ~
803   14|             te is, bútól roskadozva,~mint régi kaptár...~ ~
804   14|              hazámba, kedves~őr. ~6 ~Mint egy varázsos és tündéri
805   14|            védted az öregapám, mikor~mint árva honvéd a levert hazából~
806   14|          ápol,~Konstantinápoly. ~15 ~Mint egy titán, ki láztól és
807   14|          Rilke ~Lhewine ~Úgy ült le, mint ki nem tud zongorázni,~szerényen
808   14|     zongorázni,~szerényen elfogódva, mint a kezdő~fiúcska, ki nem
809   14|   zongoraszéket,~hogy bizton álljon, mint a nyaktiló-pad,~mert ami
810   14|           Rend maga,~oly ércszilárd, mint a Halál s az Élet,~min változtatni
811   14|       édesség, a fönség. Mária~lágy, mint a hattyú tolla. Mária~kemény,
812   14|          hattyú tolla. Mária~kemény, mint a gyémántkő. Mária~gyermekkorom
813   14|            hosszú már ez ének, Mária~mint végtelen szerelmem, Mária ~