1-500 | 501-714
Rész
1 1| fehér árnyékfolt a falon. ~Nem látok. Ők olvasnak, rám
2 1| azt mondja mind, a lámpa nem setétebb. ~A szívem egyre
3 1| a lelkem vet véglobot. ~Nem látok. Éjpalástba jő a vég.~
4 1| komoly fagy ül vonásain,~s nem rezdül arcán a meredt ideg,~
5 1| köztársaságát,~kiknek ma már nem lüktet az erük,~nem fáj
6 1| már nem lüktet az erük,~nem fáj az élet lassu tengetése,~
7 1| de rája süveget csapok,~s nem érezem a tarka lomtul~
8 1| várok,~ ti vagytok, és - nem élek én.~Fogjátok is át
9 1| kapaszkodom meg bágyatag. ~S ekkor nem is tudom, hogy élek,~
10 1| durva ember-rengetegben~ nem nyúl dijért mohó kezem. ~
11 1| mulatnak,~ csak a komédjás nem mulat.~ ~
12 1| agyad a zord valóra eszmél~s nem részegít az őrület. ~Kacagva
13 1| hallgatása csöng,~s mélységeidből nem nézek föl én: ~Oh én fehér
14 1| cikáznak még a fecskék,~nem láthat itten senki engemet. ~
15 1| meghalál szégyen-keresztfán~s nem hajolál meg a gyáva kínnak. ~
16 1| örvény,~ arcuk fakó, de nem könnyharmatos,~s mellükre
17 1| Nagy bánatod a hűs éj el nem oltja,~csak támolyogsz,
18 1| borzasztóbb pokolban,~de nem vezérelt engemet barát. ~
19 1| gyászra...~Jön a menet, s nem sejted mégse, mégse,~hogy
20 1| Csak egy pohárra hív, s nem dől ki százig... ~Aztán,
21 1| titok.~Vágynám bezúzni, ámde nem merem,~mert összetörni fájdalmas
22 1| ismer belőle mind -~csak én nem értem, mit jelent e hang. ~
23 1| ki újra lángra szit -~s nem látok át a vaksötét ködön. ~
24 1| már... ~2 ~Szegény poétám! Nem volt itt nyugalmad,~koromsötét
25 1| vészfék,~vágd szét zsinegjét, nem lesz benne kár,~egy pillanat
26 1| zokogva, vágyva~ és nem találjuk - önmagunk. ~Ezer
27 1| szárnybontva fölrepül. ~Nem háboritjátok meg álmom,~
28 1| győz, aki csatára száll.~Nem gyűri le bukás, halál. ~
29 1| Hiába lőttök rá nyilat,~nem reszketek kudarc miatt. ~
30 1| reszketek kudarc miatt. ~Nem látta senki égi kincsem,~
31 1| Bármit teszel, az inga meg nem indul,~és a finom üveglemez
32 1| illanó. ~S miért, miért nem? sirni kezdtem,~ agyamba
33 1| habzenére, lángözönre~ nem is emlékezem? ~Ki tudja...
34 1| a lét,~és más világosság nem kell ma nékem -~Cikázzatok,
35 1| lángolást ad,~csak álmodom, és nem törődöm én,~hogy ott hevertek
36 1| dőlt,~sötét az éj. ~De én nem alszom, lázba küszködöm~
37 1| gyullaszt tűzöled,~s érzem, nem voltam sohse boldog~
38 1| szétűzted édes álmomat,~s nem bánod azt, hogy otthon engem~
39 1| fogysz ki csókból,~ kin nem fog átok, néma vád,~te,
40 1| az én szerelmem,~ aki nem érez és nem él,~s meredt,
41 1| szerelmem,~ aki nem érez és nem él,~s meredt, fehér, szederjes
42 1| szenvedek bús éjjelen~néz, nem könnyez mégsem velem~
43 1| borúlj reám szelíden,~így tán nem fáj úgy e borzalmas út. ~
44 1| fogam csikorgatom, hogy nem szeretlek~s a fagyban a
45 1| Chopin-mazúr. ~A kéményekből füst nem göngyölög,~szundítnak a
46 1| kinézek, lámpámat kioltva,~már nem piros az égnek széle sem.~
47 1| illik ide. ~Azt hinnéd, hogy nem él, s szobor, de ajkán~egy
48 1| át suhanva, csalfán,~de nem nevet - mert néki sincs
49 1| kutatva, vajjon merre ő? ~Nem jő. Hiába vársz reája~
50 1| magányba sírsz utána,~ hogy nem kacérkodhatsz vele,~s fakó,
51 1| titkot,~ amit nekünk nem mert soha. ~Csókfergetegre,
52 1| elképzelt szerelmi csiny. ~Nem győzni kívánt, csak csatázni,~
53 1| induló tömeg sietve lökdel. ~Nem szólhat egy se, szívök tája
54 1| halkan,~Indul, - de ezt nem tudja más.~S eszébe jut,
55 1| zaklatott, nagy utazás.~Nő keble nem piheg feléje,~otthonja bérelt
56 1| szemével,~mely fut, de meg nem áll soha~s leroskad a nedves
57 1| néz a múltba~s reményre nem talál okot,~nem hisz miben
58 1| reményre nem talál okot,~nem hisz miben se, gyáva, önző,~
59 1| napsütötte arcán,~de szem nem látta őt könnyezni még. ~
60 1| mint halad előttem,~és nem tudom, mi bántja nagy szivét.~ ~
61 1| volt a véres küzdelembe~és nem vegyült a vígadók közé,~
62 1| jöttek sokan, sokan, de nem az ő fia... ~A zordon aggok
63 1| Zajnak, tudásnak városa~el nem felejtelek soha! ~Vágyódom
64 1| a sugáros~érzés reménye nem követ,~szeretlek, édes,
65 1| Ércorrán másznak a legyek.~Nem mozdul... Én továbbmegyek. ~
66 1| ma már az ifju is öreg~s nem jár itt más, mint legfölebb~
67 1| meg erre s itt időzzem,~nem ismerem meg e helyet~s árnyat
68 1| kaput egy tisztes ember,~s nem találja a helyed.~Kérdez
69 1| régi naptár,~mely napot rég nem mutat már,~fönn a kályhán
70 1| rám ritkuló fák hajlanak. ~Nem nézek hátra, ámde érzem,~
71 1| nincsen tenálad boldogabb. ~Nem bánt a könnyü és az emlék,~
72 1| könnyü és az emlék,~ és nem sebez a fájdalom -~Mondd
73 1| ott túl a fájdalmat nem érezed." ~A fák susognak,
74 1| szilaj szerelmemér',~ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj~
75 1| küzdelemben.~De most állok s nem moccanok ma,~hiába int a
76 1| megtanulja,~bánat és csalódás nem fér a szivéhez.~Nézd a természetet,
77 1| hatalma zabolátlan, örök.~Ha nem hajolsz, ledönt, mint vihar
78 1| lakát remegőn, hidegen.~Nem ismeri őt a virág, a mező
79 1| kietlen éj lesz az egész.~Nem, nem - rohadni ismeretlen:~
80 1| kietlen éj lesz az egész.~Nem, nem - rohadni ismeretlen:~bősszé
81 1| ott a vidám pohár megett?~Nem áll kezembe jól a kancsó...~
82 1| a bús uton velem. ~Hogy nem hajolt szivem szerelme hozzám,~
83 2| ferde kép,~és lát, ahogy nem látott sose még: ~Mint aki
84 2| hogy meg ne tudja, élete nem élet,~és meghalt már, bár
85 2| kismagyar,~s a Nagyvilág nem érti a szavát.~ ~
86 2| arany-szót, mint a hajnal.~És el nem unnám, egyre-egyre írnék~
87 2| az éji hidegen,~játékaim nem adom oda nektek,~mert véretek
88 2| csak egyedül,~és senki meg nem értett még soha.~Oly ismeretlen
89 2| rég letűnt fény,~de már nem úgy, mint hajdanán,~mert
90 2| mosolygó szépanyám. ~Már nem vakít ragyogva többet~a
91 2| rám, húgaim,~éjjel most nem alszom,~bámulom a holdvilágot,~
92 2| fekete az apám és szigorú,~nem csókol meg, sohase nevet
93 2| homlokán titokzatos ború.~Mért nem beszél? Mi szótlanul eszünk,~
94 2| széjjel,~vagy elmegy innen, nem jő sose vissza,~s vérben,
95 2| szürke élet.~Hogy össze nem rogy a szobánk alatta,~hogy
96 2| szobánk alatta,~hogy össze nem rogy menten, aki hallja.~
97 2| fátyolokban arcom,~s ha hívnak is, nem szólok sohatöbbé.~Az ostorom,
98 2| boldog ősz nyugalma száll.~Nem győz terajtad már az élet,~
99 2| esték,~és tollammal, ha nem lát senki-senki,~
100 2| bölcs szemébe.~És firtatom: nem szeret úgy-e senki,~s buksi
101 2| gyászolod te~úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?~Nem tud beszélni,
102 2| úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?~Nem tud beszélni, a kedveske
103 2| ez a búcsúzkodó finálé?~Nem kell az élet, pompázó parádé,~
104 2| aranyfindzsákba hűlő csokoládé,~nem kell neki a szende, lenge
105 2| lenge báj.~Valami fáj, s nem tudja, mije fáj. ~És csupa
106 2| tejesköcsög. ~Két óra. Már nem mozdul semmisem.~Minden
107 2| menni,~tovább, tovább~s nem tudni, hogy hova. ~A temetésemen
108 2| Valami zúgott a homályban,~és nem tudtam, hogy az a szél volt.~
109 2| Ezüsthináros volt az égbolt,~s nem tudtam, a hold fürdik ottan.~
110 2| frakkban illeg,~s a kutya nem győz a falatra várni.~Késői
111 2| Fogunk csikorgatjuk és nem beszélünk,~elfordítjuk fejünk... ~
112 2| fölé,~s ha rózsa nyílik ki, nem az övé. ~Csöndes, komoly
113 2| tiszta szemmel.~Zokogni nem tud és nevetni nem mer.~
114 2| Zokogni nem tud és nevetni nem mer.~De, hogyha nem lát
115 2| nevetni nem mer.~De, hogyha nem lát a szobába senkit,~és
116 2| imákat suttogok az éjnek~s nem alszom el az éjszaka. ~Ő
117 2| volt.~Az óra vert, vert, de nem úgy, mint otthon,~dalolt,
118 2| Hattyú-nyakát emeli. Már nem él.~Jegesvizet ivott egy
119 2| vagyok, szépségektől beteg,~nem is vagyok más, egy beteg
120 2| és föltámad az, aki rég nem él.~Ha hármat nézek, az
121 2| baljós, balos, ördögi,~én nem tudom, csak félve bámulom,~
122 2| ki mindnyájunk anyja,~és nem mint én, ki tőle idegen,~
123 2| a csillagok s a férgek,~nem vagy se jó, se rossz.~Te
124 2| Ne sírj, ne sírj. Ah, én nem értelek,~csak azt tudom,
125 2| Ne sírj, ne sírj. Ah, én nem értelek.~Gyümölcs, öröm
126 3| kudarc után~ más nem maradt, csak ez még és a
127 3| csodás.~Én veszthetek,~de nem vesz el ő,~a félszemmel
128 3| engem kötényed titka vár.~Nem kérdezem, tündér vagy-e,
129 3| tengert iszunk s szomjunknak nem elég,~éhségünket eteti az
130 3| öleljük rogyásig:~Diadal!~Nem egy a csók, de száz és százezer,~
131 4| szelíden,~szájam haragra többé nem feszítem~vérezve, átkozódva
132 4| elszállt az is ezüstös éjeken.~Nem hallanak. Nem látnak. Nem
133 4| ezüstös éjeken.~Nem hallanak. Nem látnak. Nem szeretnek.~
134 4| Nem hallanak. Nem látnak. Nem szeretnek.~ Magam
135 4| árnyék a falon? - Enyém. ~Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét,~
136 4| Ami itt maradt~Nem békülök meg, bármit is beszéltek.~
137 4| Mért nem beszéltek, én halottjaim ~
138 4| beszéltek, én halottjaim ~Mért nem beszéltek, én halottjaim?~
139 4| fekete, néma szátok.~Mért nem sikíttok, nem nyöszörgetek,~
140 4| szátok.~Mért nem sikíttok, nem nyöszörgetek,~ha férges
141 4| valami őrült ismeretlen átok.~Nem féltek-e egészen magatokban,~
142 4| félve hallom ottan,~csakhogy nem értem álomszózatuk,~mert
143 4| arcom,~s mikor te alszol, én nem alszom. ~És sokszor átölellek
144 4| poros emlékeid,~és kérdelek, nem integetsz nekik?~Nem félsz
145 4| kérdelek, nem integetsz nekik?~Nem félsz a percektől, mik zúgva
146 4| szemedet~s örökre úgy maradsz?~Nem értelek.~ ~
147 4| ingekben megyünk elébed.~Mi nem várjuk, míg ránk csap a
148 4| ránk csap a karod,~minket nem áltat maszlagos remény,~
149 4| késeket döfnek szivembe,~nem vérzenek. ~És ők nevetnek
150 4| alszom majdan síri párnán,~nem alszanak. ~Szavuk, szavuk,~
151 4| százezerszer,~mindenüket, hogy nem az enyém,~s őket is, hogy
152 4| az enyém,~s őket is, hogy nem lehetnek: Én.~ ~
153 4| a szelíd hajú lány. ~Már nem tudtam állni, csak repülni,
154 4| menny ivén is lámpa lángja, nem hold,~és bolyongtam, mint
155 4| nagy ágyba,~én, szólni nem tudó öreg baba,~és a szivemből
156 4| ki tudja, miért, miért nem?~Megsápadtam, míg ideértem. ~
157 4| ringasd ez ájult délutánon,~nem kérdezem, hogy hova utazom.~
158 4| hirtelen mind-mind felállanak,~nem tudni, sírnak, félnek, vagy
159 4| kisértetek,~örök homály, nem ismert, szörnyü tenger,~
160 4| ő? kérdeztem én is,~de ő nem tudta a nevét. ~Csak csendesen
161 4| tüzes nő.~Hogy merre jártam? Nem tudom már.~De ott volt sok
162 4| egyre,~de merre tértem, nem tudom.~A fülem csengett,~
163 4| hallgatott a hegedű.~Azon a télen nem mulattak,~a lég fagyos volt,
164 4| gyújtott s nézte-nézte~és nem látta a gyertyafénybe -~
165 4| beszél és szótlanul eszik,~és nem lehet senkit csókolnia.~
166 4| megcsúfolt arc hieroglife,~ha nem találja a végső megoldást?~
167 4| Mit ér karom, ha többet nem ölel,~csak dolgozom vele
168 4| tudta, mit a másik tudni nem mert,~s érezte, arca boldogan
169 4| halállal szembeültem.~Ma nem merek elmenni hozzád,~holt
170 4| mécsvilág.~ Tán nem is jönne ki.~Szívná a reggeli
171 4| minden rózsa festett,~és nem igazat tesz, aki örül,~de
172 4| Kedves~Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,~álarcodat
173 4| álarcodat magadra szoritod,~s nem tudja senki, hogy voltál
174 4| belőle, istenem, mi lett?~Én nem tudom. Hiába kérditek. ~
175 5| kinyúlt s a földre görnyedt,~nem bírta el terhét a föld. ~
176 6| Aranyvonat~Figyeljetek, ez nem mese,~ilyent nem olvassz
177 6| Figyeljetek, ez nem mese,~ilyent nem olvassz könyvbe se. ~Aranyt
178 6| hájas gyárosok. ~Gurul - nem látja senki se -~a yankeek
179 7| lélek nyílt, a jóság, s nem ma,~a buta "modern technika"
180 7| elmúlt az ősz, el a hideg,~nem kellesz már te senkinek. ~
181 7| Nem szabad feledni~Hadd éljek
182 7| nagy életem - mert nem szabad feledni -~tisztán
183 7| szemekkel~ néztem őt és nem láttam meg őt.~De szelíden
184 7| és sivár.~Azt mondják: ez nem ő.~Azt mondják: ez a sár.~
185 7| puskadurranás,~fülembe lárma zúg~s nem hallja senki más.~Nagy dinamit-robaj,~
186 7| tenyér a markom,~könny.~Mert nem jó nékem, istenemre nem
187 7| nem jó nékem, istenemre nem jó,~ez a keménység, ez az
188 7| keménység, ez az úri tempó,~nem. ~Ami rajtam van, nem kértem,
189 7| tempó,~nem. ~Ami rajtam van, nem kértem, de adták,~el is
190 7| de adták,~el is hajítom, nem ér egy fabatkát.~Vedd. ~
191 7| cukros, piros téa~merre van? ~Nem merek a ködbe nézni,~sárga
192 7| táj~s a halál. ~Ó, a múlt nem ezt ígérte,~s ami van ma,
193 7| gyászmenetnek.~Ki a halottja? Nem tudom.~Hull a köd. Tülkölnek.
194 7| életemben,~egy régi lány, kiről nem énekeltem,~kinek a szívem
195 7| elmúlás ágyában, olcsón?~Nem tudni soha, hova száll a
196 7| hogy hova-merre tűntél,~nem álltam ágyadnál ezüstkanállal,~
197 7| mint síró, árva démon -~ki nem kap semmi gyöngyön, diadémon -~
198 7| semmi új, nincs semmi jó.~És nem igaz, hogy lenni jó. ~Nem
199 7| nem igaz, hogy lenni jó. ~Nem jó az élet méze sem.~Nem
200 7| Nem jó az élet méze sem.~Nem jó aludni csöndesen. ~Nem
201 7| Nem jó aludni csöndesen. ~Nem jó ásítva kelni fel~s fülledt
202 7| fülledt undorral telni el. ~Nem jó feküdni gondtalan,~és
203 7| átkozott, ki gondba van. ~Nem jó kacagni tétován~a virágfüstölős
204 7| a virágfüstölős szobán. ~Nem jó rohanni sebtiben,~nem
205 7| Nem jó rohanni sebtiben,~nem jó: a nem, nem: az igen. ~
206 7| rohanni sebtiben,~nem jó: a nem, nem: az igen. ~Nem jó a
207 7| sebtiben,~nem jó: a nem, nem: az igen. ~Nem jó a csönd,
208 7| jó: a nem, nem: az igen. ~Nem jó a csönd, nem jó a szó,~
209 7| az igen. ~Nem jó a csönd, nem jó a szó,~a sírba, tán még
210 7| állok itt. ~Szaladni tudnék, nem tudom hová,~szeretnék élni,
211 7| sok százezer szem közt? - nem tudja senki, ő sem. ~Öcsém,
212 7| tiktakolja: "Isaszeg". ~Az óra nem feledte el,~bár sok év szállt
213 7| Testvéreim. ~Volt egy kutyám,~s nem vertem ki, mikor haragos
214 7| Aztán vásott és buta lázban~nem madarásztam,~mert szántam
215 7| könnyü háló~zacskójával nem fogtam soha pillét.~Sohase
216 7| régi cser-tőn,~vörös vadat nem űztem havas erdőn.~Kikerültem
217 7| a gyíkok napos árkát.~El nem tapostam~a réteken a szentjános-bogárkát. ~
218 7| molnár, őrölöm~s lisztem nem bú, nem öröm,~színtelen
219 7| őrölöm~s lisztem nem bú, nem öröm,~színtelen köd, csunya
220 8| jó-szivű jót-akaróm is,~s nem kell kegyekért könyörögnöm.~
221 8| kell kegyekért könyörögnöm.~Nem többet az egykori köd-kép,~
222 8| járok a bús Budapesten,~nem tudnak egész idegennek.~
223 8| a bánat~könnyekbe borít nem egy orcát,~és énekes ifjú
224 8| vagyok itt e világban,~s már nem vagyok otthon az égben.~ ~
225 8| végtelen. ~Jaj, én tudom, hogy nem mulatság~szeretni és nem
226 8| nem mulatság~szeretni és nem heverés.~De most tudom,
227 8| könnytől fuldokló szájamat. ~Én nem panaszlom, hogy szerettem,~
228 8| csorba holddal~oly halavány. ~Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs
229 8| soká tart, azt most meg nem értem~és fájva fáj. ~Alvó,
230 8| cirilbetüs Szabadkán,~s nem értenek. ~És űznek majd
231 8| nincsen~semmi gonosz. ~Mert nem feledtelek. A fülledt estbe
232 8| és a szivedre szívem,~ha nem merem. ~Igen, eléd megyek
233 8| sír. ~Mert életem felén nem is vagyok, de látszom,~s
234 8| szürkülök. ~Híredre lelkem nem riad,~nem vagy már szörnyü
235 8| Híredre lelkem nem riad,~nem vagy már szörnyü sem:~apa
236 8| Nincs jaja ennek, sem hire,~nem várnak ők itt semmire,~egyik
237 8| mind földbe járuló pogány. ~Nem szörnyü már, nem is csodás,~
238 8| pogány. ~Nem szörnyü már, nem is csodás,~nem őrület, lidércnyomás,~
239 8| szörnyü már, nem is csodás,~nem őrület, lidércnyomás,~se
240 8| egyszerű. Oly egyszerű. ~Nem sírtam, nem nevettem itt,~
241 8| Oly egyszerű. ~Nem sírtam, nem nevettem itt,~de ezt a vallást
242 8| egészségére, s könnyez és nem érti,~úgy gondolok én vissza
243 8| árva tereken.~Ilyen magányt nem látott soha ember,~
244 8| végzet partjain -~hátrálni nem tud s nem előremenni. ~Önroncsain
245 8| partjain -~hátrálni nem tud s nem előremenni. ~Önroncsain
246 8| Vénség~Nem így képzeltem. Furcsa, csúnya
247 8| belényugodtam, hogy a láz elillan. ~Nem sírok, ha az esték holdasok,~
248 8| E ház, e ház a fájdalom,~nem is megyek innen tovább,~
249 8| az isten,~ de ellene nem vétkezem,~szörnyebben az
250 8| tetőzött,~és meghaltál és nem láttad a tengert,~elnémulok,
251 8| kikötőbe~hajók tolongtak és nem várta senki,~a kéményerdő
252 8| álmok lágy párnája volt,~s nem ismeri fel a kezet. ~Nem
253 8| nem ismeri fel a kezet. ~Nem is nők többé, férfiak,~álmos,
254 8| csak járkálnak szótlanul,~s nem tudják merre, mért, hová,~
255 8| tudják merre, mért, hová,~nem tudják soha, mi a hír,~nem
256 8| nem tudják soha, mi a hír,~nem tudják, éj van-e, nap-e.~
257 8| vidám polgár, bús katona,~nem tudja, mért járt itt, soha. ~
258 8| elbődülő haraggal. ~Mert jaj, nem azok ölték,~kiket szegényke
259 8| irtózatos ököllel,~mely nem lehet övé már. ~Mert jaj,
260 8| lehet övé már. ~Mert jaj, nem azok ölték,~kiket szegényke
261 8| Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már,~nincs is
262 8| emlékemet is elsodorja,~s nem kísér lárma, suttogó nesz. ~
263 9| Nem tudtam én dalolni nektek
264 9| az újról, csak a régiről~Nem tudtam én dalolni nektek
265 9| az újról, csak a régiről,~nem tudtam én dalolni nektek
266 9| hazám szegény fia,~mert nem veri már vissza versem a
267 9| versem a Kárpát és az Adria. ~Nem tudtam én dalolni nektek
268 9| az újról, csak a régiről,~nem tudtam én dalolni nektek
269 9| hasítja rengve. ~Ha látom is, nem látom én,~odaviszem az átkom
270 9| meg?" kérditek,~a szívetek nem érti meg,~és elfagy tőle
271 9| jó lelkek, éljetek,~már nem lehetek véletek,~s nem látom
272 9| már nem lehetek véletek,~s nem látom soha többé, ~hogy
273 9| kimentek majd a gyors elé,~nem vágytok semmi másra, ~és
274 9| megalázás,~hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.~Nem az enyém
275 9| vagyok és nem vagyok szabad.~Nem az enyém már a kezem, a
276 9| rajongva. ~Jaj, elbeszélni nem tudtam, mi nékem -~
277 9| ékszeres az égbolt,~csak én nem égek már, ki úgy lobogtam. ~
278 9| harapnám~a vad veszélyt. ~Nem félek én,~mert hogyha meghalok,
279 9| koporsóm. ~Én.~Hazug a rím, nem leszek soha~vén. ~Ettem.~
280 9| dobott a nyár,~és - hallali -~nem múl el soha már. ~Hallod?~
281 9| és arcodba vág~az ág,~s nem múlanak, csak most kezdődnek
282 9| mondom még egyszer: ifjuság? ~Nem szól a visszhang és szivem
283 9| veri,~én hallgatom, de már nem nevetek. ~Esőköpeny lóg
284 9| időt figyelte,~ s arcát nem látta a tükörben. ~Ő járt,
285 9| lelkétől vagyok áldott. ~Neki nem volt korán könnyezni,~
286 9| könnyezni,~ s könnyezni nem volt soha késő,~ha ment
287 9| képeskönyve volt az élet,~ nem vitt magával soha könyvet. ~
288 9| Lecsuklik minden pilla most,~nem is találsz több villamost,~
289 9| Ha a sír szavát hallanád,~nem hallanál ily balladát.~Egy
290 9| a múlt falára festve,~mi nem láttuk még akkor ezt a képet.~
291 9| a tenger,~bejárhatatlan, nem lesz soha vége,~előre néztünk
292 9| vétek,~hogy csöndben élek, nem nézek felétek,~s az álmok
293 9| fürdőn,~szemét közt turkálok, nem csitult bánatommal,~emlékeket
294 9| szavamnak,~mely álmokat adtál s nem ismert drága mámort,~a forradalmas
295 9| áll csak itt, ki magát meg nem adja,~keresem a barátot,
296 9| kóvályog fönn a nyári rónán,~nem oly boldog,~mint én,~ki
297 9| szivarom?~Bűn-e,~hogy mostan nem cikáz a villám,~Bűn-e,~hogy
298 9| ezüst a villám?~Bűn-e,~hogy nem sikoltok~s egy percre boldog~
299 9| felemás,~de ember adta, nem telt néki többre,~ eget
300 9| volt.~Egy fergetegre meg nem ingott.~Dörögtek háza kapujában~
301 9| dalt alig-alig írtam,~mert nem bíztam tintában és papírban,~
302 9| elhull a szavak virága.~Nem is vittelek tornyos frizurával~
303 9| gyémánt-fülű, buta húri. ~Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe,~
304 9| Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe,~mely ad-vesz, a
305 9| dörgenek.~Egy szörnyeteg?~Nem, vas, halál, szíj. Éji őrmenet. ~
306 9| Körötte senki. A vidék kiholt.~Nem is sikolt.~Ki volt az anyja,
307 9| sötétlik ere homlokuknak,~nem ismeri itt a fiú az atyját.~
308 9| császár és a császár.~Jaj, nem lehet azt soha kőre róni,~
309 9| édes álom,~és élni kissé, nem ily eltiportan,~két kedvesem
310 9| iszonyú.~Még légy se döng,~nem rág a szú.~Kisértetes~körül
311 9| rogytak,~a krisztusi-szelídek nem beszéltek.~Akik ma sírtak,
312 9| reád a kisverandán.~Még nem csüggedt le az idők özönje,~
313 9| Nem félek a haláltól, mert tudom
314 9| haláltól, mert tudom mi~Nem félek a haláltól, mert tudom
315 9| akár a többi földi holmi.~Nem nagyszerű hullás, mint egykoron,~
316 9| tevéled,~és a halállal szólnom nem szabad,~csupán tusázni,
317 9| oly rút e dal. ~Nevetni nem hagy, sírni sem hagy,~azt
318 9| hagy,~azt dudorássza egyre, nem vagy~már fiatal.~ ~
319 9| ember rám meredt az utcán,~nem tudva, mért futok, mint
320 9| hogy egy másik ember ő~és nem te vagy. ~ Otthon pedig
321 9| éjbe néztem.~De már a ház nem volt a régi többé.~Vak székek
322 9| ajtók~csak hánykolódtak s nem pihentek el,~mint máskor,
323 9| melyiket veszem? ~Azóta nem volt se reggel, se este,~
324 9| megszokott szobára,~melyet nem ismer, mert tüzes szalag~
325 9| úgy hívnak, élet?~Még csak nem is vádaskodol velem,~és
326 9| vagy,~mint az apád, aki nem óriás,~és nem segíthet ő
327 9| apád, aki nem óriás,~és nem segíthet ő se már terajtad.~
328 9| oly dolgot mond, amelyre nem tudunk~felelni, csak a fénybe
329 9| Vizet!~Vizet hamar!" De nem, az utca csöndes.~Az anyja
330 9| üveggyűrűje elveszett,~és nem került meg többé sohasem.~
331 9| hűlni kezd.~A házba többé nem fülelt a Rém,~ki fölborított
332 9| lehúnytam elgyötört szemem. ~De nem pihentem. Egy maró szivart~
333 9| boldogoltam ottan önmagam,~hogy nem kell eztán úgy szeretnem
334 9| halhatatlanok,~derűsek és egészek. ~Nem emlékek, nem elfolyó,~halotti-tompa
335 9| és egészek. ~Nem emlékek, nem elfolyó,~halotti-tompa árnyak,~
336 9| szenderemet tovahajtsa,~ámde kezem nem nyúl a kanálhoz. Ijedve
337 9| lidércek~népe tusáz, amilyent nem lát az aludva-szorongó.~
338 9| jelenésed?~Erre figyelmeztetsz? Nem szólsz, de szivem tefeléd
339 9| és tapasztalt~öreg apa, nem zavarom az asztalt.~Erős
340 9| sohaj? ~Mert hozzád többé nem visz a vonat,~csak így emelhetem
341 9| éves, elfáradt magyar. ~S nem kérdezem, az ég ragyog-e
342 9| mélyen alvók!~És emlékezni nem tudó ajtók!~Üvegharang!
343 10| hústalan zúg el a lelkem,~nem illik hozzá az ifjúi parádé.~
344 10| történhet valami,~ami még nem volt,~mióta áll a világ,~
345 10| élnek tehelyetted is,~és nem felejtenek.~ ~
346 10| a szobád.~Üres a lelkem.~Nem látod arcomon botor szerelmem.~
347 10| arcomon botor szerelmem.~Nem veszel észre.~Csikorgó hangom
348 10| régihez hasonló,~mikor még nem éltél.~A reggelek hamut
349 10| s kérdem magamtól, miért nem érti~gyümölcs a törzset?~ ~
350 10| arany-dalával. ~Egy éve nem láttam. Szaladtam a lépcsőn.~
351 10| mosolyogtunk, megcsókoltuk egymást.~Nem igen tudtunk beszélni,~mert
352 10| papírronggyal~elrontott életét? ~Én nem tudom. De este, ha fázom~
353 10| Nők~Nem kamasz-szerelem kis hevületében~
354 10| cikázó tétovaságommal,~ha nem volnátok ti,~megértők, megbocsátók,~
355 10| ejtsem le terhes koponyámat. ~Nem egy, hanem mindegyik.~Mindegyik
356 10| fecsegnek.~Ilyesmiről szólni nem ízléses.~Meg aztán nincsen
357 10| özvegynek itt a villamosban~nem akar senki se~helyet adni.~
358 10| szüléstől~megroncsolt méhvel,~nem jut eszetekbe~az édesanyátok?~ ~
359 10| mily megindító. Már évekig~nem beszéltek felőle, azután
360 10| gazdagokat. ~Úgy hogy már nem is ő,~hanem én,~a csontja,
361 10| testi szenvedés,~a láz,~s nem közeledhetem, bárhogy akarnám,~
362 10| akar, azt mondja: semmit. ~Nem volt gyermeke néki,~a gyermeke
363 10| ablaka, ha arra megyek,~nem ég a lámpa, tűz se világít,~
364 10| arra, miként került oda,~s nem gondol erre akkor sem, mikor
365 10| éreztem keserűt, édeset,~s nem tudtam menni se jobbra se
366 10| el,~hanem maradjon meg,~nem úgy, mint a festmény, melyet
367 10| halál közé,~és senki más nem érzi azt, mit én érzek.~
368 10| utcaseprők, akár miniszterek.~Nem oly tiszteletet prédikálok
369 10| homloka lüktet.~lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van velem.~
370 10| innen,~bekötött szemmel,~nem tudva honnan, nem tudva
371 10| szemmel,~nem tudva honnan, nem tudva hová.~Csak téptem
372 10| csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e éppen~az ember élete
373 10| Szinte megzavarodom, hogy nem tudom összefogni őket, egy
374 10| emlékezni reája.~De már nem értem, idegen.~Csodálkozásom
375 10| A tél: fagy és fűtés. ~Nem mondom, nem lenne~unalmas
376 10| fagy és fűtés. ~Nem mondom, nem lenne~unalmas se talán.~
377 10| Utolsó kiáltás~Én nem hiszek semmiben.~Ha meghalok,
378 10| Zászló~Csak bot és vászon,~de nem bot és vászon,~hanem zászló. ~
379 10| feneketlen rontás vagyok én is.~Nem lanyha aludttej, nem egy
380 10| is.~Nem lanyha aludttej, nem egy iktatószám,~hanem az
381 10| egészség,~csupán az élet nem, mert már sokat éltünk,~
382 10| és habár a század eljár, nem múlt el egy sora sem.~Most
383 10| megelégszel.~Csókolni itten nem lehet elégszer.~Őrjöngj,
384 10| A madarak zenészek.~Én nem tudok dalolni, ámde nézek.~
385 10| Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért zenélek.~ ~
386 11| utcaseprők, akár miniszterek.~Nem oly tiszteletet prédikálok
387 11| homloka lüktet.~lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van velem.~
388 11| innen,~bekötött szemmel,~nem tudva honnan, nem tudva
389 11| szemmel,~nem tudva honnan, nem tudva hová.~Csak téptem
390 11| csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e éppen~az ember élete
391 11| Szinte megzavarodom, hogy nem tudom összefogni őket, egy
392 11| emlékezni reája.~De már nem értem, idegen.~Csodálkozásom
393 11| A tél: fagy és fűtés. ~Nem mondom, nem lenne~unalmas
394 11| fagy és fűtés. ~Nem mondom, nem lenne~unalmas se talán.~
395 11| Utolsó kiáltás~Én nem hiszek semmiben.~Ha meghalok,
396 11| Zászló~Csak bot és vászon,~de nem bot és vászon,~hanem zászló. ~
397 11| feneketlen rontás vagyok én is.~Nem lanyha aludttej, nem egy
398 11| is.~Nem lanyha aludttej, nem egy iktatószám,~hanem az
399 11| egészség,~csupán az élet nem, mert már sokat éltünk,~
400 11| és habár a század eljár, nem múlt el egy sora sem.~Most
401 11| megelégszel.~Csókolni itten nem lehet elégszer.~Őrjöngj,
402 11| A madarak zenészek.~Én nem tudok dalolni, ámde nézek.~
403 11| Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért zenélek.~ ~
404 12| ne szépítgesd, te gyáva,~nem szégyen ez, vallj - úgyis
405 12| elégedetlenség szent olaján. ~2 ~Nem vagy magad - jobb néked
406 12| furcsa ember néz bámulva rád,~nem üdvözöl téged, nem istenít
407 12| rád,~nem üdvözöl téged, nem istenít fel,~nem göngyöli
408 12| téged, nem istenít fel,~nem göngyöli a lelkét sem alád, ~
409 12| vijjogni, mint a vércse,~nem kérdezni, szabad-e, nem
410 12| nem kérdezni, szabad-e, nem szabad,~sosem kimélni a
411 12| semmibe rikoltani szavad, ~nem hallanak tán, ám ne menj
412 12| másképp inni a betegnek,~ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,~
413 12| félrevetnek,~ki sírna, ha nem hallaná fülünk,~s élnének-e
414 12| közöttük, állj meg végre itt,~nem kérve semmit és semmit se
415 12| eldobáltunk minden harci vértet,~nem veszhetünk el, minket kard
416 12| tudósok.~De én, a tudatlan nem érthetem ezt meg.~Hát ismeritek
417 12| nekem ő az egyetlen,~és nem fiatal nekem ő, nem is agg
418 12| és nem fiatal nekem ő, nem is agg ő, -~csak édesanyám,
419 12| Szépen-csevegőnek, Euláliának. ~Nem hagylak el én, lásd, nem
420 12| Nem hagylak el én, lásd, nem hagylak el, áldott~s mint
421 12| alázva téged, te magasztos.~Nem hagylak el sohasem te legelső~
422 12| Úr-kedvetek, amelynek párja~nem akad. ~Öreg, nehézkes, régi-ízű~
423 12| Lelkem ha kérte, amit a sors~nem adott, ~Arany János bűvös
424 12| mulatott. ~Itt és csak itt, nem, ezt nem és nem~feledem. ~
425 12| Itt és csak itt, nem, ezt nem és nem~feledem. ~Holtomban
426 12| csak itt, nem, ezt nem és nem~feledem. ~Holtomban is csak
427 12| el engem a te kebeledről?~Nem voltam-e mindig hű, tiszta
428 12| fiad tán?~Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel~lámpám sugaránál
429 12| szakadjak, testvérem ezer van.~Nem láttam-e Kölnben a német
430 12| lordok hajának ezüstjét,~s nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben,~
431 12| szobákba lármás olaszokkal?~Nem fájt-e velőmig a szlávok,
432 12| közt, megvert Dárius,~és nem reméli már, hogy újra győz. ~
433 12| Köröskörül bíbor gyümölcse ég,~s nem várja, hogy a kedvét töltse
434 12| csaló próféták csácsogása,~nem alkuszom én semmiféle rúttal,~
435 12| őrültségeket az ép ész,~nem az enyém a század rongy
436 12| felhőkbe zörgő, bamba gépész.~Nem kell hatalmasoknak úri konca,~
437 12| Beszélni kell mindig, s nem embereknek,~hogy vége már,
438 12| nézik egymást,~mint akik nem látták már ezer éve,~dajkálva
439 12| Énekek éneke~Nem hagysz nekem eleget inni~
440 12| lángként lobogni, éhesen. ~Nem hagysz nekem sohasem inni~
441 12| acélja. ~Az én koromban:~nem tudta az emberiség, mi a
442 12| haraptunk. ~Az én koromban:~nem volt, ki szegény sziveket
443 12| van szerencsém",~mikor nem is volt szerencséje. Halvány~
444 12| Megérett~a földre már. Nem értem, mire vártok?~A földbe
445 12| fázik.~Ebéd után éhes. "Nem értik őt".~A férje sem "
446 12| keres rá,~de ő kenyeret nem eszik soha,~csak aszpikot,
447 12| ígérgeti,~hogy összetép. De ez nem érdekel.~A szobalánya inkább.
448 12| melyet tönkretesznek~s nem engedik, hogy ő tehesse
449 12| egy kis velőcske.~A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:~
450 12| velőcske.~A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:~az Emberiséget
451 12| náthás, szívére gyászt köt~s nem bír aludni, olyan izgatott.~
452 12| Emberiség végtelen szerény,~nem nyit be hozzá, nem kér tőle
453 12| szerény,~nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,~cipőt, meleg
454 12| békésen éldegél.~Örök szerelme nem is fogy soha.~A koldusoknak,
455 12| szagol és csöndesen akasztat.~Nem gyűlöletből, ám, "történeti~
456 12| szükségességből." Közveszélyes őrült.~Nem önveszélyes. Hisz magának
457 12| Ilona. ~Vigasság,~fájdalom,~nem múlik~el soha,~s balzsam
458 12| hajnala,~alkonya,~halkuló,~nem múló~hallali,~Ilona. ~Lankatag~
459 12| fölébredsz és aztán sokáig~nem bírsz aludni. Nézed a szobádat~
460 12| édes-olcsó csengetyűit?~Olyan jó nem élni?~Örülsz?~ ~
461 12| járok künn a temetőkben,~nem félek.~ ~
462 12| és két ruhája.~Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája.~
463 12| bódorogtam, mint a vak,~nem is találtalak. -~Szétváltunk,
464 12| most meg azt hiszed, hogy~nem létezett. ~(Ez talán inkább
465 12| múltba rég.~Reám borult. Én nem akartam~megnézni még.~De
466 12| apám,~hol vagy, te nagy.~Nem vagy sehol,~de vagy, de
467 12| gyerekszem,~tündért se látok, nem verekszem.~Jobb volna elköszönni:
468 12| élő,~koldus imperátor. ~Nem kancsal apostol,~nem zagyva
469 12| imperátor. ~Nem kancsal apostol,~nem zagyva keletnek elmebetegje,~
470 12| hazugság. ~Semmi, ami barbár~nem kell soha nékem, semmi,
471 12| nékem, semmi, ami bárgyú.~Nem kellenek ők se, kik titkon
472 12| csillagos, nagy egység. ~Nem mer~közelbe nézni, rút a
473 12| apám kezét, ki engem el nem enged. ~Ámbra~zsarátnokot,
474 12| fogorvost~húzás előtt. De erre nem feleltek.~Jobb karját a
475 12| visszafordulnak tünődve,~mert még nem értik az egészet.~Mostan
476 12| kiáltott, hogy maradjak.~Nem tudott az éj aludni.~Annyi
477 12| én leültem itt közéjük,~nem mint néző, mint a színész,~
478 12| ábrándot kivánja,~az életébe nem volt soha semmi,~mostan
479 12| szeretnék lenni, mint te,~nem fáradt, elsőosztályos utas. ~
480 12| hallgatok,~de csöndjeink nem érnek össze végül,~mivelhogy
481 12| fakír, lélegzetet se véve.~Nem is mozdul már rajta a levél,~
482 12| mozdul már rajta a levél,~nem is beszél a többi fákhoz
483 12| is, vannak még. Csodák.~Nem téve semmit, nem akarva
484 12| Csodák.~Nem téve semmit, nem akarva semmit,~hatnak tovább.~
485 12| kihullt a dús tapasztalat.~Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,~
486 12| Shakespeare elfelejtett angolul.~Nem ismeri meg itt anya a lányát,~
487 12| föltámadás,~már megtudod, nem él sok-sok szeretted,~ki
488 12| számadás,~hogy percekig nem fáj, mit régi heg fed,~s
489 12| megismersz,~hogy ez tiéd, eldobni nem lehet, ~és - mit tehetsz? -
490 12| állunk -~dobog a szívünk - nem tudjuk, mi volt. ~A nevetésnek
491 12| volt. ~A nevetésnek rég nem örülünk már,~és a síráson
492 12| már,~és a síráson sírnunk nem szabad.~Olykor, mikor nagyon
493 12| elbírhatatlanul-zavart világ.~Jobb is nekem nem nézni az egészbe,~beléfogózni
494 12| zengem,~Beh jó nekem, hogy nem kell élni,~csak az üllőre
495 12| társam a rosszban. ~Én nem szerettem önmagamat soha.~
496 12| csipog,~mint csitri síp. ~Nem hagyja el,~bármit teszel,~
497 12| már belekezd,~és hajnalig~nem unja ezt. ~Nem unja el,~
498 12| hajnalig~nem unja ezt. ~Nem unja el,~én sem unom,~megyek
499 12| nem-járt uton. ~Ki ő, mi ő,~nem ismerem,~szólítani~nem is
500 12| nem ismerem,~szólítani~nem is merem. ~Nem fekhetem,~
1-500 | 501-714 |