Rész

 1    1|       éj sötétlő gyász-szine -~örökre egy, örökre mozdulatlan.~
 2    1|      gyász-szine -~örökre egy, örökre mozdulatlan.~Egyhanguan
 3    1|        köztünk, halottak közt, örökre élnek.~Nagyon soká merengtem
 4    1|       egy lobbanás csak,~aztán örökre elenyész,~kihal szivemből
 5    1|         ti lángokat sugárzotok örökre,~de én megyek, szép csillagok,
 6    2|        szobánkba,~itt is marad örökre.~A nő imádkozik, a férfi
 7    3|        menni, menni,~          örökre folyni örök körforgásban~          
 8    4|  értett?~          Mindenkinek örökre idegen,~még rám is ismeretlenül
 9    4|  egyszer lehunyod a szemedet~s örökre úgy maradsz?~Nem értelek.~ ~
10    4|   Reátapadt a hűs ruha.~Karján örökre útrakészen~ringott szegényes
11    4|     röhögve mondta: este lett,~örökre este - s szörnyü emlék -~
12    9|    adom most,~     legyen tiéd örökre az egész.~Vedd a telet és
13    9|    mását,~mely - itt s amott - örökre céltalan.~Mivégre van az
14    9|       De most a lecke megtanít örökre,~s bármerre fordul életem
15    9|       már. Oly messze, akár az örökre~elrohanó emlék, vagy mint
16   10|      csak, s kész a bűn,~és az örökre tart,~örökre büntet,~öngyilkos
17   10|        bűn,~és az örökre tart,~örökre büntet,~öngyilkos haraggal,~
18   10|   kutya,~s ha fölmennék, talán~örökre ott maradnék.~ ~
19   10|      élnek.~Légy is mellettem, örökre, te csodák csodája,~aki
20   10|       a kendőt síró szememről,~örökre csak téptem. De a végső
21   10|   cselédek és családok, melyek örökre egyek.~Gépírókisasszonyok
22   11|       a kendőt síró szememről,~örökre csak téptem. De a végső
23   11|   cselédek és családok, melyek örökre egyek.~Gépírókisasszonyok
24   12|       égő kanóc - lobogj velük örökre~elégedetlenség szent olaján. ~
25   12|      mihelyt gyerek sikoltott,~örökre reszket és örökre vár. ~
26   12|   sikoltott,~örökre reszket és örökre vár. ~Hazája ház, barátja
27   12| gyermeked itt van,~hogy védjen örökre és az időn túl~fölrakja
28   12|       viziókat~kiabál. ~Együtt örökre, együtt, együtt~veletek. ~
29   12|        sohasem,~hogy megtaníts örökre lenni,~     lángként lobogni,
30   12|      Képek,~már megmeredtek és örökre~szépek.~Nem-élők,~mindent
31   12|       hadd lássam egyszer még, örökre sértett~gyászomba, rég eltűnt,
32   14|        azt köhögve~Kérte, most örökre~     Néma lesz, s hideg... ~
33   14| emlékeimbe Varsót. ~12 ~A vágy örökre visszavon~kék karjaidba,