Rész
1 1| asztal,~ a fegyverem csupán a toll,~csak a sötét betű
2 1| amelyen hideg közönnyel~csupán az észnek fénye éledez,~
3 1| komor tárcsarnokába jő.~Csupán mi, a percnek bohócai,~a
4 2| már régesrég ismertem én.~Csupán egy tükör az egész,~aki
5 2| Ebédutáni részeg nyugalom:~csupán az óra kattog a falon,~s
6 2| mondja, hogy ez az egyetlen,~csupán ez a nagyság, mely itt megy
7 4| köd-lányok jártak fürge táncot,~csupán az égbolt hallgatott.~Sötéten,
8 9| halállal szólnom nem szabad,~csupán tusázni, foggal és körömmel,~
9 9| aranyat szitál az estebédre?~Csupán te futsz versenyt - tovább -
10 10| senkise itt. Nincs senki, csupán az éj meg a harc meg a pénz
11 10| rémítve magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője
12 10| acélja, a pénz, az egészség,~csupán az élet nem, mert már sokat
13 10| kérdezed, de senki sem felel,~csupán mi zúgunk, régi hársak itt. ~
14 10| s az ősz fej.~Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért
15 11| senkise itt. Nincs senki, csupán az éj meg a harc meg a pénz
16 11| rémítve magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője
17 11| acélja, a pénz, az egészség,~csupán az élet nem, mert már sokat
18 11| kérdezed, de senki sem felel,~csupán mi zúgunk, régi hársak itt. ~
19 11| s az ősz fej.~Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért
20 12| sem, látod, én eretnek,~csupán neked, a semminek beszélek. ~
21 12| jár. Römiz~és bridzsezik. Csupán a jobb körökben.~Leánykorában
22 12| e gyatra földön,~melyen csupán por és kopás van,~úgy járnak
23 12| vasajtón~koppan a szándék. ~Csupán te állsz itt, kedvesem,
24 13| Szapuljatok ti, hajrá."~Úgyis csupán a balga hajt rá,~én azt
25 13| mint az árnyék.~Lopva néz csupán reám még, s tépelődöm zajtalan,~
26 13| értettem, mit olvasok már,~csupán az arcát néztem én. ~Szórakozottan
27 14| keresztet. ~...Sötét az éj, csupán a hold világit,~csalogány
28 14| ragyog kéklő szemedben,~Hogy csupán anyádért élsz te~Angyalom,
29 14| csókja lángra gyújt, nem hűt csupán.~Szép vagy, magasztos vagy
30 14| elrebeghetem,~hogy mit kivánok,~csupán neked nem -~te áldott! ~
31 14| Változatlan.~ Hát arcom lett csupán fehérebb? ~Más semmi? Mindhiába.
32 14| látom, itt nem áll más,~csupán a tested fénylik, mint üveg,~
33 14| rím ~Utána~más nem maradt, csupán a~bánat. ~Le kell vetkőzni ~
|