Rész

 1    1| kínzanak. ~Felhagytam én már rég minden reménnyel.~Az ásitó
 2    1|   cimbora.~Az éj sötét s már rég lejárt az óra,~eltört, legörbült
 3    1|  Cikázzatok, mint hajdanába, rég. ~A hír fagyos sugárát összetépem,~
 4    1|      régi naptár,~mely napot rég nem mutat már,~fönn a kályhán
 5    1|  Chanson~Álmodtam egy álmot,~rég volt, réges-régen;~ébredő
 6    2|   pici tükrén~még mosolyog a rég letűnt fény,~de már nem
 7    2|   levél,~és föltámad az, aki rég nem él.~Ha hármat nézek,
 8    4|  nézlek egyre, mint a múltba rég,~akkor megértem majd, te
 9    7|   megállok most hol ő lakott rég,~s alázatos és magamba szálló~
10    7|    énekeltem,~kinek a szívem rég adósa volt,~ki rózsa volt
11    8|    úgy zeng, ahogy a múltba, rég. ~Kis társaim, ti porba
12    8|    Bús boldogságát eltemette rég.~Fekete csipkéin pici aranyszív.~     
13    9|       meghalt talán~mindenki rég.~Nincs senki se,~ki itten
14    9|      képre,~s ámulva szólsz, rég lehetett, de régen. ~Mert
15    9|      Ádám fiunk már álmodott rég,~s én mintha messze-messze
16   10|      néma hattyúk. ~Holló ~- Rég dalolt meg engemet már híres
17   11|      néma hattyúk. ~Holló ~- Rég dalolt meg engemet már híres
18   12|    bólogat, mert tudja-tudja rég,~hogy ez az élet, a kezdet
19   12|   dalomból,~minthogy kitörve rég bezárt körömből,~ujjongva
20   12|    komor a vígság.~Tudjuk mi rég, mily könnyű~mit mondanak
21   12|     jött elém, mint~a múltba rég.~Reám borult. Én nem akartam~
22   12|  villámai. ~37. Daltalan fa ~Rég elröpült már kisfiam kacajja,~
23   12|       mi volt. ~A nevetésnek rég nem örülünk már,~és a síráson
24   12|    örökre sértett~gyászomba, rég eltűnt, fényes kisértet,~
25   12| egészen úgy, mint hajdanában rég volt,~mint az anyám paplanja,
26   12|   hajolt az, amit eltemettem~rég, a gyerekkor. ~Olyan sokáig~
27   12| tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:~eltűnni és feküdni holtan. ~
28   13| mindenki félt kuckószögletbe rég.~Siessetek nagy melletek
29   13|      sok-sok vitézségi érem,~rég kialudt, halott szivet takar. ~
30   14|   barátomnak ~A mi kedélyünk rég kihamvadt,~fagyos, hideg
31   14|     őrület,~álmos vagyok már rég, és mégsem alszom~- Tüzet,
32   14| Emlékezet,~könnyektől ázott, rég eltűnt betűkön~egy ékezet. ~* ~