Rész
1 1| De majd megfojt az ár,~a ház, a szürke kő.~S az ég, mint
2 1| Néma vidéki ház~Napfényben égnek a fehér
3 1| fák. ~És senki sem tud a ház asszonyáról,~hogy él-e,
4 1| bort ad fel a cseléd. ~A ház pihen... A mécs virraszt
5 1| és félős hangulat nyom,~a ház lakója nyughelyére tér.~
6 1| szalmán,~s vértől sötétlett a ház kapuja. ~Halk suttogástól
7 1| udvaron sípláda szól~s a fél ház vele búg, dalol,~elvész
8 2| mély, sötétlő pince lenn.~A ház emészt pihenve, nesztelen,~
9 2| házunk majd, ez a csodás ház,~s a szél bongó telefondróton
10 4| hogy fázva átremeg az ősi ház~a félelemtül. ~De ne ijedj
11 6| cukros a rét, az út, a ház,~cukros a lámpavas, a gáz,~
12 7| tanyáz,~bámulni, hogy lobog a ház. ~Halálba ringani vakon~
13 8| Úgy vesz körül, mint néma ház~s már ki se nézek ablakán. ~
14 8| könny, csupa könny,~s e ház, e ház a fájdalom. ~E ház,
15 8| csupa könny,~s e ház, e ház a fájdalom. ~E ház, e ház
16 8| ház, e ház a fájdalom. ~E ház, e ház a fájdalom,~nem is
17 8| ház a fájdalom. ~E ház, e ház a fájdalom,~nem is megyek
18 9| silbakolt az útakon.~A másik ház emeletjén szemben vélem
19 9| az éjbe néztem.~De már a ház nem volt a régi többé.~Vak
20 9| hely,~légy áldott, régi ház,~légy áldott, régi tej,~
21 9| égbetörő, roppant fellegkaparó ház,~s én, ki figyeltem rá,
22 12| reszket és örökre vár. ~Hazája ház, barátja az erős,~hitvány
23 12| sebünk.~Ki tudja, hogy milyen ház a mi házunk,~ki tartja számon,
24 12| riasztó: "ébredj a valóra".~A ház is alszik, holtan és bután,~
25 13| fényben~sok régi utca s ház ragyog. ~Száz édes emlék
26 13| egy fehér, fehér, fehér ház,~ ahova néha elmegyek.~
27 13| Fehér, fehér talpig fehér ház~ és benne fehér emberek.~
28 13| add az ezer szived -~s e ház legyen tied. ~1922 ~ ~
29 13| ijedten,~mikor egy régi ház rossz hasadékát~megzörgeted,
30 14| majd gyúlt a mécses, s a ház elpihent. ~Én padra rogytam,
31 14| Falába~belekoppant a ház~falába. ~* ~Falába~zörög
32 14| és hogyha áll az úton egy ház,~mindig eszembe jut az Egyház,~
|