Rész

 1    1|                      s hallják az éjbe, félve hallják~     láncrakötött
 2    1|      száll, mint hogyha látnám~az éjbe rezgő vékony fonalon. ~Vadul
 3    1|    perzselő a reggel,~bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,~s ritkán
 4    1|          nyárfasorban eltününk az éjbe."~     "Megyek, megyek"
 5    1|        erre baját;~legjobb, ha az éjbe, magába tünődik.~A reggeli
 6    2|     szobánkba fekete az ablak,~az éjbe kint~Ő ránk tekint.~Mi gyermekek,
 7    2|      titkos és ritkán mosolygó~Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.~
 8    2|       csend jő.~Alszik a homályos éjbe~künn a csengő.~A díván elbújik
 9    2|           lámpaláng. ~Egy folt az éjbe, szürkülő, fehér.~Egy ember.
10    2|           egy utca-sarkon tűnt az éjbe, láttam.~A rosszleány mind
11    4|      sírok most.~          A téli éjbe magam siratom.~Gyertyát
12    4|             És ők alusznak, ha az éjbe bolygok~kínok alatt. ~És
13    4|        mentem újra~a hóba, ködbe, éjbe fúlva,~és egy hatalmas,
14    4|            messze~fénylő fejét az éjbe betemesse,~és elhitesse,
15    9|           fázva égtek fönn a téli éjbe. ~Lengett nyakkendőm könnyü-furcsa
16    9|     kézzel éred el. ~Csak ússz az éjbe, tündökölve ússz,~jó, égi
17    9| önnön-magát bátran koronázza~s az éjbe néz. ~Azt hittem én,~gőgös
18    9|    ijedten~a könnyeim közt, és az éjbe néztem.~De már a ház nem
19    9|        alakjaimat, kik a végtelen éjbe bolyongva~feltünedeztek
20   12|      zűrzavarában,~s míg mások az éjbe kongatva temetnek,~harsány
21   12|        csöndesen kimentem~az őszi éjbe. Ott az ég alatt~vad vágy
22   13|           Fekete farsang~A messze éjbe halk világ gyúl~s hegedű-zajba
23   13|                   Új évkor~A téli éjbe fergeteg dörömböl,~hahó,
24   13|          Félek titőletek,~amíg az éjbe bolyongok,~     fekete tornyok!~
25   13|         hosszú lanttal~leszáll az éjbe lépegetve, halkkal,~és hangot
26   13|         zengő zongora,~süvölts az éjbe, lelkem hangszere,~és háborogjon
27   13|         csókokkal tele~süvölts az éjbe, lelkem hangszere. ~Ó, zongora,
28   13|  Holdsugár-szonáta~Álmodó hold...~Éjbe lengő néma lámpa,~alvajárók,
29   13|           üres kút~     tátong az éjbe könnytelen. ~Od'adtam néked
30   13|           a halál.~Ha nevet és az éjbe tűn,~hozzá anyák siralma
31   13|           ad,~ketyegő panaszát az éjbe küldvén. ~Egy régi mese
32   14|     vakmerész dalom!~Úgy állsz az éjbe, mint lángfényü vulkán,~