Rész
1 1| hóviharban összerendül~az ősi kőház széles ablaka.~Az
2 1| vas-cimeres kapuk ősi gátján. ~Sápadva néz a város
3 1| érzem, hogy az ős-titok,~az ősi rejtély, ősi sejtelem,~amit
4 1| ős-titok,~az ősi rejtély, ősi sejtelem,~amit ennen-kezemmel
5 1| Bécs-verő,~ott a lépcsőfal, ősi csarnok,~hol a lázas tömeg
6 1| földjén újra úr,~s hálósipka, ősi virtus,~népi szólás, germanizmus,~
7 1| felsír a szivemben~ egy ősi, elfeledt rege,~oly egyszerű,
8 1| mulat,~s reá recsegve zörren ősi sarka,~én eltünök, mint
9 2| dörgött.~De láttuk a két ősi titkot:~itt járt az Angyal
10 2| muskotály.~Ó, örökegy, - ó, ősi titkot érző -~ó, változó
11 3| nézzétek itt az ősi lényeget.~Látjátok-e, a
12 4| s megcsókolom az áldott, ősi fákat~és fáradottan, könnyesen
13 4| összerendül,~hogy fázva átremeg az ősi ház~a félelemtül. ~De ne
14 8| Ősi... régi...~Kibújt a hold.
15 8| acélom. ~Babonás vágy űz, ősi, régi,~két ezredéves hősi,
16 9| még-még kiszakad egy-egy ősi jaj.~Áldott legyen az, aki
17 9| föld, mit megtagadtam,~az ősi birtok szálljon reád újra,~
18 10| lakodalmon,~mindig folytatódó ősi lakodalmon,~apám lakodalmán,
19 11| lakodalmon,~mindig folytatódó ősi lakodalmon,~apám lakodalmán,
20 12| jó reggelt köszöntök. ~Ó ősi világrész,~te régi, te rücskös,
21 12| folyton-ócska~ természet ősi cinkosa. ~De mondd, miért
22 12| s ő tudja ezt a biztos, ősi bányát. ~Barátaim,~halványodik
23 12| lovagolsz még~a Capitolium ősi tetőjén,~Marcus Aurelius. ~
24 12| ritka,~egyetlen életének ősi titka. ~Akárki is volt ő,
25 13| félrecsapva táncol~a szent, az ősi korona. ~Ökrendezés, halk
26 13| hasítva,~megnyesett nagy ősi szikla és cirádás kőlevél,~
27 13| alvó, keleti szobor. ~Az ősi álom ez, mely a halálnál,~
28 13| évezredek mélyéből, és mily ősi~közönnyel emelik a homlokuk,~
29 14| csak lepel,~hogy abba régi, ősi rongyát,~koldus-nyomorát
30 14| Elfogyni, égni hajt az ősi törvény,~a láng a kéklő
31 14| nyaktiló-pad,~mert ami jön, az ősi Rend maga,~oly ércszilárd,
|