Rész

 1    1|         ing a harci zajban,~de az enyém megváltozatlan.~Hiába lőttök
 2    1|  elfogyott mind a rakétám,~egykor enyém volt a nagy végtelen~     
 3    2|           orruk, a fülük, mint az enyém,~s a feje is olyan mindenkinek.~
 4    2|           Tinéktek is legyen, ami enyém,~arany-rétes, habos krémeslepény.~
 5    4|          Kié az árnyék a falon? - Enyém. ~Nem gyűlöli úgy a rab
 6    4|           mindenüket, hogy nem az enyém,~s őket is, hogy nem lehetnek:
 7    4|             De tart a föld. Ez az enyém még,~          feszül az
 8    7|       arám,~csak rám lehell és az enyém, mi drága,~enyém lesz Kína,
 9    7|     lehell és az enyém, mi drága,~enyém lesz Kína, Tibet és Japán. ~
10    7|        minden elmenőre.~Ó életem, enyém. ~Golyózáporban haladok
11    8|     lankadt lelkü férfi. ~Jaj, az enyém volt-e a régi hársfa,~     
12    8|         nap között, így még egész enyém,~s áldott a föld és áldott
13    8|    szegény,~mert elveszett, mi az enyém volt.~S a könny, a könny~
14    8|     üvöltő. ~De legnagyobb jaj az enyém,~ki állok itt e bús özönben,~
15    8| bankár-kisasszonyoknak éke,~de az enyém, a jó, béke,~a becsületnek
16    9|         nem vagyok szabad.~Nem az enyém már a kezem, a lábam,~és
17    9|          Már néha ott ülök velük.~Enyém boruk és kenyerük,~de akkor
18    9|          és láttam őt, ki újra az enyém,~megszülte nékem az örök
19    9|        hadd köszönjem néked, hogy enyém még~az élet,~mert folytatódik
20   10|      másoké, és másoknak élete az enyém,~és kézről-kézre forog a
21   10|        ajándék,~örök cserében, az enyém a tiéddel,~s te tarts meg
22   10|          majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám, lásd,~
23   11|          majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám, lásd,~
24   12|    őrültségeket az ép ész,~nem az enyém a század rongy bohóca,~se
25   12|       szilárdul, mint a gránit,~s enyém a bánat. ~29. Naptalan decemberi
26   13|       rozsdás mese-kútnál. ~Te az enyém voltál, enyém,~én is veled
27   13| mese-kútnál. ~Te az enyém voltál, enyém,~én is veled aludtam,~a
28   14|          különösnek, mely csak az enyém. ~Többet szerettem, mint
29   14|            Kérdezd az éjtől, hogy enyém leendj-e,~s toppanj be hozzám
30   14|     jövendőm együtt. Mária~nem az enyém s enyém ő. Mária~a "sohasem"
31   14|      együtt. Mária~nem az enyém s enyém ő. Mária~a "sohasem" s a "