Rész
1 1| lámpával, tört cseréppel. ~2 ~Te vagy napom, nagy sárga
2 1| könnyes fodrába már... ~2 ~Szegény poétám! Nem volt
3 1| éjjel, a földdel rokon? ~2 ~Az élet oly csodás, tünékeny,~
4 1| állok. És a hír elér. ~ 2 ~Holnap ~Az utca árnyán
5 1| hörgve, zúgva~egy tompa jaj. ~2 ~Te vagy az éjjel és az
6 1| mint egy szelíd leány. ~2 ~Beteg vagy. A szemed sötétzöld,~
7 1| átkoznak a félő anyák? ~2 ~Halott asszony az én szerelmem,~
8 1| szivembe felrázod a poklot. ~2 ~Ó mint szeretnélek téged
9 1| éppily merengő, hallgatag... ~2 ~Ma újra felsír a szivemben~
10 1| csillagok, sugárzó csillagok. ~2 ~Ti voltatok rajongó vágyaim
11 8| és leeresztjük a rolót. ~2 ~Úgy fekszem itten most
12 9| higany-pont rebbenését várom,~37,2... vagy 37,3...?~s a pesti
13 12| elégedetlenség szent olaján. ~2 ~Nem vagy magad - jobb néked
14 12| kinyíl nekünk az Ég. ~2. Költők ~Mint árva rokkant,
15 13| meghaltunk, íme estig." ~2 ~Nem, nem te vagy a gyenge
16 13| hiszem, hogy meghalok... ~2 ~Legyen tiétek a valóság~
17 13| is áldanám;~e nő: anyám. ~2 ~Nem egy szememre hányja
18 13| hullámtalan, nyugodt, hideg... ~2 ~Te, aki folyton lázban
19 13| Fekete Vénusz. ~ 2~Táncok éjszakája ~Rogyó
20 13| valaki les. ~ 2 ~A gyógyulók ~Minden fehér.
21 13| megint éj. Béke. Csend. ~2 ~Már senkisem tud majd felőlem,~
22 13| szüzecskék szoprán-énekét. ~2 ~A rózsaszínű gyertyák pityeregnek.~
23 14| áldott~Nehéz keresztet! ~2 ~A barátok, kikkel annyi~
24 14| végről,~ Leány, veled. ~2. Az arcom oly fehér volt,~
25 14| szerelmet ad szerelemér'. ~2 ~Mint szélben a futó katáng,~
26 14| kiégett, rossz szivart! ~2 ~A második méla akkord ~
27 14| éget,~s kitárom a karom. ~2 ~Küzdtem sokáig ellened,~
28 14| felkacagsz; "Ó, mily bolondok!" ~2 ~Szívem dobog, majd megrepedve,~
29 14| Ditrichstein nem ciányzott. ~2 ~Népiesch: vidékre ~Lefesteni
30 14| aki mihaszna, csélcsap. ~2 ~Kornél, ha benned hebehurgya
31 14| hozzánk kopár is,~Páris. ~2 ~A gesztenyefák s orgonák
|