Rész
1 1| ájulatba nyögve vesszen el,~és szó ne keljen boldogságom ellen. ~
2 1| legyűr,~a lég üres, kihalt a szó, a hang,~s én sáppadottan
3 1| gyémánt-betűkkel~a szörnyű szó a drága ív fölött: ~Nagy
4 1| rezgő ajtóba rontok,~egy szó átszúrja majd a szívemet. ~
5 1| cseng egy kábító, komor szó,~csillagtalan, homályos
6 1| gyűlöletes magyar ember és szó. ~Csókold meg ó hát búcsuul
7 1| vele búg, dalol,~elvész a szó a kába zajban.~Máshol nyekerg
8 1| Biedermeyer stílusa. ~Ám a német szó ma ritka,~csak ha nagy a
9 1| szúr,~és a hangzó ős magyar szó~büszke földjén újra úr,~
10 2| hallja hangjuk,~a magyar szó a hét szilvafa alján~körötte
11 2| forognak.~Jaj, jaj, nincs erre szó,~lélekzetállitó~gyönyör~
12 4| sétált tavaszi délután.~Egy szó, melyet kedvvel, gyakorta
13 4| ami nékem minden~és puszta szó. ~És hogyha késeket döfnek
14 7| Nem jó a csönd, nem jó a szó,~a sírba, tán még ott se
15 9| Végre elröpült a szó,~s vittem magammal. Az úton
16 10| nincs semmi más, csak a szó, mely elzeng~s visszhangot
17 10| visszhangot ver az időben, csak a szó, mely~példázza az időt,
18 10| szörnypofám nincs semmi szó!~Iszonyú száj, hús-poklokhoz
19 11| szörnypofám nincs semmi szó!~Iszonyú száj, hús-poklokhoz
20 12| édesanyám, akit angyali szó hív~Szépen-csevegőnek, Euláliának. ~
21 12| messze-látszó,~tarkán lobogva száz szó~selymével, mint a zászló,~
22 12| ezüstöt,~így dobáltam el, mi szó volt~a szájamban, a fejemben.~
23 12| elhágy. ~Még sincs üres szó ajkadon, és hazug~vigaszt
24 12| Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.~Hol volt,
25 13| úgy mint régen egykor,~s e szó a múlt honába visz. ~Szemünk
26 13| picinyke, fáradt, lomha szó. ~Zenédre lejt az ünnepi
27 13| fegyveres a kar,~a gyenge szó is mennydörgést kavar. ~
28 13| kóta volt csak, egynehány szó,~egy régi jegyzet, ~de a
29 13| Emberek. ~Elétek tesszük szó helyett a tettünk,~mert
30 14| elfedem bús arcomat.~A honi szó csak tétovázva röppen,~s
|