Rész
1 1| élek,~ csak törtetek némán elől,~elszáll szememből
2 1| s most porba roskadok le némán. ~Sirasd szegény, ifjú barátodat,~
3 1| egy se, szívök tája fáj,~némán tekintnek a sinek felé ők,~
4 1| Odisszeüsznek adta a kezét. ~Némán, soká egymás szemébe néztek,~
5 1| verejték,~s látcsövével némán figyelmez ő,~sokan nehéz
6 1| ón... Mindenki néz...~s némán bukik előre húsz vitéz.~ ~
7 1| kisértetek. ~Vert páriák némán viharzanak túl,~ de
8 1| kigyúl a virradat a mezőn,~némán tünődöm, merre felé sietsz,~
9 1| csend, e mulás elejét. ~Némán haladok... De a fű, a virág~
10 1| elfáradott, halk éneket~s némán meghalt a lantján...~Gizella
11 2| lázadoztok ti ijesztve, némán,~kékzubbonyos, halálra-szánt
12 2| tálcára nézve~sercegését némán hallgatom.~A szobánk csöpp
13 2| Egyszerre látok. Látom az anyám.~Némán ül a szűz, hófehér szobába.~
14 2| hangok közt kis ingben, némán,~mint hajnali gyöngyvirágok
15 2| ember,~s járok tág termeken némán fölsajgó gyötrelemmel~és
16 2| budapesti, bús redakciókba,~némán takard föl szóló sebeid.~
17 4| merengve a nap tovatűntén,~s némán nézegette az éj árnyas tükrén~
18 4| kezdet~s te vagy a vég.~Némán lefekszem a fehér, nagy
19 7| buta-bámész,~bandzsítva reám néz,~némán. ~Jaj, mindenem elhagy.~
20 7| hosszu-hosszu őszt,~lehet-e némán teát inni véled,~rubin-teát
21 8| hatalmas aranykoszorút,~némán viseli gőgös szőkeségét.~ ~
22 9| könyvet. ~A fiait csókolta némán,~ halottjait némán temette,~
23 9| csókolta némán,~ halottjait némán temette,~én nagyon sokakat
24 9| gombok-gondok közt, mosolyogni némán~arra, mi elment. ~Arra,
25 13| álmos arcú fickók ültek,~némán néztek a borukra,~s ettek
26 13| sőt szerettem volna sírva,~némán ráborulni ottan. ~"Ó, kisasszony,
27 13| merengő hangon üt az óra,~némán kihúny a lámpák lángsora. ~
28 13| jelenések~1 ~Nehéz fejem némán lecsügged.~A szívem is alig
29 14| régente még,~a holdsugár némán sütött a kertben,~sóhajtva
30 14| szorított.~S én bízva-bízva némán nézdelém~lágy, gyöngyvirágszagú
|