Rész

501   12|                    szólítani~nem is merem. ~Nem fekhetem,~nem alhatom.~Mást
502   12|                    is merem. ~Nem fekhetem,~nem alhatom.~Mást mit tegyek?~
503   12|                 lassan, szépen~barátkozom. ~Nem tördelem~a két kezem,~hogy
504   12|                     kezem,~hogy mit jelent,~nem kérdezem. ~Nem kérdezem,~
505   12|                  mit jelent,~nem kérdezem. ~Nem kérdezem,~mi végre kell,~
506   12|                   érdekel. ~Nótája csúf,~de nem sekély,~bár bamba is,~a
507   12|             testemet~vetkőzteti,~hiába van,~nem kell neki. ~Rohan, cikáz~
508   12|                     idegen,~bőszen betör,~s nem idegen. ~Már várom is,~mihelyt
509   12|                    Halál-hívó~vérem gagyog,~nem ő a rossz,~én, én vagyok.~ ~
510   12|                      te drága, te gyilkos. ~Nem látni a végét~a hosszu menetnek.~
511   12|       bűnös-büntelen. ~De a komor szemet el nem birom,~örök gyehenna lesz
512   12|                 megtanultam~Már megtanultam nem beszélni,~egy ágyba hálni
513   12|                Nekem jutalmat hát ki adhat?~Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:~
514   12|                      Megcsalt.~Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,~csak
515   12|                    ember. Egyedüli példány.~Nem élt belőle több és most
516   12|                egyetlenegy. ~Keresheted őt, nem leled, hiába,~se itt, se
517   12|                    megszülethet már, csak ő nem.~Többé soha~nem gyúl ki
518   12|                      csak ő nem.~Többé soha~nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.~
519   12|                   ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "~Úgy fekszik ő,
520   12|              önmagának dermedt-néma szobra.~Nem kelti föl se könny, se szó,
521   12|                     vegyszer.~Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.~ ~
522   12|                    Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.~Múlt éjszaka - háromkor -
523   12|               forgolódtam dühösen az ágyon,~nem jött az álom.~Hívtam pedig,
524   12|               fekete. Minden.~Hát fölkelek, nem bánom az egészet,~sétálgatok
525   12|             összeomlik, gyom virít alóla,~s nem sejti senki róla,~hogy otthonunk
526   12|                    ablakba, Budapesten. ~Én nem tudom, mi történt vélem
527   12|                    az azúrnak,~annak, kiről nem tudja senki, hol van,~annak,
528   12|                  senki, hol van,~annak, kit nem lelek se most, se holtan.~
529   12|                   semmiségre ráomoltan,~míg nem javultam és romoltam,~tanulni
530   12|                   konok nyugalmuk írját,~de nem felelnek, úgy felelnek,~
531   12|                    mi bajunk korábban,~hogy nem jártunk a föld porában?~
532   13|                 meghaltunk, íme estig." ~2 ~Nem, nem te vagy a gyenge s
533   13|            meghaltunk, íme estig." ~2 ~Nem, nem te vagy a gyenge s bűnös,~
534   13|                   voltam, ámde szent te,~te nem hagyhattál el soha. ~Száguld
535   13|                szelíd a-mollban udvaroltam;~nem volt sosem merész frivolság,~
536   13|                     a dalomban. ~A jourokon nem egy koros szűz~érzelmesen
537   13|                   meghagyom,~hüvös galyáért nem tusakszom -~Őket mindenki
538   13|                   ezzel talán felkeltitek? ~Nem érzitek, hogy síri lámpák,~
539   13|                                Emilia~1 ~Én nem tudom, hogy mért, de mostan~
540   13|                könny, seb merő gyönyör. ~Én nem tudom, hogy mért, de csendbe~
541   13|                 szűzi vágy hó-mirtusát. ~Én nem tudom, hogy mért, de félek,~
542   13|                 hogy szivem még fiatal. ~Én nem tudom mért, s úgy örülnék,~
543   13|                     egy nő, kitől baj, átok~nem szállt reám, akit szerettem,~
544   13|                   áldanám;~e nő: anyám. ~2 ~Nem egy szememre hányja nékem,~
545   13|                  növekvő,~s ha szunnyad is, nem oltják el korok. ~A fáradott
546   13|         naplementnél~elaltatunk, bár minket nem szerettél,~halvány fejünk
547   13|                     ha jő a barna éjjel,~de nem tud akkor rólad senki, senki...~
548   13|                     vágyol,~te, ki zajongni nem tudsz semmiért? ~Ne még,
549   13|                  éjben,~     ily lázas álom nem gyötört soha,~Bús áldozattal
550   13|                                             Nem kellesz, élet!~Nem kellesz,
551   13|                          Nem kellesz, élet!~Nem kellesz, élet. Szenny! Butult
552   13|                     szilajság!~Cenk dáridón nem szürcsölöm borom,~piros
553   13|                   ismeretlen,~szűz testüket nem látta senki még,~kő-arcuk
554   13|              vízködbe vész el. ~Egy este, s nem tudom, való-e, álom?~de
555   13|                   hogy az élet puszta átok,~nem vonszoltátok terheit tovább,~
556   13|                      magányos árnyak,~s már nem félnek, ha jő az éjszaka. ~
557   13|                     ágy reám mered. ~Érzem, nem alszom benne már soha...~
558   13|                gyújtok, rémregényt falok,~s nem bánt a szent, a százszor
559   13|                   fénye. ~Megyünk, megyünk, nem tudva merre,~habozva, sírva,
560   13|              völgyön, a síkon.~Miért, miért nem?~Hiába kérdem,~köröttem
561   13|                 kilőttek,~s már soha többet~nem apad el e bősz futam.~Hiába
562   13|                  kérdezem az éjtől én,~mért nem vagyok puzdrám ölén? ~De
563   13|                    eljövend,~egy lány, vagy nem tudom ki,~oly jó álmodni
564   13|                 ragyogtok épp a téli esten,~nem tudva rólam, öntudatlanul. ~
565   13|                     sorsveszély a jót,~mért nem marad fenn eltünő nevem
566   13|                  ének~Szeretlek. Ám előtted nem kuszom.~Öblös mellemből
567   13|                      ha néha oda elmegyek. ~Nem látom őket, ők se engem.~     
568   13|                     arcom,~     de könnyeim nem keserűk.~Fehér virággal,
569   13|                     bús koszoruit. ~Csak őt nem látni. A szeme ragyog -~
570   13|                     bíbor rózsaág.~Koldulni nem mer tőled, ám te érted,~
571   13|                  sajnálja, hogy a földgolyó~nem egy pohár - tűznedvvel lángoló~
572   13|                    néha az ég bús szeme,~ha nem tör ki az égiháború,~s a
573   13|            lábaidnál,~     s már úgy érzem, nem is vagyok. ~1909 ~ ~
574   13|                     fényben, ifjan,~s hajh, nem tudunk nyomába menni.~Bejöttök,
575   13|                    rét, erdő - a magasztalt~nem oly kedves, mint az aszfalt
576   13|                   szemmel és fogyó erőben. ~Nem sejti senkisem, hogy éltem,~
577   13|              Porseprőkirályné,~kétségtelen, nem érdekes ma már -~divatja-múlt
578   13|                 utas vonatra készült,~s más nem akadt, a súlyos táska-rajjal~
579   13|                 hónap végivel,~hogy az öreg nem küldte még a gázsit,~s a
580   13|                     e bús ablakokba,~melyek nem tükrözik, mi van belül,~
581   13|                tengermélybe dobták,~     és nem mehetek most haza.~Egy tenger
582   13|            kriptakulcsa életemnek,~     mit nem találok meg soha. ~Azóta
583   13|                     kicsoda megy el,~s hogy nem segíthet senki-senki rajtam. ~
584   13|            tigrisként tépné szerteszét, ~ha nem beszélne úgy, ahogy akarja.~
585   13|                     helyett a tettünk,~mert nem henyéltünk sívó homokon.~
586   13|                    és való lett. ~Itt lenni nem lehet, csak játszani,~és
587   13|                     játszani,~és élni-halni nem, csak játszani.~Lakója nincs,~
588   13|                   rettegésed régi ismerősi.~Nem tudsz beszélni és rájuk
589   13|                   időben egyszer meghalt és nem él. ~Csak ennyi volt. Ezt
590   13|           Kopernikus volt, aki kieszelte,~s nem látta ezt,~de látom én most
591   13|                    alatt,~a föld alatt, hol nem virág fogadna,~de féreg,
592   13|                      pondró rágna millió,~s nem ismerném a kedves drága
593   13|                  szolgált ki engem,~sok éve nem láttam, megőszült, ~mint
594   13|                    cigarettát rakott elém. ~Nem gyúlt meg a gyufa, ő segített,~
595   13|                    meg a gyufa, ő segített,~nem értettem, mit olvasok már,~
596   13|                     vár,~csak ennyi lesz és nem csoda. ~Te én vagyok és
597   13|                   várunk, míg a kíntól~kővé nem mered. ~Aztán karba mondjuk,~
598   13|                 emberek szeme is. ~Most már nem tudok elaludni, de ébren
599   13|                 nagy műremek előtt.~Mért is nem kapható katalógus? ~Anna ~
600   14|                láttam,~fénylő dicsőségben~s nem hitvány, görnyedő~rút rabszolgaságban. ~
601   14|                   és sírva fakadok,~oh mért nem hagytatok~az álom ölében,~
602   14|                     édes feledésben~oh mért nem hagytatok. ~Álmodni, álmodni~
603   14|         apraja-nagyja,~          de szivünk nem lángolt,~mint akkor a szerény,
604   14|                 emlékének szentelni - talán nem is lennének méltók hozzá -, ~
605   14|                    A fiatalemberben - nevet nem adtam neki - eszményítettem
606   14|                       Tüdőm úgy éget~     S nem t'om mi végett~A sorshoz
607   14|                        Lassan meghalok. ~3 ~Nem hiszek már, Ella lelkem,~
608   14|                   már nincs közöttünk,~     Nem érzi közsorsunk.~Szavunk
609   14|           Kilobbanunk mind így,~     Minket nem siratnak.~Emlékünk kis része~     
610   14|                 Mint töltém az éjet,~     S nem hallod szavam. ~Majd halk
611   14|               Forralod teámat,~          Ám nem lesz kinek,~     Mert ki
612   14|              eltanulja,~csüggedés és kétség nem fér a szívéhez.~Nézd a természetet,
613   14|                hatalma zabolátlan, örök.~Ha nem hajolsz, kidönt, mint vihar
614   14|                     ürömpohár, ~ki a szemét nem is gyújtotta lángra,~s nem
615   14|                  nem is gyújtotta lángra,~s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát:~
616   14|                  mosolygott.~Alkonyra kelve nem hallatva egy jajt,~a fal
617   14|                   versezet.~Bennök gyönyört nem érzek,~elszállt az édes
618   14|                     könnyezek. ~Akkorra már nem értem,~mire valók ezek;~
619   14|                 mennyhonba át.~S hidd, hogy nem fogsz mást szeretni~Mint
620   14|                     ablakon~S kérded, miért nem alhatom.~S én felzokogva
621   14|                       Kérdezi a lány~S hang nem felel a bércfalán~     Csak
622   14|                          A régi dalokból~1 ~Nem a hiú világ a boldog,~a
623   14|                    itt magába vívja harcát,~nem jön segítni őt hazug barát. ~
624   14|               elhagyott a szerelem,~megyek, nem lantolom silány búnk -~de
625   14|                      de kalapom megemelem. ~Nem tart örökké semmi ünnep,~
626   14|                pápaszem a fegyvered csak,~s nem kell neked tükörke, rízspor. ~
627   14|                  plátóin ma is szeretlek,~s nem bánt a régi, vészes álom. ~
628   14|                    harag.~Ó, a világon béke nem marad,~a föld mozog, a bércek
629   14|                    föld ma újra vért kiván,~nem hal meg egy nép vérkálvárián;~
630   14|                    a jog bosszút liheg már, nem zokog,~és győzni fog, bár
631   14|              dulakvó, nyers kedélyek~között nem nyúltam kincs után.~Szünetlenül
632   14|               hitnek~vigaszsugárait ma rám.~Nem a gyerek zokog teérted,~
633   14|                     és újra él és álmodoz! ~Nem kell tovább a szörnyü hajsza,~
634   14|                    szenvedők sötéten érzik,~nem ez a föld az ő helyük.~Mély
635   14|                  csillagok.~Rájuk meredt, s nem vette ő sem észre,~amint
636   14|                  életembe vaksötét folyt,~s nem leltem az utam nyomára még,~
637   14|              lökdösődtek zsíros konc miatt,~nem látva, hogy amott fönn napsugár
638   14|                     hű csókja lángra gyújt, nem hűt csupán.~Szép vagy, magasztos
639   14|                 szemem tüzes könyűt folyat.~Nem írta a váláskínt senki még
640   14|                    száműzött eretnek,~kinek nem érdekes ott semmi hang:~
641   14|                levélre, csendesen mereng ő,~nem alszik a forró nyáréjszakán.~
642   14|              nyáréjszakán.~Járása roskadt s nem víg, könnyü, lengő,~mondják:
643   14|              Száguldozának lelkem vágyai,~s nem tudtam a papírt felbontani. ~
644   14|                   imádja arany börtönét,~és nem vágyik kiszállani. ~1905 ~ ~
645   14|                    világnak csillagképei.~S nem fejthetem meg ez írás jegyét,
646   14|               fejthetem meg ez írás jegyét, nem,~bár lelkemet mind majd
647   14|               vagyok, miként a néma tenger.~Nem tudva, hozzájuk van-e közöm,~
648   14|            gyászfátyolának méla rebbenését.~Nem ismerém, nem láttam sose
649   14|                    rebbenését.~Nem ismerém, nem láttam sose őt,~s karon
650   14|                     ríkat,~s te már, te már nem érezed? ~Itt az ezüst éj
651   14|              kihízelegsz pár rongy hatost. ~Nem bánt-e ez a léha nép itt,~
652   14|               dőzsöl szivednek szűz dalán? ~Nem gondolod-e néha-néha,~hogy
653   14|                   felsír borús álom-zenéd? ~Nem vágyasz az országutakra,~
654   14|                    vágyasz az országutakra,~nem hí a kedves árnya itt~poros
655   14|                     susognak a falun a fák,~nem hajt-e lelked kedvesedhez~
656   14|                  ragadja meg a torkom,~mert nem vigasztal, nem gyújt semmi
657   14|                 torkom,~mert nem vigasztal, nem gyújt semmi sem... ~Minek
658   14|                    ötven vasas~pachache,~ha nem telik ki a pénzed, szegénykém,~
659   14|                 negyven éves. Misztikus nő.~Nem tudja senki, hogy ki ő.~
660   14|                 negyven éves. Misztikus nő,~nem tudja senki, hogy ki ő. ~
661   14|                     magamba rogyva ott. ~Én nem tudom, élek vagy képzelődöm? ~
662   14|                   mit kivánok,~csupán neked nem -~te áldott! ~Hímezzék útadat~
663   14|                     megvetünk, de velünk~te nem törődsz sokat. ~Mást néha
664   14|                  mámorittas, röpke perc,~te nem örülsz s busongasz,~mindég
665   14|                 szerelem. ~Zúgd hát szavad, nem kell vigasztalás ma,~tárt
666   14|                   Szélcsendes a nagy éjjel,~nem mozdul a levél,~s a csend
667   14|                    fiatal anya áldott. ~Még nem tudod, mi nő ki majd belőle,~
668   14|                  egy más honért sóhajtozom,~nem jő szememre éjjel álom,~
669   14|                énnekem már,~hidd el, nagyon nem érdekes. ~3 ~Előkelő és
670   14|                Főmhöz kapok, már látom, itt nem áll más,~csupán a tested
671   14|                  lángár~addig, amíg viasszá nem aszom,~de törjön a láng
672   14|                          mert látja csak, s nem tudja mit jelent,~     hogy
673   14|                császárja, sóhajok királya. ~Nem múló szókkal, melyek elperegnek,~
674   14|                 szókkal, melyek elperegnek,~nem hulló dísszel, gyászolunk
675   14|               Bármennyi embert ölök rakásra~Nem teszek szert egy öröklakásra~ ~
676   14|                 odaadnál,~a boldogságot is, nem kérve hálát,~mért nem óhajtod,
677   14|                   is, nem kérve hálát,~mért nem óhajtod, hogy ne is legyen,~
678   14|                     hogy ne is legyen,~mért nem mered kivánni a halálát?~
679   14|                 abba, hogy ne is lásd, mint~nem óhajtod néki amit magadnak,
680   14|                 békét s a megsemmisülést - ~nem tudsz felőle, csak szereted.~ ~
681   14|                     kérem én, szeressetek. ~Nem voltam én hős, ámde több,~
682   14|                  életem mély, mély...~A meg nem...~     ... Stockholm.~ ~
683   14|                   dal csípős, mint az ánis,~nem miként a régi, mámis,~agg
684   14|                    nyakam, erem is elmesem:~nem érti szív, nem érti elme
685   14|                     elmesem:~nem érti szív, nem érti elme sem,~hogy mint
686   14|                Csodálkozol a kokainistán,~s nem érted?~Gondolkozzál az okain
687   14|                   megérted! ~Feddés ~Erika!~nem úgy~verik a~cigányt! ~Finomkodás ~
688   14|                vélem angyalom. ~Koprománia ~Nem kell énnékem jó dolog,~fogpor
689   14|                    Infantilizmus ~Az életem~nem adom el.~Hiába csábít~Madame
690   14|               Kétségbeesett költő kiáltása ~Nem látjátok a színpadot,~ti
691   14|                    színpadot,~ti színvakok.~Nem kell tinektek költemény,~
692   14|            mocsaraktól elszaladt:~mivelhogy nem malícia,~hogy mostan már
693   14|                  Kiállás ~Hégel: -~Az ember nem eszméktől ég el! ~Iszákos
694   14|                  hiányzott,~Ha Ditrichstein nem ciányzott. ~2 ~Népiesch:
695   14|                  tartani." ~Folytatás: ~"Ha nem is oly művész~Rózsám, mint
696   14|                semmi hely sincs, kalauz úr.~Nem lesz kibékülés?~- A folyosón
697   14|                 kacsót kivánok és magamnak,~nem lé-kezet. ~Emlékezet:~Ó,
698   14|                  titkos, mint dinnye, a föl nem szegett és~nem lékezett. ~
699   14|                dinnye, a föl nem szegett és~nem lékezett. ~Napoleoni buzdítás
700   14|                       Csonka rím ~Utána~más nem maradt, csupán a~bánat. ~
701   14|                    e ronda golyvást? ~* ~Ki nem ölel,~lelket öl el. ~* ~
702   14|                    egy olasz leánynak ~Mért nem szól az okarina?~Hogyha
703   14|                 orvos véleménye ~Neuralgia?~Nem szabad~eluralgnia. ~Parancs ~
704   14|                     megett?~Addig szivem be nem heged.~Szeged. ~4 ~Napoleon
705   14|                  Mióta labdám elgurult itt,~nem ér az élet egy fabatkát. ~
706   14|            Gyémántokkal rakott szelence.~Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,~
707   14|                Lhewine ~Úgy ült le, mint ki nem tud zongorázni,~szerényen
708   14|                    mint a kezdő~fiúcska, ki nem érti, mit jelent~a szárnyas
709   14|                    az Élet,~min változtatni nem lehet soha: -~akkor azután
710   14|                 premièren,~de ferdült szeme nem néz többé vissza,~mert itt
711   14|                    a munka és a sex-appeal,~nem is álmodjátok, szegények,~
712   14|                      Mária~hadarva mondja: "Nem, nem." Mária~telefonoz és
713   14|                 Mária~hadarva mondja: "Nem, nem." Mária~telefonoz és toppant.
714   14|                      jövendőm együtt. Mária~nem az enyém s enyém ő. Mária~