1-500 | 501-684
Rész
1 1| vad éjeken égett előttem,~hogy küszködtem a csillagokra
2 1| létező. ~S éreztem akkor, hogy a durva tömb él,~s minden
3 1| S ekkor nem is tudom, hogy élek,~ csak törtetek
4 1| röhejben elfelejtem,~ hogy e világon létezem,~a durva
5 1| dijért mohó kezem. ~De néha, hogy a lárma halkabb,~ megráz
6 1| lábbújjhegyen jő nézni erre,~hogy élek-e - s fekszem, mint
7 1| hallván a föld lehelletét,~hogy lázasan remeg:~megértem,
8 1| mielőtt letörék a térded. ~S hogy néma lett az agykoponyák
9 1| éjjel,~ s jól tudta már, hogy ott nincsen remény,~a borzalomba
10 1| diszítgetjük fel röpke éltünk,~hogy végre e kudarc megsemmisítse.~
11 1| nem sejted mégse, mégse,~hogy ez királyodnak megérkezése!! ~
12 1| de részeg, mint a csap,~Hogy gondtalan beszél mindenki:
13 1| álomgyilkoló sovány legény. ~S hogy végre szürkül a ködös, borult
14 1| szaggatja élesen a fájdalom,~hogy mindenik ideg sajog belé.~
15 1| közönnyel megtekintünk.~Hogy később mindörökre elfelejtsük. ~
16 1| látok,~s rémülve érzem, hogy az ős-titok,~az ősi rejtély,
17 1| körülállók, látván csodálva,~hogy elszivárog váló életem? ~
18 1| egy ködös gödörbe,~sírtok, hogy a barátotok halott?~S míg
19 1| gyötörve,~lesz lelketek, hogy dáridózzatok? ~S én, én
20 1| én, én az átkozott, majd hogy tekintem~őket, kik aztán
21 1| itt maradnak,~ha érezem, hogy szívem egyre halkabb? ~Fellázadok-e
22 1| homlokomra,~valami súgja, hogy még meghalok ma,~és futni
23 1| vörös lángpántlikát? ~S hogy érzem akkor ezt az éjet?~
24 1| sírba le,~s ma sem tudom, hogy az az ifjú~ Én voltam-e?...~ ~
25 1| álmodom, és nem törődöm én,~hogy ott hevertek majd a porba
26 1| csókért, a kínért,~légy áldva, hogy lelkem gyötörted,~te sápatag,
27 1| csak az egészet,~azt is, hogy itt nyögök most szenvedőn. ~
28 1| gyermekszeszéllyel~panaszkodtál, hogy a fejed fáj,~és félsz, ha
29 1| mely tán búmra írt ad,~hogy újra majd találkozom veled,~
30 1| Gyakran felsikoltok,~ hogy lángra gyullaszt tűzöled,~
31 1| álmomat,~s nem bánod azt, hogy otthon engem~ egy árva,
32 1| alszik,~ s azt sem tudom, hogy merre, hol,~éjjente, érzem,
33 1| szegény, ifjú barátodat,~ hogy ráütött a szörnyü démon,~
34 1| fehér volt ama éjfél,~ hogy tőle szívszorongva váltam. ~
35 1| oltárán a gyenge bárány. ~Hogy átkaroltam s ő hűsen mosolygva~
36 1| arcodon~s fogam csikorgatom, hogy nem szeretlek~s a fagyban
37 1| akkor,~midőn remegve sejtem, hogy szeretlek,~leszállsz a vágtató
38 1| sem tud a ház asszonyáról,~hogy él-e, vagy pihen sírjába
39 1| illik ide. ~Azt hinnéd, hogy nem él, s szobor, de ajkán~
40 1| magányba sírsz utána,~ hogy nem kacérkodhatsz vele,~
41 1| korán megy álmos arccal,~hogy a sinek közt a rudak~dörögnek
42 1| tudja más.~S eszébe jut, hogy teljes élte~egy zaklatott,
43 1| Agamemnon és Odisszeüsz~Hogy lángesőbe roskadt földre
44 1| madarak ma,~ s mennek, hogy a mezőn fakul a zöld,~s
45 1| színlett,~s zokogva zengem, hogy magyar vagyok. ~És újra
46 1| alján~lábujjhegyen jött, hogy csókot szakasszon~ajkáról,
47 1| nagy hegy ormán,~érezte, hogy övé a föld, a kormány~s
48 1| kormány~s már híre ment; hogy eltűnt lopva Álmos. ~A völgybe,
49 1| árnya a nyomába lengett,~hogy gyenge szíve majdnem meghasadt. ~
50 1| vértjét könnyel öntözé. ~S hogy részegen gajdoltak a vitézek,~
51 1| olvasott. ~Hálát adott, hogy jámborak a népek,~s kihalt
52 1| fáklyánál könnyek között temet~s hogy látta a paraszt, mint tett-vett
53 1| akkor voltál legnagyobb,~hogy a teren mindenki elhagyott;~
54 1| vér eremben újra pezsg.~Hogy ifju kedvvel felkerültem,~
55 1| ércbuzogányt mikor ragad,~hogy az erőtlen fiakat~lesujtsa
56 1| lelkem, pénzemet:~elég ok, hogy szeresselek.~ ~
57 1| Kék virágok közt~Hogy búsan a vonatra szálltam,~
58 1| ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj~s pirosra gyullad
59 1| keres ez átkozott e bolygón,~hogy jött ide?"~ ~
60 1| boríts be, elmulás, egészen,~hogy kandi népek meg ne lássák~
61 1| hervadozva~csüggedt mosolyában, hogy a világ lássa,~küzdelem
62 1| máglyafényt! ~Kiáltsátok, hogy éltem egykoron,~és verjetek
63 1| riadót~a síromon! ~Mondjátok, hogy tűz, villámtűz valék,~testvérem
64 1| anyám az ég! ~Beszéljetek, hogy jártam e tekén,~s milyen
65 1| jártatok a bús uton velem. ~Hogy nem hajolt szivem szerelme
66 2| este én is jártam ottan. ~Hogy bíbor lázban hánykolódtam,~
67 2| akár vak tükrök lemezén,~hogy bíbor lázba hánykolódtam. ~
68 2| Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok~Még büszkén
69 2| vagyok~Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok,~És nagyapám,
70 2| közt, hadarva szavalok,~hogy győznek mindenütt a magyarok. ~
71 2| tudja ez az árva gyermek,~hogy vannak messze, különös világok,~
72 2| szegény beteg gyereknek,~hogy meg ne tudja, élete nem
73 2| meg.~Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,~ha dalol és
74 2| fekete földön, s ő nevetett.~Hogy nevetett.~Mondd, mit akarhat
75 2| szekéren az Idegenember~tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel,~
76 2| a múltat visszaálmodom,~hogy ez aranyló óra mellett~az
77 2| félve sejtem, érzem-érzem,~hogy elsápadnak majd egy éjen~
78 2| zörget rablókéz a kilincsen,~hogy összetörje és vadul lelője... ~
79 2| vacogva tőle,~és félek, hogy egyszer a fegyverével~ennen
80 2| egy szent, szürke élet.~Hogy össze nem rogy a szobánk
81 2| nem rogy a szobánk alatta,~hogy össze nem rogy menten, aki
82 2| mit tudom.~Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak.~Csak
83 2| egyik régi verseket szaval,~hogy mikor Pesten iskolába járt,~
84 2| Este, hogyha hallom,~hogy áhitatra kondít a harang,~
85 2| elálmodozom a búgó harangon. ~Hogy szól puhán a halkult, tompa
86 2| haló ajkon a tompa jaj,~hogy egyre halkul, meghal a szonáta.~ ~
87 2| este~fölkelek,~s játszom, hogy akik alusznak,~gyerekek.~ ~
88 2| nézlek, te Térkép,~ hogy sistereg fehéren künn a
89 2| gyászolod te~úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?~Nem tud
90 2| reszketek. Azt mondják, hogy mulatnak.~Sipít a síp, csörömpöl
91 2| magány jegye.~Te félreültél,~hogy mulatott cigánnyal a megye. ~
92 2| tovább, tovább~s nem tudni, hogy hova. ~A temetésemen sok
93 2| tudja, mért, s ki tudja, hogy mióta?~Zenél, zenél,~s ki
94 2| emlékszem. Még néha arra,~hogy halt meg a kertünkben egy
95 2| orvosságos-üvegek közé,~és néztem, hogy repül le néma gyásszal~az
96 2| szivemben~valami mondja, hogy ez az egyetlen,~csupán ez
97 2| felhő-mezőnek~szélén gyakorta látom,~hogy gázol a homályon -~csupa
98 2| homályban,~és nem tudtam, hogy az a szél volt.~Ezüsthináros
99 2| megremeg,~s ime ijedve látja,~hogy tolja fel lélegző, néma
100 2| s most olyan a sóhaja,~hogy néha, ha az én szobámba
101 2| éjszaka. ~Ő meg csak nézi, hogy a kert alatt~hogy éled újra
102 2| nézi, hogy a kert alatt~hogy éled újra szüntelen a nap -~
103 2| nap -~bús, sárga nap - s hogy száll a lomha este. ~És
104 2| titokzatos, síró, fonák,~hogy lelkem, ez a néma zongora,~
105 2| és sírok és csodálkozom,~hogy az öreg díván ma is oly
106 2| szépség és úgy fájt a bánat,~hogy futni kellett, ki az éjszakának. ~
107 2| nagyanyáim kötnek, egyre kötnek.~Hogy vágyom innen el, el messzire,~
108 2| irodalmi.~Menj és panaszkodj, hogy az vitt piacra,~ki tégedet
109 2| szól: ~Makrancos munka, hogy gyűrűs kezed~az ördögi cérnák
110 2| tudom, csak félve bámulom,~hogy távolságunk tűkkel tükrözi.~
111 2| odamegyek és megkérem őket,~hogy tégedet nagyon szeressenek,~
112 2| mint egy könnyü tündér,~hogy lássanak be fátyolos szivedbe,~
113 2| életed szelíden elmesélem,~hogy megriadjanak és tág szemekkel~
114 2| a kulcslyukon keresztül,~hogy átölelt sok lenge látomány,~
115 2| értelek,~csak azt tudom, hogy fáj s valami jajgat.~Szavaid
116 2| szédült magasba száll.~Nézd, hogy ragyog ránk ez a cifra bál,~
117 2| daloltam ezt a férfi-éneket,~hogy hallottam szivemben s a
118 3| oxigénben,~ és nézni, hogy minden hogy folyik el,~
119 3| és nézni, hogy minden hogy folyik el,~ és
120 3| a harc előtt, hogy menni, menni kell?~ ~
121 3| merészek.~A szél, a köd jajong,~hogy sír, jajong~és vasbordáival
122 3| és pokol zuhog,~s hajrá, hogy minden a habokba halt,~habzsoljuk
123 4| Kösöntyű~Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon,~vén
124 4| álmok árnya,~ hogy is, hogy is kerülhettél
125 4| árnya,~ hogy is, hogy is kerülhettél ide?~Fáradt
126 4| Gyűlölöm magamat~Hogy gyűlölöm magam! Mindig csak
127 4| Regélői homályos bánatoknak,~hogy a tánc és a lánc mind elszakad.~
128 4| Éjfél-időn szavukra ébredünk.~Hogy zeng ilyenkor a vad éjszaka,~
129 4| ilyenkor a vad éjszaka,~hogy jajveszékel az órák szava.~
130 4| kezedet és olyan meleg.~Mondd, hogy lehet, hogy lázadozva végre~
131 4| meleg.~Mondd, hogy lehet, hogy lázadozva végre~lerogysz
132 4| éjszaka fekete vánkosán?~Ó hogy lehet, ó hogy lehet,~hogy
133 4| vánkosán?~Ó hogy lehet, ó hogy lehet,~hogy egyszer lehunyod
134 4| hogy lehet, ó hogy lehet,~hogy egyszer lehunyod a szemedet~
135 4| szemük, akár a messze tenger,~hogy végtelenül idegen kezekkel~
136 4| hosszan~könnyezem.~És sírok,~hogy magukba járnak,~mint a kóbor
137 4| százezerszer,~mindenüket, hogy nem az enyém,~s őket is,
138 4| nem az enyém,~s őket is, hogy nem lehetnek: Én.~ ~
139 4| mennydörögve összerendül,~hogy fázva átremeg az ősi ház~
140 4| Én sem mesélem el neked, hogy éltem~fekélyes csókok közt,
141 4| Valami űz, valami kerget,~hogy legyek a múlt folytatója,~
142 4| tűzcsókomat. ~Ki sejti, hogy a réz-szitán~egy vad tűztenger
143 4| délutánon,~nem kérdezem, hogy hova utazom.~Kopogj, vasút.
144 4| A végzetem dalát verd,~hogy mindegy nékem, völgyek és
145 4| még színnel és virággal,~hogy szép az élet, istenem, de
146 4| apacs.~Azt mondod, Alföld, hogy szüret az élet,~és lázad
147 4| kavar,~lázadni küldesz most, hogy verekedjem~világ csárdájában,
148 4| csárdájában, részeg magyar,~hogy vérrel és pipacs-piros haraggal~
149 4| denevér-szárnyon suhanó. ~Hogy merre jártam, merre mentem?~
150 4| szüzek és sok tüzes nő.~Hogy merre jártam? Nem tudom
151 4| kinyújtod,~zsámolyul nyulok ki, hogy tapodjál. -~Messze nézlek,
152 4| nézlek, messze sárga erdőm,~hogy ballagsz a bús avaron által,~
153 4| égve égő, élő ismeretlent. ~Hogy ott, ahol fény sincs és
154 4| betemesse,~és elhitesse, hogy még most se sejti. ~Ám a
155 4| korareggel, este,~az ágyba, hogy fehéren gömbölyül,~kék árnyait
156 4| testtel festeném le őt,~hogy aranyok között iszik aranysört~
157 4| én édes istenem,~hogy száll a köd, az unalom.~
158 4| asztalán a bor.~Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett,~és
159 4| légy nekem a diadalmi ének,~hogy dárda és csók a sziven talált.~
160 4| szoritod,~s nem tudja senki, hogy voltál titok,~hogy voltál
161 4| senki, hogy voltál titok,~hogy voltál nékem ismeretlen
162 4| kérditek. ~Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,~órák peregnek,
163 4| zengenek. ~Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,~vágtatnak
164 4| kerékfogak. ~Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély,~s rengő
165 4| a szél. ~Csak azt tudom, hogy búsak az utak,~és mély az
166 6| S a Daily News azt írja, hogy ~Kanada földjén valahol,~
167 6| megőszült százezer kalap,~úgy hogy a száraz és poros~elpetyhüdt
168 7| Ének Virág Benedekről~Jaj, hogy szerettem volna élni régen,~
169 7| mindég holdfényben mondták, hogy szeretlek. ~Jó emberek között
170 7| túl, a kicsi Pesten.~Ma, hogy a föld vérünk, könnyünket
171 7| gyakran elmentem volna hozzá,~hogy lelkemet szava beharmatozná,~
172 7| arccal néztem volna rája,~hogy mit mond papos és szigoru
173 7| s én lehajoltam volna, hogy megáldjon.~Zsinóros, régi
174 7| Pléhkoszorú,~azt gondoltam, hogy megveszem,~szívemre halkan
175 7| feledni~Hadd éljek még - hogy beteljék felettem,~
176 7| állok.~ Korán kelek, hogy lássam a világot,~s estente
177 7| fullatag, olyan nehéz, ~hogy lehull érett koponyám~a
178 7| poéta panasza a régi holdhoz~Hogy a hűs márványerkélyre léptem,~
179 7| kérdezte: emlékszel-e még? ~Hogy a hűs márványerkélyre léptem,~
180 7| csillagász,~látnám, koponyákon hogy világol,~innék szörnyü varázsitalából~
181 7| nagy-nagy szenzáció?~Lehet, hogy semmi lesz,~egy sárga délután~
182 7| kinyílik néma szám.~Lehet, hogy furcsa lesz,~reámtör rémesen,~
183 7| furcsa lesz,~reámtör rémesen,~hogy belekancsulok~s kocsonyává
184 7| kocsonyává esem.~Lehet, hogy enyhe lesz,~úgy, ahogy áhitom~
185 7| mint mély vizek felett,~hogy a testem pihen~a hálófülke
186 7| párnázott mélyiben.~Lehet, hogy egyszerű,~csöndeskés és
187 7| mondják: ez a sár.~Lehet, hogy szörnyü lesz,~mint puskadurranás,~
188 7| egy vezeklő zárdaszűznek,~hogy engem láss csak és magad. ~
189 7| hátrakötném a karod,~ hogy csendesen magadba fordulj~
190 7| fekélyes, óriás-sebet. ~Hogy integetnek, hívnak és üzennek,~
191 7| emlékeken. ~Egy se tudja,~hogy mi bántja,~mit akar? ~Kóc
192 7| a tündér,~én sem tudom, hogy hova-merre tűntél,~nem álltam
193 7| eretnek. ~De azt tudom, hogy jó volt, mint a tűzláng,~
194 7| tűz ránk,~csak azt tudom, hogy puszta volt szobája,~akár
195 7| két arckép volt talán.~Hogy mutogatta. Egyiken merengő,~
196 7| nincs semmi jó.~És nem igaz, hogy lenni jó. ~Nem jó az élet
197 7| senkise tanyáz,~bámulni, hogy lobog a ház. ~Halálba ringani
198 7| hosszan, néha-néha félni,~hogy a körúton járkál a november,~
199 7| érzem láncaid hatalmát,~hogy élni nagyszerű és szomorú,~
200 7| bús-tragikus arccal~vallom, hogy nagy vagy, és mindig tudom,~
201 7| a lőporfüstbe: versem,~hogy érezd a bátyád, gondolj
202 7| pengéd~a nyári dombokon, s hogy az öcsémre fordulsz.~ismerd
203 7| gyengéd. ~Jó Puska, ne feledd, hogy gyermekpuska voltál~egykor
204 7| bocsássatok meg most nekünk, hogy élünk, ~s itéljétek meg,
205 7| évünket, a mi bűnünket,~hogy szálljon szívetekbe ez az
206 7| én ősapám, mert fáj, hogy létezem~s a nevem: ember.
207 7| szakállad,~ s úgy képzelem, hogy véres a fogad. ~Ó, első
208 7| láthatnálak színről-színre téged,~hogy most, mikor könny, átok
209 7| paraszt csak.~Az. ~Vár.~Jaj, hogy vigyáz. Az arca, inge~sár. ~
210 7| bánatom, a gondom.~Fölkeltem, hogy reá tekintsek,~úgy néztem,
211 7| nézem egyre - árva tiszt -~hogy szitál a lomha liszt.~Az
212 8| kezem kotorászva keresgél,~hogy jaj, valaha mit akartam.~
213 8| Verés~Hogy vertek engem, kisfiam, nőm,~
214 8| végtelen. ~Jaj, én tudom, hogy nem mulatság~szeretni és
215 8| szájamat. ~Én nem panaszlom, hogy szerettem,~és hogy szeretni
216 8| panaszlom, hogy szerettem,~és hogy szeretni fájt nagyon.~Verjétek
217 8| és sír a táj? ~Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van
218 8| merev csönd van az éjben,~de hogy ilyen soká tart, azt most
219 8| Isméred a kilincsem.~Tudod, hogy portámon és a szivembe nincsen~
220 8| orvosomnak~csuklóm odanyujtom, hogy vizsgáld meg, mint szoktad,~
221 8| lázban görbedek lehajolva,~hogy hívjalak. ~Hisz a semmit
222 8| célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass~annak, ki
223 8| vágyaim a végtelennek. ~Jaj, hogy mehetnék. Semmi célom,~ábránd
224 8| képeket kavar~és álmodik, hogy jár a dombok alján,~előtte
225 8| óra? ~Ó, jaj, mi ez? Ó, hogy lehet,~hogy őket én mind
226 8| jaj, mi ez? Ó, hogy lehet,~hogy őket én mind elfeledtem,~
227 8| Görnyedten ülök s sírva nézem,~hogy tűnedeznek szüntelen~és
228 8| nyugalmas, fekete szivar.~Hogy oly lázzal, mely ezer éjszakáé,~
229 8| süketen vár és ver tétován,~hogy beleborzong fűtetlen szobám. ~
230 8| bús gyerekkorom emlékei,~hogy álmosan gondoltam még az
231 8| dúltan jő a szerelem.~S hogy a kongó mezőn senki se láthat,~
232 8| rőzse integet. ~De most, hogy itt van, még százszorta
233 8| kedves, azzal öl meg,~ hogy vár az íróasztalom megett. ~
234 8| eljön a tavasz,~megismerem, hogy mindig ugyanaz,~s belényugodtam,
235 8| ugyanaz,~s belényugodtam, hogy a láz elillan. ~Nem sírok,
236 8| alak. ~Mert úgy szerettél, hogy rajongva vissza-~ hívlak,
237 8| szemeimben.~És néha látom: hogy megy Ő az utcán~lógó karokkal,
238 8| vége, vége.~És néha látom: hogy búsul magában~egy kiskávéház
239 8| ellenség~Én tettem ezt. Hogy most leestem,~ és szemfedő
240 8| Jaj, bús vidékem? ~Jaj, hogy sziszegjek?~Jaj, hogy üvöltsek?~
241 8| Jaj, hogy sziszegjek?~Jaj, hogy üvöltsek?~Jaj, hogy kígyózzak?~
242 8| Jaj, hogy üvöltsek?~Jaj, hogy kígyózzak?~Jaj, hogy harapjak? ~
243 8| Jaj, hogy kígyózzak?~Jaj, hogy harapjak? ~Jaj, hol az arcom?~
244 8| rozoga dereglyén.~És sírt, hogy a newyorki kikötőbe~hajók
245 8| akarta, ott a tengeren túl,~hogy ne legyen rongyember soha
246 8| dalomba:~és a küszöbön várom, hogy megilless,~alázatosan, a
247 8| szemük oly szörnyü nagy,~hogy megijed, ki belenéz,~s szemük
248 8| Csak néha emelik kezük,~hogy megállítsák, ami megy,~a
249 8| kiket szegényke látott,~hogy a földet harapta,~és verte
250 8| kiket szegényke gondolt,~hogy életét kereste~rövidlátó
251 8| merre laknak,~én tudom, hogy mit esznek. ~Bujakór koszorúzza~
252 8| 1919-ben~Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már,~nincs
253 8| meghatottan gondolok ma rája,~hogy nyavalyatörősen és bután~
254 9| az elbukónak, ki majdnem hogy elégedett. ~Jaj, életem
255 9| Jaj, életem édes regényét hogy űzzem-fűzzem itt tovább.~
256 9| hiszem most őrületnek. ~Hogy éltek itten, kedvesek?~Sopánkodtok: "
257 9| Az örömötök annyi csak,~hogy egy kismacska néhanap~az
258 9| esemény... Mi esemény?~Az, hogy kisült a sütemény,~s megáll
259 9| kocsi a házatok előtt,~és hogy jó a barackbefőtt,~és hogy
260 9| hogy jó a barackbefőtt,~és hogy megért a ringló. ~Olykor
261 9| s nem látom soha többé, ~hogy vési a szobrász idő~a búsító,
262 9| tömbbé. ~Csak azt tudom, hogy hat felé~kimentek majd a
263 9| és nézitek, a pesti gyors~hogy vágtat el, mint messzi sors,~
264 9| fogcsikorgatás. Ó, megalázás,~hogy rab vagyok és nem vagyok
265 9| oly búsan mondja szívem,~hogy nékem már a csillag is sötét
266 9| Május~Május.~Szív és torok hogy fuldokol.~Isten fölöttem
267 9| múl el soha már. ~Hallod?~Hogy zengenek a messze-messze
268 9| a Balaton,~s a nyár után hogy véreznek a fák. ~Tündér
269 9| szerette. ~Ő úgy szerette, hogy megállott,~ az úton
270 9| lekésett,~ő úgy hajolt, hogy összeroskadt,~ s a porban
271 9| tudtuk, három diák, az este,~hogy térden állva nézni kell
272 9| menni,~mit is sejtettük, hogy ez itt a minden,~és ami
273 9| ámolyogva, szédelegve hallja,~hogy döng a tükrös kávéházak
274 9| érzem, szinte-szinte vétek,~hogy csöndben élek, nem nézek
275 9| ágyukba párna?~Ki látta, hogy mi a bús, pesti nép? ~Én
276 9| lázra bujtott,~sápadt arcát, hogy rossz szivarra gyújtott,~
277 9| körültem.~E nyári koraestén, hogy még mind vacsoráznak,~meginnék
278 9| asztalt~s a szívem, szívem is, hogy régi-e a hangja. ~Mit járok
279 9| füstölgő~szivarom?~Bűn-e,~hogy mostan nem cikáz a villám,~
280 9| nem cikáz a villám,~Bűn-e,~hogy mostan már ezüst a villám?~
281 9| már ezüst a villám?~Bűn-e,~hogy nem sikoltok~s egy percre
282 9| egy percre boldog~vagyok?~Hogy most~csak álmodó szemed
283 9| 1914~ Siessünk,~hogy elmondhassunk mindent, ami
284 9| Kossuth-szakálla. ~Eszembe jut, hogy ültem néha éjjel~virrasztva
285 9| csúnya őszben.~Eszembe jut, hogy írtam néha verset,~diákkoromban,
286 9| egy galamb, a feleségem,~hogy boldog voltam és szomoru
287 9| szomoru voltam.~Eszembe jut, hogy nézett rám a nyáron~a Duna
288 9| a nyugalom, s a láz is, hogy égess,~ ez itt a méreg
289 9| birkózni kart,~és harcot is, hogy harcolj csakazértis,~
290 9| vagyok.~Nyár van.~Lehet, hogy tán ez, amire~vártam.~Egészséges
291 9| tintában és papírban,~s féltem, hogy elhull a szavak virága.~
292 9| e zajgás, mért e fájás,~hogy a szám se tud beszélni s
293 9| és azon jár álmos elmém, hogy a föld száguld az űrben~
294 9| és ingaóra,~s reszketek, hogy életünk csak negyven, ötven,
295 9| bálvány,~oly mély vagy immár, hogy a nép elhúzódik előled,~
296 9| az atyját.~Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes,~amelyre
297 9| szeretnék el-kivándorolni innen,~hogy még lehetne az életbe hinnem.~
298 9| mély és sötét, és érezem,~hogy most a semmiség gyötör.~
299 9| itten a halált,~s unatkozom, hogy mégse jő,~mint mikor késik
300 9| fényedet~oly elhalón~veted, hogy ott~alig tenyész,~csak rárogyott,~
301 9| az életet,~bűvös csaló,~hogy van egy út,~mit hinni kell,~
302 9| a bút,~azt vinni kell,~hogy süt a láng~és hűt a hó,~
303 9| alvó gyanánt~heverni jó,~hogy fáj a kés,~gyógyít az ajk,~
304 9| szenvedés~még felsohajt,~hogy szétfolyón~ring a kaosz,~
305 9| tüzed ragyog~azt álmodom,~hogy még vagyok.~ ~
306 9| leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy nagyra nősz. ~Te jó, te
307 9| leheltél, s érzem, egyre érzem,~hogy nagyra nősz.~ ~
308 9| sort, lassan és szelíden,~hogy nemesítsen a rímes gyakorlat.~
309 9| nékem kiskoromba tetszett,~hogy életünk, melyet ma könnyel
310 9| fiam, mivel int a szavad,~hogy itt maradjak jó soká tevéled,~
311 9| nézi pusztulását hidegen,~hogy ültetik hátrább az iskolában~
312 9| szinésznő,~mily szerep volt az, hogy a földre rogytunk~és a torokgyík ~
313 9| költő, az időre dörgök,~hogy ne rohanjon, ~s úgy láttatlak
314 9| versenyt - tovább - a lázzal,~hogy el ne késs, mert vágtat
315 9| is. ~ Szegény,~hogy ráaléltál végül a kilincsre,~
316 9| szakállát és okos fejét,~ámulva, hogy egy másik ember ő~és nem
317 9| homlokán meg lüktetett a láz,~hogy megtapintottam, vadul dübörgött,~
318 9| a kórházban, várakozva,~hogy mit hoz a jövő. Fehér köpenyben~
319 9| nevét,~szájam haraptam, hogy a fájdalom~enyhítse azt,
320 9| minthogyha attól függne élete,~hogy el ne vétsem. Akkor azt
321 9| vétsem. Akkor azt kívántam,~hogy lássam a valót, majd, hogy
322 9| hogy lássam a valót, majd, hogy ne lássam.~Jaj, doktor úr,
323 9| bandzsítva rám nyitotta.~Hogy építettem ezt az életet.~
324 9| vigyorral fintorog felém,~hogy kérdezem, és a kereskedő~
325 9| vén bölcsességgel, látva, hogy magad vagy,~mint az apád,
326 9| terajtad.~Mert csak hazudtunk, hogy veled megyünk,~de egy tapodtat
327 9| éj után. Oly ismeretlen,~hogy félni kezdek. Ezt még sose
328 9| gyulladt szememmel bámultam, hogy ődöng~néhány alak a sete-suta
329 9| van, rettegő vigyázás,~s hogy visszatérek, messziről figyel~
330 9| szemem a fájó-régi házra,~hogy nincs-e nyitva egyik ablaka,~
331 9| emlékezik aprócska életére,~hogy egyszer a ligetbe járt velem,~
332 9| hirtelen kalapját,~vagy hogy üveggyűrűje elveszett,~és
333 9| könnyeim~torkomban nyeltem, hogy ne lássa senki,~s csak félszememmel
334 9| mosollyal, mint ki tudja,~hogy elrohan az élet és kacag. ~
335 9| szárnyon, oly hirtelen,~hogy még örülni sem maradt időnk.~
336 9| asztalt,~éreztük újra, hogy magunk vagyunk.~A bútorok
337 9| s olyan mohón szívtam, hogy a parázs~pörkölte szájamat
338 9| boldogoltam ottan önmagam,~hogy nem kell eztán úgy szeretnem
339 9| elbocsátalak s úgy érezem,~hogy a tigrisek ketrecébe vetlek.~ ~
340 9| Jer, hadd köszönjem néked, hogy enyém még~az élet,~mert
341 9| peremén~és csöndesen borongok,~hogy mit izennek énnekem~a Kosztolányi-csontok? ~
342 9| figyelemmel,~mintha csodálná, hogy unokája a ködbe barangol~
343 9| palaszürke egek moraján át.~Hogy zokogott aztán, amikor kikötött
344 9| felültem. ~Most a teám gőzöl, hogy a szenderemet tovahajtsa,~
345 9| tanítsz, mikor alszom,~úgy hogy a párnám sír. Mi sugallat
346 9| sarokba mélyen eltünődöm,~hogy vannak völgyek és vannak
347 9| küszöbön lehúzom a gyűrűm,~hogy ne lássátok, mily szegény
348 9| ragyog-e még,~Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még?~ ~
349 9| neuraszténia.~Ne engedd, hogy istentelen lerontsák,~mit
350 9| sunyi utas,~és meghallod, hogy engemet ugatnak,~légy szíves,
351 9| Ordítsak-e?~Ordítsak-e? Hogy áll a buta kő is,~mely látta
352 9| Üvegharang! Te süket énekű! ~Hogy hallgattok. A múltnak elköszönve~
353 10| s hagyd az úton másnak,~hogy hősi-igazul járjak egyedül,~
354 10| remegjen által a tudat,~hogy most történhet valami,~ami
355 10| egyedülvalóságod, mely neki~oly idegen,~hogy beleborzong~és megért.~Légy
356 10| Szegények~Te elfelejted, hogy délben mit ettél,~kivel
357 10| nekik öt évvel ezelőtt,~hogy végigmentél a budai utcán,~
358 10| említem hancúzó korunkat.~Hogy meg ne halljad.~Így hagytam
359 10| dolgozik hajnaltól napestig,~hogy megéljen feleségével és
360 10| soká, sokáig,~és néztem, hogy egy év alatt~egészen megőszült
361 10| s megállapodtunk abban, hogy este együtt~vacsorázunk. ~
362 10| rokonaim.~Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,~
363 10| fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,~és én is vagyok
364 10| vágyak~eleven kötelével,~hogy mélyetekben keressem az
365 10| keserű, fáradt.~Úgy mosolyog, hogy fáj, s régi álmok~kísértetei
366 10| szegény~lányok, kik félnek, hogy megsértik,~vagy lenézik
367 10| Nyúlszőr-boáját is~azért viseli, hogy alkalomadtán~legyen mivel
368 10| ajándék,~a múltra, jövőre, hogy szinte mozdulatlan,~és túl
369 10| még észre se vehetted,~hogy észrevettelek,~Marcelle,~
370 10| ívelő, kitárt karjaival,~hogy mikor lebukik, még egyszer
371 10| maradnék tétovázva,~talán hogy elmondjam ezt nekik.~Mégsem
372 10| helyet adni.~Csak áll s lesi, hogy~hová~ülhetne le.~Szemében
373 10| visszatérőn,~mindig világosabban,~hogy villamoskalauz is vagyok? ~
374 10| komisz gazdagokat. ~Úgy hogy már nem is ő,~hanem én,~
375 10| munkásasszony. ~Ha kérdezem, hogy van, azt mondja: jól.~Ha
376 10| szemtelen gyorsasággal,~hogy magam is megijedtem.~Guten
377 10| eltévedni~Én már unom azt, hogy azért szeressenek, mert
378 10| csupa por.~Azután vigyázni, hogy nézi a gazda~lassan-evő
379 10| évtizedekig áll,~anélkül, hogy gondolna arra, miként került
380 10| tüzet,~de talán eszébe jut, hogy miért mozdonyvezető, és
381 10| hosszan eltöpreng azon, hogy miért lett mozdonyvezető,~
382 10| s megkérdezem magamtól, hogy miért vagyok. ~Lehet-e csöndesen
383 10| aranyban,~szerettem volna, hogy ez ne múljék el,~hanem maradjon
384 10| élve egészen. ~Azt hittem, hogy csak én estem így a világra,~
385 10| olyan kimondhatatlant, hogy most mondom ki először.~
386 10| erőkkel,~ravaszul ügyelve, hogy rajt ne kapjanak.~Falinaptárunkat
387 10| írtam,~messze barátom?" És hogy odaértem,~hónapok múlva,
388 10| vezetett,~mert féltem nagyon, hogy meghalok, s a sötétben kiabáltam~
389 10| sötétben kiabáltam~követelőzve, hogy a többiek rám figyeljenek,~
390 10| csodája,~aki azt műveled, hogy az életem~másoké, és másoknak
391 10| s egyszerre kibontják,~hogy ámuljatok, vihar-csapott,
392 10| ez az élet,~s hallgatom, hogy dalol keserűt, édeset.~Hallom
393 10| hivatalnokai,~nézzétek, hogy indul a hegyek mögül~az
394 10| égbe, oly közel már hozzá, hogy nemsokára tenyerükkel érintik,~
395 10| mellyel úgy összeolvad,~hogy már dobog a kő is és gondolkozik
396 10| vannak. Szinte megzavarodom, hogy nem tudom összefogni őket,
397 10| bizonyos szakértelemmel is, hogy szolgálja ki a szaktárs,~
398 10| s tizenöt söröskorsóval, hogy a falánk gyomornak legyen
399 10| életet,~és hátratekintenek, hogy nincs-e ki védje őket, hogy
400 10| hogy nincs-e ki védje őket, hogy nincs-e mögöttük a férjük,~
401 10| virágosak,~legyektől, lepkéktől~hogy zengenek, és mily~vidámak
402 10| zsírosan, pogányul~mégis hogy nevetnek.~Mint mindent túlélő,~
403 10| leszek,~mint annak előtte, hogy~e földre születtem. Szörnyű.~
404 10| is,~éjjel és nappal,~úgy hogy egészen lesoványodott,~s
405 10| alóla bámulsz, ümmögsz, hogy "Dezsőkém,~édes Dezsőkém."~
406 10| fülébe~oly szót susogok én, hogy rá babonásan~bőgnek a tömegek,
407 10| összekocódnak.~Mért feleled, hogy mindenki királyi~ágyban
408 10| kétségbeesésem.~Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az,
409 10| megkoszorúzva karjukkal az ágyat,~hogy hajnalban keserves válásra
410 10| ragyogását,~s azt a pillanatot, hogy koradélutánon~végigfut a
411 10| egykor, az eperfán,~jaj, hogy szerettél. Majd ha por leszel,~
412 10| Víziló ~- Csak azt tudom, hogy lenni, enni jó!~Leírni szörnypofám
413 10| Madarak beszéde~Hattyú ~- Hogy énekelnek mindenféle fattyúk,~
414 10| Ha langy a~nyár, nézi, hogy nő télre a kalangya. ~Darázs ~-
415 10| e zöld, lanyha békét,~s hogy meg ne unja hűvös, tiszta
416 11| s egyszerre kibontják,~hogy ámuljatok, vihar-csapott,
417 11| ez az élet,~s hallgatom, hogy dalol keserűt, édeset.~Hallom
418 11| hivatalnokai,~nézzétek, hogy indul a hegyek mögül~az
419 11| égbe, oly közel már hozzá, hogy nemsokára tenyerükkel érintik,~
420 11| mellyel úgy összeolvad,~hogy már dobog a kő is és gondolkozik
421 11| vannak. Szinte megzavarodom, hogy nem tudom összefogni őket,
422 11| bizonyos szakértelemmel is, hogy szolgálja ki a szaktárs,~
423 11| s tizenöt söröskorsóval, hogy a falánk gyomornak legyen
424 11| életet,~és hátratekintenek, hogy nincs-e ki védje őket, hogy
425 11| hogy nincs-e ki védje őket, hogy nincs-e mögöttük a férjük,~
426 11| virágosak,~legyektől, lepkéktől~hogy zengenek, és mily~vidámak
427 11| zsírosan, pogányul~mégis hogy nevetnek.~Mint mindent túlélő,~
428 11| leszek,~mint annak előtte, hogy~e földre születtem. Szörnyű.~
429 11| is,~éjjel és nappal,~úgy hogy egészen lesoványodott,~s
430 11| alóla bámulsz, ümmögsz, hogy "Dezsőkém,~édes Dezsőkém."~
431 11| fülébe~oly szót susogok én, hogy rá babonásan~bőgnek a tömegek,
432 11| összekocódnak.~Mért feleled, hogy mindenki királyi~ágyban
433 11| kétségbeesésem.~Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az,
434 11| megkoszorúzva karjukkal az ágyat,~hogy hajnalban keserves válásra
435 11| ragyogását,~s azt a pillanatot, hogy koradélutánon~végigfut a
436 11| egykor, az eperfán,~jaj, hogy szerettél. Majd ha por leszel,~
437 11| Víziló ~- Csak azt tudom, hogy lenni, enni jó!~Leírni szörnypofám
438 11| Madarak beszéde~Hattyú ~- Hogy énekelnek mindenféle fattyúk,~
439 11| Ha langy a~nyár, nézi, hogy nő télre a kalangya. ~Darázs ~-
440 11| e zöld, lanyha békét,~s hogy meg ne unja hűvös, tiszta
441 12| már,~hol tiltakozhatsz és hogy ellene?~de hát hova mehetnél?
442 12| édesanyámat,~azt mondják róla, hogy már öregasszony,~ráncos
443 12| ezt meg.~Hát ismeritek ti, hogy szólni merészel~izgága szátok
444 12| körülötte? Láttátok-e aztán,~hogy tűnt tova lassan, visszatekintve,~
445 12| hagyva a békét?~Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen,~és
446 12| földön, a gyermeked itt van,~hogy védjen örökre és az időn
447 12| igézlek~és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg. ~Ki téphet
448 12| csodálva száznyelvü beszéded,~hogy minden igéje szivembe lopódzott? ~
449 12| tiértetek majd~itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.~Kiáltsatok
450 12| bátor szellemei, költők,~hogy gyáva vadállat bújik el
451 12| fejedelmek, szellem-fejedelmek,~hogy lélek a várunk, légvár a
452 12| Dárius,~és nem reméli már, hogy újra győz. ~Köröskörül bíbor
453 12| gyümölcse ég,~s nem várja, hogy a kedvét töltse még,~a csönd,
454 12| bólogat, mert tudja-tudja rég,~hogy ez az élet, a kezdet s a
455 12| s a vég. ~Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,~el kell
456 12| dolgom, végzetem csak annyi,~hogy élek.~Csak annyit érünk,
457 12| Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.~Beszélni kell mindig,
458 12| mindig, s nem embereknek,~hogy vége már, eltűntek a veszélyek. ~
459 12| széjjelmeresztett,~nagy csillagával, hogy magukra öltsék~a könnyű
460 12| mannás szájadból sohasem,~hogy megtaníts örökre lenni,~
461 12| áldott melledből eleget,~hogy tudjak a szomjamban hinni,~
462 12| váltod a múltat jelenné,~ hogy itt se légy és megmaradj,~
463 12| angol~tanárjával boxol, hogy friss maradjon.~Ha dolgozik,
464 12| érdekében,~hiába intik, hogy talán megárt,~mert e nehéz
465 12| úgy alszik el az ágyban,~hogy a fülébe zeng egy bécsi
466 12| Izgatott~napokon azt se tudja, hogy ki volt~az apja-anyja, és
467 12| haszontalan~fölösleges szervét, hogy ezzel is~könnyebb legyen.
468 12| amazon, és azt ígérgeti,~hogy összetép. De ez nem érdekel.~
469 12| tönkretesznek~s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.~Ifjúkorában
470 12| fölosztást, abban a reményben,~hogy néki is jut ekkor egy derék,~
471 12| szent barátja ő.~Ha hallja, hogy egy konferencián~az Emberiség
472 12| amikép ábrándozol te arról,~hogy egykor a saját szőlődben
473 12| mint ápoló a mániás után,~hogy egy kicsit vigyázzon életére,~
474 12| kicsit vigyázzon életére,~hogy meg ne üsse oktalan fejét.~
475 12| új útra tér.~Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt~éltél.
476 12| utcán.~Minden zajról tudod, hogy mit jelent.~Még bús se vagy.
477 12| társaságban~Az emberek beszélnek:~hogy nyáron a hegyekben epret
478 12| sápadt volt és mily éhes~és hogy röpült a sárkányuk az égen~
479 12| halványodik énnékem itt a szín,~hogy szóljak erről-arról, nincsen
480 12| szíven a hetyke festék,~hogy a sebet nevessék,~mikor
481 12| puha-langgyal,~kérlek, hogy ne feledj el,~és érd be
482 12| úgy vágyja már a mennyet,~hogy csak bélpoklost ápol, s
483 12| Jégzajlás a Dunán ~Jaj, hogy csörömpöl, zajlik a dagadt
484 12| volt, most meg azt hiszed, hogy~nem létezett. ~(Ez talán
485 12| megnézni még.~De ő mutatta, hogy amott túl~két gyertya ég,~
486 12| szemrebbenés nélkül és komolyan,~hogy majd lerajzoljam magamnak
487 12| villanyt,~oly mozdulatlan, hogy mozogni kezdtem,~belefáradtam
488 12| alatt~vad vágy fogott el, hogy megint legyen,~és úgy akartam
489 12| anyjának fájt egykoron,~hogy szétnyíló öléből földre
490 12| öléből földre jött,~úgy fájt, hogy a lelkemből kiszakadva~eltávozott
491 12| Éjjel, ha alszol, s hallom, hogy lehelsz,~megrémülök: ez
492 12| árva kelepet?~És hallgatom, hogy lopja életét~a semmiből
493 12| megőrülök.~Jaj, én bolond, hogy erre épitek,~nagyobb bolond
494 12| combjához kötözték,~úgy hogy belégörnyedt, s máris vezették.~
495 12| óriás-fehér~zsebkendőjét kibontva, hogy halálos~verejtékcsöppjeit
496 12| betette a hurokba, s hagyta,~hogy ennen-teste súlya ölje meg,~
497 12| frissen-festett lakásban.~Nézd, hogy figyelnek, hogy rajongnak,~
498 12| lakásban.~Nézd, hogy figyelnek, hogy rajongnak,~mikor eszed már
499 12| Tűrhetetlen~vágy fogott el, hogy szaladjak,~kóboroljak, megfürödjek,~
500 12| múltból,~fény kiáltott, hogy megálljak,~fény kiáltott,
1-500 | 501-684 |